19.rész

Reggel amikor felkeltem magányosnak éreztem magam. Az utóbbi hetekben minden reggel volt valaki mellettem, és ennek hiánya most feltűnt, viszont furcsamód meg vagyok nyugodva. Talán férfiak nélkül jobb az élet? Egy biztos, döntenem kell. De nem ma. A tegnap esti bál jól sikeredett, Riker egy új barátnőjelöltre tett szert Lily Abernathy személyében. Csinos hosszú barna hajú lány élénkzöld szemekkel. Remélem, összejön nekik. Rydellel meg Amy-vel, de ez majd csak háromkor lesz. Nem jellemző rám, hogy hétvégén is korán kelek, de ma 8-kor már fennt evett a fene. Úgy döntöttem, ma egyedül maradok kicsit, ha csak valami nem szól közbe.

A fetrengés az ágyamban egy óra múlva már unalmasnak bizonyult - és nagyon kényelmetlennek is- így rávettem magam, hogy felkeljek és nekiálljak az ebédemnek. A legjobban most egy kis gyros-hoz van kedvem. Amióta beköltöztem ide, nem is jártam boltban, így szinte semmi nincs itthon. El kell mennem bevásárolni. Vagy rendelhetek is. Nem lepődtem meg magamon, hiszen a második lehetőség mellett döntöttem. Tárcsáztam az 551-289-es számot, ami Bob kajáldájához tartozott.
-Bob kajáldája. Miben segíthetek?-szólt bele az öregedő de számomra mégis oly kedves hang, ami Bob-hoz tartozott.
-Szia Bob bácsi, itt Ellie.
-Szia kislány! A szokásosat?
-Nem, most egy gyros-t kérek hagymás fokhagymás öntettel.
-Rendben, vettem. Dr. Pepper?
-Dr. Pepper.
-Rendben kicsim, fél óra és viszem!
-Kösz Bob bácsi! Viszhall.
-Szia kislány!
Melegség öntötte el a szívem. Bob bácsit születésem óta ismerem, apa egyik legjobb barátja volt. Jó pár éve nem láttam már. Mostmár ideje lenne zuhanyozni. Becsoszogtam a mamuszomban a fürdőbe, majd beleálltam a kádba, megnyitottam a csapot és hagytam, hogy zudúljon rám a meleg víz. Órákig el tudnék itt időzni. De nem fogok. A szivacsomat bevizeztem, nyomtam rá egy kevés tusfürdőt, átmotam magam, majd leöblítettem a testem. Kiszálltam, majd magam köré csavartam egy törülközőt, visszabújtam a mamuzomba, majd a szobámba mentem, hogy kivegyek valami kényelmes ruhát. Egy tréningnadrág és egy laza póló mellett döntöttem. A hajamat összefogtam kontyba, és kész is vagyok. A lényeg, hogy legyen rajtam ruha.

Egy kis késéssel, háromnegyed óra múlva csöngettek az ajtómon. Egy öregedő, őszes hajszálakkal teli, bajszos, alacsony ember állt az ajtóban, akit már kiskoromból olyan jól ismerek.
-Szia Bob bácsi!
-Ellie drágám! Hogy felnőttél! Milyen rég láttalak! Gyere hajolj le hozzám adjak két puszit!
Lehajoltam, és két oldalról mindkettem puszikat hintettünk a másik arcára.
-Hogy-hogy te jöttél ki?-kérdezem.
-Tudod, a kedves ismerősökhöz szeretek inkább magam járni. De hogy te ilyen gyönyörű lettél! Apádék temetése óta alig láttalak kislány! Milyen szörnyű.
-Tudom Bob bácsi. De régen volt már.
-Régen bizony. Ne haragudj kis drágám, de hív a munka. Tessék, itt a kajád.
-Köszönöm!-mondtam, majd a kezébe nyomtam az ebédem árát, majd egy újabb puszicsere után, kiskorom egyik meghatározó alakja, aki olyan sok jó emlékkel halmozott el engem, beült a régi piros kocsijába, majd elhajtott. Mivel egy picit kihűlt már az ennivalóm, beraktam a mikróba egy tálon, egy picit megmelegítettem, majd előszedtem a laptopom, a nappaliban bekapcsoltam a tv-t, majd mikor a melegítés elégnek bizonyult, kivettem a gyros-t és rátettem egy tálcára, majd a Pepperemet kiöntöttem egy pohárba, odamentem a kanapéhoz, elültem és enni kezdtem.
Mikor mindent eltakarítottam a tányéromról, de az üditőmhoz még nem nyúltam, arrébraktam a tányért, a kezembe vettem a poharat, az ölembe pedig a laptopot, és szörfözgetni kezdtem a neten. Ahogy beléptem az Inbox-ba egy e-mail várt, Lily Abernathy-től.

"Szia.
Tudom, nem sokszor beszélünk, de az este elég közel kerültem a barátod tesójához, és tanácsot kérnék. Tudunk beszélni? Írj vissza kérlek."

Meglepett, hogy írt. Persze, hogy segítek neki, aranyos lány, és legalább eltereli a gondolataimat.

"Szia. Persze, beszéljünk, segítek. Találkozzunk egy óra múlva. Csak hol? :D"

"Oksi, egy óra múlva. A pláza?"

"Főbejáratnál pontban egy óra múlva. Megyek készülődök! :)"

"Istenem, köszi!"

Nem írtam már vissza. Aranyos lány. Úgy volt, hogy nem akarok ma menni sehova, de imádom játszani a kupidót.

Pontban egy óra múlva leparkoltam a pláza parkolójában, és éppen a "titkos tervemmel" beszéltem telefonon.
-Tehát fél óra múlva a kajáldánál? Vagy mi?
-Pontosan. Egyébként, majd veled is szeretnék beszélni. Fontos.-mondta komolyan.
-Rendben, de először ezt csináld meg. Kérlek.
-Belementem, vlégrehajtom. Fél óra és a kajálda előtt leszek.
-Oké. Szia.-mondtam és visszaköszönés nélkül kinyomtam.
Kiszálltam a kocsiból, és a főbejárathoz siettem. Lily már ott várt engem.
-Szia Ellie!
-Szia. Mehetünk? Mit szeretnél csinálni?
-Csajos dolgokat, és közben beszélünk Riker-ről.
-Jól hangzik.
Elindultunk, és betértünk az első velünk szembe jövő boltba.
-Naaaa... és....-kezde Lily.
-Igen?
-Mesélj Riker-ről.
-Öhmm... Hát, én is csak kb. fél éve ismerem, de annyit tudok róla, hogy te pont az esete vagy. Ne röhögj kínosan, csavargasd a hajad, csak légy természetes, azt szereti. És légy nyitott, mindenre, rőleg ha a hajáról vagy a gitárjáról beszél.
-Ó... az a haj.
-Egyszer befontam neki, egész vicces volt, de aztán Rik felébredt.
-Hmmm... remélem én majd csinálhatom ezt vele, ha már összejön. És te meg Ross hogy jöttetek össze?
-Mi nem... Mi nem vagyunk együtt. Csak barátok vagyunk.
-Ó. Értem, de szeretnéd, hogy összejöjjetek?
-Hát... nem is tudom. Ez egy elég hosszú és bonyolult sztori.
-Ha nem akarod, ne mondd el, csak kíváncsi voltam.
-Oké, köszi. Majd talán egyszer. Csak még én sem értem.
-Értem.

25 perc céltalan sétálgatás után felvonszoltam Lily-t a második emeletre a kajáldához, azzal az indokkal, hogy éhes vagyok, de egyábként egy falat sem menne le a torkomon.
-Tudod mit? Nem is vagyok éhes. Vettem egy üdítőt, üljünk le, ide, oké?
-Oké.
-És, mit tervezel suli után?
-Hát, felvettek a helyi főiskolára, ahol turiszikára fogok járni. Idegenvezető szeretnék lenni. Sok szép helyre eljuthatnék.
-Értem, és hány nyelven beszélsz?-kérdeztem, hogy lekössem, de Lily arca paradicsomvörösre színeződött, harapdálta az alsó ajkát, és próbál elbújni mögém.-Mi az?-kérdeztem érthetetlenül?
-Ott van Riker.-mondta.
-Mi?-kérdeztem tettetett meglepődöttséggel, hisz én hívtam ide.
-Ott, a kínainál áll sorba.
Megfordultam, és láttam, ahogy Riker minket néz, és mellette áll Ross. MI? Őt is elhozta? Ne már. Ezzel várni akartam, de most elkerülhetetlen lesz, hogy beszéljek vele.
-Riker!-kiabáltam nekik, és integettem, mint egy őrült.
Elindultak felénk. Néztem Ross-t ahogy közeledett, és a szívem egyre jobban vert. Eldöntöttem. VEle akarok lenni. Szakítok Adammel, és vele leszek. Szeretem.
-Sziasztok lányok!-köszönt az idősebbik szőke, mikor odaértek hozzánk.
-Hali.
-Öhm.... Ellie, beszélhetnénk?-mondta Lily. Látszódott rajta, hogy zavarban van.
-Mi az?-kérdeztem, ártatlan arccal.
-Ugye nem a te kezed van a dologban? Hogy itt van?
-Pfff.... de, képzeld felhívtam és lebeszéltem vele, hogy pont akkor jöjjön ide enni, mikor mi is itt vagyunk. Ez kész vicc.
-Szóval tuti nem te voltál?-vonta fel a szemöldökét.
-Nem.-hazudtam.
-Oké, és most mi legyen?
-Szépen kettesben hagylak titeket. Ne feledd amiket mondam neked, ne légy zavarban.-hátráltam tőle.
-Ellie!-monda hangosan.
-Késő! Sziasztok!-megfogtam Ross karját, és elhúztam Riker mellől.
-Hé!-kiáltott fel a fiatal szöszi.
-Semmit ne mondj, fussunk, nehogy utolérjenek.-mondtam, majd begyorsítottam, és kézenfogva kifutottunk a parkolóba.

Pár óra múlva Ross és én megjártuk a szupermarketet, hogy bevásároljak otthonra,majd hazadubtuk, és éppen a fagyizóból jövünk. Egymás kezét fogjuk, mit sem törődve azzal, hány fotós kaphatott le minket útközben. Amikor a házam elé értünk, Ross megállt, és szembefordult velem. Egy kósza hajtincsemet a fülem mőgé tűrte.
-Tudod, hogy beszélnünk kell, igaz?
Itt az idő. Elmondom Rossnak.
-Igen. Figyelj...
-Nem, Ellie, hadd kezdjem én. Sokat gondolkodtam. Boldognak látszol Adammel. Csak bekavartam. Jó volt, ami történt, és nem bántam meg...
-Én sem...-suttogtam.
-Szerintem jobb, ha csak barátok maradunk.-jelentette ki, bennem pedig összedőlt egy világ.