16.rész

Reggel arra ébredek, hogy iszonyatosan melegem van. Oldalra nézek, és Adam fekszik félig rajtam, lábait átvetve az egyik lábamon, karjával árkarol. A tegnap esti ruhák vannak rajtunk, tehát ezek szerint nem történt semmi azután, hogy én meg Ross szexeltünk. Oldalra fordítom a fejem, és nézem a srácot az oldalamon. Olyan ártatlannak, fiatalnak tűnik álmában! Csak arra tudok gondolni, hogy itt fekszik mellettem ez a fiú, aki feltétel nélkül szeret, és én is szeretem, de megcsaltam. Úristen! Mi a farcért csináltam? Ez nem én vagyok! Friss levegő kell. Óvatosan leszedem magamról Adam végtagjait, és felkelek. Felveszek egy tréningalsót, meg a dzsekimet, és úgy döntök, kimegyek a szálloda udvarába. Úgy döntök, inkább lépcsőn megyek. Könnyen szedem egymás után a lépcsőfokokat, egy percbe telik, mire leérek az ötödikről, Kinnt meglátom Liz-t. A vörös hajáról bármikor felismerem. Kimegyek hozzá.
-Reggelt.
-Ellie. Még csak hét óra. Nem alszol? Eléggé kivoltál éjszaka.
-Nem tudok aludni. Melegem volt. Adam pedig állandóan rámmászik.-nevetek hamisan.-Kérhetek egyet?-nézek a kezében lévő dobozra.
-Mióta cigizel?
-Elvétve néha. Csak ha nagyon kell. És most kell.
-Mi történt?
Erre a kérdésre számítottam, de nem találtam ki, mit mondjak. Nem vallhatom be neki, mit tettem, hiszen Adammel játszik egy bandában.
-Öhmm... másnapos vagyok.-mondom. Ez legalább igaz.
-Én is. Tessék.-ad egy szálat, majd a kezembe nyomja a gyújtót.
A számba teszem a cigit, majd meggyújtom, és mikor szívok belőle egy nagy slukkot, hihetetlenül megnyugtató érzés tölt el.
-És, jól érezted magad?
-Igen, már amennyire emlékszem. Jól nyomtátok.
-Adam nem játszott ennyire jól, már nagyon régen. Jó hatással vagy rá. Még mindig nagon szeret. Bár, mostanra teljesen megváltoztál. Jó értelemben. Önállóbb lettél, igazi fasza csaj. Régen nem nagyon láttunk ilyennek.
-Hát igen, ezt teszi az idő.
-Ma este állítólag nagyobb buli lesz. Ki tudja mik fognak történni.
-Ja, igen. Végülis, ami Vegasban történik, az Vegasban is marad, nemde?
-Pontosan. Lehet egy személyesebb kérdésem?
-Persze.-Liznek bármit elárulok.
-Mi van közted és Ross között?
-Mi?-ez a kérdés igazán meglepett.
-Ahogy egymás szemébe néztek, látni lehet. Ott van köztetek az a statikus elektromosság. Érezhető. Adammel erről beszéltünk tegnap. Féltékeny.
-Nincs mire.-hazudom.-Szeretem Adam-et. Nagyon.-ez legalább igaz.
De nyílvánvaló, hogy vannak érzéseim Ross iránt is. Bevallotta nekem, hogy szeret, én tegnap este... hát az hihetetlen volt. De vajon hogyan fogom tudni elmondani bárkinek is? Nagyon nehéz lesz magunkban tartani.
-Ő is téged, hidd el. De mit érzel a szöszi iránt?
-Barátok vagyunk.-Hú, még csak nyolc óra, de máris mennyit hazudtam.
-Te tudod. Látszik rajtatok.-rakja a hátamra a kezét, majd visszamegy a hotelba. Egydeül maradtam, egy fél szál cigivel. Előveszem a telefonom, és a twitter hírfolyamon látom, hog az egyik legjobb barátnőm Amy is Vegasban van. Gyorsan fel is hívom.
-Szia Amy!-mondom, mikor pár csörgés után felveszi.
-Szia cica. Hogy vagy? Hallom a hangodon, hogy valami nem okés.
-Jó lenne talizni, és láttam, hogy egész véletlen Vegasban vagy.
-Igen bébi! Fesztiválozni jöttem!
-És én véletlen pont Vegasban vagyok Adamékkel.
-Okééé. Akkor, 20 perc múlva Starbucks, rendi?
-Igen. Szia, ott találkozunk!
-Puszi drága.
Gyorsan felmentem a szobámba, ahol Adam már éppen zuhanyzásból jött.
-Szia.-nyomott egy puszit a számra.
-Szia. Figyu, nekem el kell mennem, emlékszel Amy-re? Itt van Vegas-ban, és talizunk.
-Persze, nagy egyéniség a csaj. Menj csak.-Ó. Nem tudtam, hogy engedélyt kéne kérjek.
-Oké.
A bőröndöben kezdtem kutatni, és egy magasderekú famrer meg egy ujjatlan fehér-rózsaszín haspl mellett döntöttem, amihez felvettem egy arany nyakláncot. Felhúztam hozzá egy hosszú kardigánt, mivel még elég hűvös van. Magamhozvettem a telefonom, és a pénztártám, majd kész is vagyok.
-Oké, mentem.
-Szia bébi.-jött oda Adam, és szűzies csókot lehellt az ajkamra. Most ez furcsa.-Szeretlek.-mondja.
-Szia.-mondom, és gyorsan kimegyek a szobából.
Amint becsukom magam mögött az ajtót, sóhajtok egy nagyot. Istenem Ez így gáz lesz.

Pontban 10:00-kor szállok ki a kocsimból az Starbucks előtt. Az üveg fal mögött meglátom a barátnőmet, aki már elfoglalta a helyét.
-Ellie!-kiállt fel, még mielőtt leülnék, feláll a helyéről, majd két oldalról puszit adunk egymásnak.
-Szia.-mondom, elég halkan.
-Még nem rendeltem.-jelenti ki, majd int egy pincérnek, mintha valami királynő lenne itt.
Amy magas, vékony hosszú szőke hajú lány, nagyon csinos és szép. Minden férfit letaglóz. Nincs ez másképp most sem. A pincér fiú elpirul, amikor odajön, csodálva bámulja a barátnőmet, azonnal elvarázsolta. Amy gyakorlottan dirigál neki.
-Te mit kérsz Ellie?-kérdezi.
-Vanilliás jegeskávé, meg valamilyen fánk.
-Oké, ennyi lenne. Köszi. -Hajtja el Amy a srácot.-Na és Ellie. mesélj. Olyan jól nézel ki.
-Köszi.-mondom halkan.
-Oké, mondd el.
-Mi?-vonom fel a szemöldököm, de pontosan tudom miről beszél. Nyílvánvalóan szörnyen nézek ki.
-Olyan vagy, mint akin átment egy traktor, az ilyenhez jó szemem van. És a legjobb barátnőd vagyok, elmondhatod. Nem adom tovább, ezt te is tudod.
-Istenem, annyira gyűlöllek.
-Tudom, na sírd ki magad.
-Ezt nehéz elmagyarázni. Szörnyen érzem magam.
-Miért?-kérdezi, miközben a helyes pincérfiú kihozza a rendelésünket, és ismét Amy-t bámulja, de sietve távozik is, mikor egy "takarodj innen éppen fontos dologról beszélünk" nézéssel ránéz a barátnőm.
-Tudod, újból együtt vagyunk Adammel.
-Hiszen ez nagyszerű! Nagyon örülök! De akkor miért vagy ennyire kiakadva?
-Megcsaltam.-mondom ki gyorsan.
-Mi?!-néz rám elkerekedett szemekkel, én pedig, úgy téve, minta elbújnék, eltakarom a szemem, és beleiszok a kávémba. Eljátszok a gondolattal, hogy ha én nem látom őt, ő sem láthat engem. Mint egy ötéves!-Hogyan? Mikor? Hol?
-Tegnap este.-mondom megbánó hangon.
-Ellie, ez nem te vagy.
-Tudom, és nem is akartam, vagyis.... akartam, szóval, ahj...
-Mesélj el mindent részletesen.
-Este, a koncerten, amikor Rossék lejöttek a színpadról, és istenem, annyira jól nézett ki, én meg totál részeg voltam! Ő meg szeret engem, és én is érzek valamit, de istenem... Nem is tudom.
-Megbántad?
-Azt hiszem, nem.
-Szereted?
-Kit?
-Adamet.
-Persze! Régen annyira jó volt vele.
-Istenem, tizenhat voltál, gimis szerelem, leendő rocksztár. Biztosan jó volt. De most milyen?
-Őszintén? Nem ugyan olyan. Még a baleset előtt minden nap minden másodpercében vele akartam lenni, mindenről tudtunk beszélgetni, teljesen felemésztett az a kapcsolat, de most... Teljesen eltávolodtunk egymástól, és nem érzem azt, hogy igaz szerelemből szeretném. Nem érzem ugyanazt.
-És Ross?
-Istenem, vele... vele annyira más! Mindig boldog, és felszabadult, minta semmi gondja nem lenne az életben, és én is azonnal boldog leszek, ha ránézek! Mindig meg tud nevettetni, és valami hozzá húz állandóan, amikor vele vagyok. És tegnap este, igaz részeg voltam, de arra emlékszem, hogy csak azt kívántam, hogy vele legyek, úgy igazán, és hozzám érjen. Ross-al lenni olyan, mintha repülni tanulnék. A fellegekben vagyok, mikor kettesben lehetünk.
-Szóval szereted.
-Nem, vagyis... igen. Nem is tudom. Olyan összezavarodott vagyok! Az biztos, hogy érzek valamit, de azt azóta, hogy megcsókolt ott a tengerparton. Mintha valami különös elektromos feszültség lenne köztünk, és mikor megérint, mintha megrázna az áram, de olyan jó érzés!
-Érdekel a véleményem?
-Persze.- Hiszen ezért hívtam.
-Jó nagy szarban vagy.
-Na ne mondd!-kortyolok bele a kávémba, és harapok egy nagyot a fánkból.
-Nyílvánvaló, hogy mindkettőjük iránt érzel valamit, viszont szerintem Ross-t jobban szereted. De Adam teljesen összetörne, ha ismét szakítanátok. Szerintem várj, adj időt magadnak megemészteni az egészet. És most fel foglak vidítani. Emlékszel arra a helyre, ahol kiskorunkban voltunk hangversenyen, és te elkezdted énekelni a Titanic zenéjét?
-Hogy is felejthetném el!
-Elmegyünk oda. A zene volt az, ami mindig is segített neked. Add ki magadból. Mellesleg itt van egy tömbnyire.
-Benne vagyok!
-Oké, gyere.-Amy int a pincérfiúnak, aki közli az árat, és kifizetjük a számlát. Gyalog indulunk el, és tíz perc múlva el is érjük a célunkat. Egy kis raktárhelyiségnek tűnik kívülről, de belül tele van hangszerekkel, egy nagy színpad is van, és csodálatos az akusztikája.
-Oké, itt a színpad. Állj fel. Most mindent ki kell adnod magadból. Emlékszem, mikor mindketten tizenöt évesek lettünk, karaokeversenyt nyertél. Énekeld ki, jó hangod van, vagy ott a cselló, de ahhoz már nem nagyon akarsz hozzányúlni szerintem.
-Igazad van. Felhagytam vele.
-Ott egy mikrofon. Kezdjük a szüleiddel. Most gondold át, mit éreztél az elvesztésükkor, mikor felébredtél, és rájöttél, hogy árva vagy. Melyik szám írja le legjobban az érzéseid?
-Nem is tudom. A Take me to church.
-Oké, menjen.

-Istenem, köszönöm. Tényleg segített.-ölelem meg,
-A mai dolgot pedig pihentetjük, majd ha megérett arra, hogy tudd mi is van.
-Rendben. És mégegyszer köszönöm.
-Ezt teszik a legjobb barátnők, nem? Ja, és jut eszembe, Nemrég olvastan a neten, hogy a fesztivál mai napjára betették Beyoncét.
-Ne! Csak viccelsz!
-Nem. Muszáj mennünk.
-Igen. Tudod mit? Gyere a hotelba hozzám, és együtt megyünk.
-Óriási!
-Gyere, ülj be.-mondom, mikor a kocsihoz érünk.
-Ez a te kocsid?-néz elképedve. Igaz, tényleg jó kocsim van.
-Aha.-mondom nagy szfinxmosollyal.-Nyertem egy játékban.
-Hú. És csak úgy osztogatták az Audi... Milyen is ez pontosan?
-Audi R8 Spyder. Imádom, olyan könnyű vezetni. És nem osztogatták. Egyszer egy nagyobb játékban ez volt a főnyeremény, és igazábol nagyapa nyerte meg, de a 18. szülinapomra megkaptam.
-Istenem, fel se köszöntöttelek! Boldog szülinapot!
-Köszi.-nevetek.

Mikor már teljesen elkészültünk, éppen hogy fél óránk maradt odaérni. Én egy szegecses melltartót vettem fel egy magasderekú rövidnadrággal, és egy blézerrel, hátha hűvös lesz. Jobban kisminkeltem magam, mint általában szoktam, hiszen nem minden nap mehet az ember a kedvence koncertjére. Mielőtt elindulnánk, ellenőrzöm a vörös rúzsom, és Amy után indulok, aki szerintem már a liftet hívja. Kimegyek az ajtón, és a kulcsal babrálok, mígnem sikerül bezárni. Gyorsan a lifthez megyek, Amy is ott vár még, majd kb. egy perc múlva nyílik az ajtó, és Ross meg Riker lépnek ki belőle.
-Wow.-jegyzi meg Riker.
-Sziasztok.-köszön Amy, és Riker rendesen meg is nézi.
-Az öltözéketekből ítélve, ma sem maradsz józan.-mondja Ross.
-Ki mondta, hogy az akarok lenni?-vágom neki vissza mosolyogva.
-Hát, ha kellenék, csak hívj.-kacsint rám, majd mosolyogva továbbmennek a tesójával.
 Mikor leérünk, a hotel kisboltjában veszünk egy üveg Jacket, majd beszállunk a taxiba, amelyet vagy fél órája hívtunk.
 Nemsokára a színpad előtt vagyunk, és nagyon sokan vannak. De én befurakszok, nem lehet megállítani. Negyed óra múlva, már vagy 20 sort haladtunk előre. Ekkor halvány fények gyulladnak ki, amelyek nem nyújtanak rálátást a színpad jelentős részére, de azt ki lehet venni, hogy valaki van már fennt a színpadon.Mindenki sikítozni kezd.
" Let me hear you say, Ms. Carter!" És a közönség utána ismételi a sort.
"Okay. Give me some..." Majd, kigyulladnak a fények, és meglátom Beyoncét. Megszólal a zene, és énekelni kezdi a Yoncé számának első sorát.
"See me up in the club with fifty of them girls.."
Már érzem, hogy ez a koncert nagyon jó lesz. Megfogom a Jack Daniels üveg nyakát, majd felhajtom. Érzem, hogy rezeg a telefonom a farzsebemben, és amíg Amy is iszik, megnézem. Kaptam egy SMS-t Ross-tól.
 "Nem véletlenül a QueenB-n tomboltok?"
"Talált süllyedt. Igazad volt korábban, ma sem maradok józan."-írom vissza, amikor Bey elkezdi énekelni a Partition-t.
Pár másodperc múlva kapom a választ.
"Akkor jó. Szerintem 2 sorral állok mögötted. Örülök, hogy ma sem maradsz józan, szeretem amiket olyankor csinálsz! ;) "
Megfordulok, és látom Ross-t, ahogy a telefonjával a kezében integet. Intek neki, hogy jöjjön ide, majd újból felhajtok egy kis Jack-et, de ezúttal jóval nagyobbat kortyolok, és nem is egyet. Érzem, ahogyan a fejem elnehezül, és a látásom homályosodik.
A színpadon Beyoncé belekezd az egyik kedvenc számomba tőle, a 7/11-be.
-Sziasztok.-köszön a szöszi.
-Szia.-mondjuk Amy-vel kánonban.