18. rész

Előző este sikerült nem berúgnom. Jozan maradtam, és ép eszűen tudtam gondolkodni. Nem rég parkoltam le a kocsimmal a házam előtti feljárón. Kipakoltam, és most éppen egy kád fórró vízben ülök és lemosom magamról Vegas fáradalmait. Úgy tűnik, Adam semmiről sem tud, ami nekem jó. Rossnak azt mondtam, szeretem, amit nem érzek igaznak. Viszont jobban szeretem, mint  Adam-et. Nem is tudom, mit érzek. Javítom magam. Szeretem Ross-t, úgy, mint a legjobb barátom, vagy talán több is annál, de nem hiszem, hogy szerelmes lennék belé. Igaz, a nap minden percében rá gondolok, és több százszor visszajátszottam már a fejemben az elmúlt két éjszaka emlékeit. Mikor vele vagyok, eszméletlenül boldognak érzem magamat, minhta nem számítana semmi az életben, csak az, hogy mi együtt vagyunk. Viszont Adammel olyan, mintha semmi gond nem lenne. Mintha nem haltak volna meg a szüleim, és Jeremy-vel még mindig minden este a tornácon ülnénk a foteleinkben, miközben kibeszéljük az elmúlt napot, és szürcsölgetnénk a kakaónkat. Mintha mi sem történt volna. De történt. És ezt nem csinálhatom vissza. Ma délutánra be kell mennem a suliba, mivel a végzős bál szervezését elvállaltam. Liz megígérte, hogy segít nekem, mivel ő nagyon jó ebben a témában.

Fél óra áztatás után, rászántam magam, hogy kikászálódjak az akkor már hideg vízből, és felöltözzek. Megszárítottam a hajamat, felvettem egy farmert, egy Converse-t, és a SMILE-os pulcsit, amit Riker adott egyszer, mikor szalonnát sütöttünk a srácokkal az erdőben, és én fáztam. Majd valamikor visszaadom neki. Magamhoz vettem a telefonomat, és a pénzemet, a kulcsaim után nyúltam, majd elindultam a tengerparti csónakház felé, ahol Liz ilyenkor lenni szokott a bandával. Behuppantam, majd beindítottam a kocsimat, és meg sem álltam addig a kis fával kirakott ösvényig, ami a kis kunyhóhoz vezet.  Kiszálltam, majd óvatosan benyitottam a házba, mivel hallottam, hogy éppen próbáltak a srácokkal. Egy nagyon ütős új számot próbáltak, és alaposan megdolgoztatta őket a munka. Adam egy picit megizzadt, és perpillanat lenyaltam volna az arcán gyöngyöző cseppeket.

-Ó, Ellie!-kiáltott fel Adam, mikor észrevette, hogy az ajtóban ácsorgok, majd odajött hozzám, és szűzies csókot lehellt az ajkamra.

-Sziasztok! Liz, indulhatunk?

-Persze.

-Hova mentek?-érdeklődött Adam.

-Szervezkedünk. Végzős bál.

-Ja, tényleg, emlékszem, mikor mondtad, hogy vállaltad.

-Igen. Na most megyünk. Sziasztok fiúk!

-Jó szórakozást!-kiabálták utánunk mind a hárman egyszerre.

-Néha nem unod, hogy te vagy az egyetlen lány köztük?-kérdeztem Liz-t.

-Van mikor. De így csak több lány jön a koncertekre.

Egyáltalán nem ítéltem el vörös barátnőmet azért, mert az azonos nemhez vonzódik. Nem ástam bele a magánéletébe, viszont ő szívesen mesél el egy-két szaftos részletet, ha éppen akad valaije. Ettől még ő ugyanolyan ember mind én. Sőt, ő egyszerre csak egy fiút szédít. Ma estére döntenem kell, kit választok.

-Van valami?-kérdezte Liz, mikor látta, milyen fejet vágok.

-Nem, semmi különös, csak összezavarodtam.

-Mi az oka?

-Hagyjuk. Hülyeség az egész... hosszú történet, és megutálnál.

-Nem foglak.-mondta, miközben leparkoltam a sulim előtt.

-Itt is vagyunk.-jelentettem ki. Még sosem vártam ennyire, hogy belépjek az iskola ajtaján. Most az egyszer ki tudtam bújni a kérdése alól, vajon sikerül többször is?
-Sziasztok!-köszönök a bent lévő végzősöknek, akik már dolgoznak.-Ő itt Liz, az egyik barátnőm, segíteni fog nekünk.
-Pontosan. Jártas vagyok a báli helyszínek díszítésében, négy évig dolgoztam a rendezvényközpontnak, szóval mindenki ide! MOST!-utasított Liz.
Nemsokára mindenki körülöttünk volt.
-Oké, halljam, ki mit csinál?-kérdeztem.
-Én csinálom a plakátokat, és rakom fel a boákat. Kék és ezüst minden.
-Kék? És miért?
-Mert ez csudijól néz ki!
-Oké, Amber, idefigyelj, tudom, hogy nem vagy egy nagy agybajnok, de az iskolánk zsíne fekete-fehér. Szerinted miért olyan a focicsapat meze is?
-Mert rabok akarnak lenni?-nevetett Amber mint egy idióta.
-Jó, oké hagyjuk. Akkor kell fekete cucc a kékek helyett, igaz?
-Rob, a hangszerelés a te dolgod, a kaját Sonja rakja ki, az innivalókat Sofia, Katheleen, te vagy a felelős a fotófülkéért, és America, a dj-pultot rendezd be. Figyeljetek, hogy a bálkirály és királynő koronáját olyan helyre rakjátok, hogy ne legyen baja.-utasítottam mindenkit.
-Oké, mindenki a dolgára, fél óra és meghozzuk a fekete cuccokat.
-Hé, én mit csinálok?-kérdezte lelkesen Amber.
-Te folytasd a plakátokat, de azért valaki figyeljen rá oda.-mondtam úgy, hogy a végét kiabáltam.

-Nem igaz, hogy csak itt lehet találni fekete boát. Végigutaztuk a várost. Már majdnem fél hét.
-Ez van Ellie. Tudom, hogy ez a bolt jó. Nem szeretnénk, hogy a bál közepén leomoljon a díszítés, ugye?
-Nem, de ez akkor is érdekes.
Tudtam, hogy bárhol kaptunk volna díszeket, de Liz egész úton kérdezgetett. Ki akarta csavarni belőlem a választ, mi bánt. Viszont még nem tudom, elmondjam-e neki. Muszáj lenne, ő tudja, hogyan reagálna Adam, és segítene titokban tartani is. De ezzel nem ma foglalkozom. Ma van a végzős bálom, és semmi se ronthatja el a kedvem.

Hazavittem Liz-t, majd én is hazajöttem, és készülödni kezdtem a bálra. Mindössze fél óra alatt hajatmostam, majd egy torülközöbe csavartam a hajamat, egy másik törülközöt pedig a testem köré csavartam. Bejöttem a szobámba, és most itt állok tétlenül, a ruhámat bámulva. Ez a nap is eljött. A végzös bálom. Bárcsak anya és apa láthatna engem! Kiskorom óta álmodoztam, hogy ezen az estén anya sminkel ki, csinálja meg a hajam, es segít bele a ruhámba. Aztán a jövendöbeli férjem értem jön, rárakja a csuklómra a virágot, apa pedig lefotóz minket. Most pedig, még kíséröm sincs, nemhogy a jövendöbeli férjem! Döntéshozatal elött állok, két eszméletlen srácért, akiket imádok. És egy csődtömegként állítok be az egyik mérföldköre az életemben. Reménykedek benne, hogy Bonnie, aki az egyik legjobb barátnöm a suliban, ott lesz. Már nem beszéltem vele egy ideje. Hisz suliba is ritkán jártál! ?-szid le a tudatalattim. Visszacsoszogtam a fürdöbe, és gondosan megcsináltam a hajamat. Begöndörítettem, jobb oldalon pedig hátratüztem. Megcsináltam a sminkem, és fehérnemüben visszamentem a ruhámhoz. Nem maradt sok idöm, úgyhogy felvettem, majd belebújtam egy elegáns fekete magassarkúba. Egész jól nézek ki. Felvettem a kabátom, majd kocsiba ültem. Egész nap gondolkoztam, kit válasszak. Nem lehetek mindkét fiúval egyszerre! Úgy döntöttem, pár napig pihentetem a témát, és ezalatt az idö alatt megérzem, Adam vagy Ross a megfelelö számomra. Persze, legbelül tudom a választ. De ezzel most nem foglalkozok. Mikor leparkoltam az iskola előtt, döbbenve láttam, hogy Riker a bejárat előtt áll, és kezében egy punccsal egy lányt szédít.
-Szia kislány!-köszön, mikor észrevesz.
-Hé, Riker! Mit keresel itt? Ez egy gimis bál, és ha jól tudom te 23 vagy.
-Igaz, de lesz egy kis meglepetés. Tudod, fellépünk.
-Mi?
-Dehát te kértél meg rá!-jön oda Rocky.
-Ja, igen, tényleg.-Pár hete szerveztem le velük, és teljesen elfelejtettem. Így most jópofiznom kell Ross-al, pedig ma egyáltalán nem akartam találkozni vele.-Akkor, mulassunk jól!-mondtam, és elvettem Riker kezéből a punccsal teli poharat, majd felhajtottam.
-Hóóóó, kislány, még részeg leszel!
-Egy kis puncstól? Na ne röhögtess. Most pedig, ha megbocsájtotok, éppen bálom van.

Hello mindenki!
Nézzétek el, hogy pár helyen nincs ékezet, mert azokat a részeket telefonról írtam, és nincsen a billenytűmön ékezet! (mielőtt megkérdeznétek, igen, magyarra van állítva.) És ez a rész kicsit laposra sikeredett, de a következő részeket ilyenre is tervezem, mert úgy gondolom, nem kell elsietni semmit. Jövőhéten új rész, mint mindig, és akkor tudhattok meg új fejleményeket a "szerelmi háromszöggel" kapcsolatban.