2015. március 10., kedd

20. rész

Az ébresztőórám zaja riaszt fel az álmomból. Sajnos, ma suliba kell mennem. Egyáltalán nincs jókedvem a tegnapi beszélgetésünk után Ross-al.
-Jobb, ha csak barátok maradunk.-visszhangoznak szavai a fejemben.
Persze, megkönnyítette a dolgom, de én őt választottam volna, és túl makacs vagyok, hogy mostmár felhozzam a témát. De nem maradhatok Adam-el sem. Este találkoztunk, és megmondtam neki, hogy nem olyan így, mint volt, és szakítani akarok.  Mától élvezem a szinglik életét Los Angeles-ben.

Fél óra múlva már készenlétben álltam, hogy elinduljak. Még összekaptam gyorsan a telefonom, meg a táskám, majd beültem a kocsiba. Reggel 7 óra múlt, a pékség már egy órája nyitva van, ígyhát beugrok fondanos fánkért. 5 perc múlva leparkoltam, majd besiettem az üzletbe.
-Jó reggelt!-köszönt az eladó.
-Jó reggelt.
-Mit parancsol?
-Három darab fondanos fánk. Ja meg egy jegeskávé.
-Itt is vannak. 7.35$ lesz.
-Tessék.-raktam a pultra az összeget.
-Köszönöm, további szép napot!
-Viszon látásra!-köszöntem el, majd a kajáimmal a kezemben kimentem a boltból, beültem a kocsimba és elindultam suliba.

7:35-kor álltam be a suli parkolójába. Hétfő reggelenként törivel kezdek. Eddig ennek nem örültem, mert a tanárunk elég durva volt, kick-box edző, nem mellesleg ha egy szót is szóltunk, azon kívül, hogy kérdezett volna, lekevert egy pofont. De erre az igazgató rájött, és kirúgták. Ma jön az új tanár. Izgatott vagyok. Deja Vu érzésem van.

8-kor már bennt ültem a teremben, megettem az egyik fánkomat, és Lily most ült be mellém, fülig érő vigyorral az arcán.
-Szia Ellie!-köszönt vidáman.
-Szia!-köszöntem neki.
-Mi ez a nagy boldogság?-érdeklődtem, de az új tanár pont ekkor lépett be.
Elfordult, és felírta a nevét, majd mikor készen lett, aláhúzta háromszor, és visszafordult felénk.
Megláttam a nevet, majd az arcot, az enyhe borostával, és azonnal lefagytam. Már láttam őt. Álmomban.

-Uram atyám...-suttogtam, és a szám elé kaptam a kezem.
-Mi az?-kérdezte tőlem Lily.
-Alaric Salzmann.-mondta a tanár.-Eredetileg német név, viszont a nagyszüleim már abgliában házasodtak, majd éltek, innen az alaric, de nektek csak Mr. Salzmann. Úgy tudom, Pearl Harbor-nál tartotok az anyagban, viszont szeretem ismerni a diákjaimat. Körbemegyünk, mindenki mond magáról valamit. Itt kezdjük.-mutatott egy csoporttársamra.
-Jack Stewart...-kezdte a legelső tanuló.
-Na, mi történt?-tudakolta megint Lily.
-Semmi... én csak... Ez furcsa, mert... Nem értenéd.
-Dehogynem.
-Jót beszélgetnek ott a hölgyek?
-Öhmm...-mondtuk egyszerre Lily-vel.
-Elnézést, de órát tartanék, Miss...-nézett rám , miközben felvonta a szemöldökét.
-Ö.. Williams.Elena Williams.-mondtam
-Nagyszerű. És a másik hölgy?-nézett kérdőn Lily-re.
-Lily Abernathy.
-Rendben. Óra után kérem maradjanak itt.
-Oké.-mondtuk mindketten halkan.

30 perc múlva megszólalt a kicsengő, így az összes diák a teremben kifelé haladt. Az óra többi részében sem figyeltem, hisz ismerem az osztálytársaim. Nem hagy nyugodni viszont az, hogy az álmomban is ő volt az új töritanár.
-Williams, Abernathy.-szólt utánunk.
-Igen?-mentünk oda az asztalához.
-Úgy látom jól szórakoztatok az órámon.
-Elnézést.-kérek bocsánatot.
-Semmi baj, ez nem volt fontos óra, de leközelebb ne legyen ilyen, jó?
-Igenis tanár úr.-mondta Lily.
-Oké, mehettek, Elena, te még maradj egy kicsit.
Mi?! Minek?
-Kinnt megvárlak.-mondja Lily.
-Oké.-válaszolom.
-Figyelj Elena.-kezdi, mikor újdonsült barátnőm hallótávolságon kívül van.-Sokan mondták, hogy miken mentél keresztül. Ezt nehéz feldolgozni, vagy talán nem is lehet.
-Pff... nem is sejti.
-Dehogynem. És sajnálom. De elnéztem az eddigi eredményeid, és nem valami fényesek. Csak töriből állsz ennyire rosszul?
-Meg bioszból. Tényleg, pár hetet hiányzok és összefüggéstelen minden. A biosz meg nem marad meg a fejemben.
-Rendben, hát, ha gondolod, én segíthetetk, de jó lenne javítani a jegyeiden, vagy évvégén megbuksz, és nem vesznek fel semelyik fősulira.
-Igen.
-Majd még beszélünk erről, most menj a következő órádra.
-Rendben. Köszönöm Mr. Salzmann.
-Hívj Alaric-nak.
-Renben.-mondtam, majd kisiettem a teremből.

A napom viszonylag lassan telt, egy örökkévalóságnak tűnt, viszont a média érdekes volt. Egy 1926-ban készült némafilmet néztünk, és egyedül én értettem-ami azt jelenti, egyedül én röhögtem a poénokon. Óra után a tanárral alaposan kibeszéltem, majd gyorsan megkerestem Lily-t, hogy beszéljen. Egész nap tartotta a száját a Riker-ügyről.
Nem volt nehéz megtalálni, az ebédlőben evett.
-Lily Abernathy! Most azonnal mesélsz nekem! Egész nap csukva volt a szád!-korholtam.
-Hú! Nyugi. Még felborítod az asztalt! És mesélhetnél te is, hogy ment Ross-al.
-Nem én vagyok most a fontos. Részleteket akarok.
Elmosolyodott, látta, hogy most vele akarok foglalkozni, és ez igaz is. Elég nekem otthon rágódnom a hülye ügyeimen. Nagy levegőt vett, majd belevágott.
-Hát úristen. Nagyon bírom. Egész este beszélgettünk, aztán éjfélkor megcsókolt. Azt mondta , ha nem szeretném, nem megyünk tovább, mert még nem ismerjük egymást, de örülne, ha ez összejönne, csak ne siessük el. És minden, amit mondtál, bejött, magamat adtam, a szar poénokon nem nevettem, gitározhatott nekem, aztán elmesélte, hogyan lövi be minden reggel a haját.
-Komolyan?
-Igen. Rosszabb, mint én. De imádom. Annyira helyes, meg kedves, meg tud nevettetni. Szinte tökéletes!
-Szinte?
-A fenébe is, kurvára tökéletes! Még... csak két napja ismerem.
-Oké, megértem.-raktam fel mindkét kezem védezezés képpen.
-De most te mesélsz!-jelentette ki.
-Lily! Nem szeretnék. Talán majd máskor, de most tényleg nem. Amúgy is, már délután négy van, tudod, hogy későn érek haza a hétfői 8 óra után.
-Igen, csak kíváncsi vagyok.
-Értem, de nem szeretnék beszélni róla.
-Jó, bocsi.
-Viszont,én megyek. Szia!-köszöntem el.
-Szia Ellie!-köszönt ő is, majd visszafordult a kajájához.


Már este tíz van, aludnom kéne, hiszen holnap újra suli, ráadásul nulladik órám is van. Jobb , ha elmegyek fürdeni.
Levetkőztem, majd beálltam a zuhanyzó alá, és hagytam, hogy a forró víz lemossa és átmelegítse a testem. Körülbelül fél órája lehettem bennt, mikor dörömbölést hallottam az ajtómon. Ki a fene lehet az ilyenkor? És hogyan jutott be? Gyorsan kiszálltam a zuhany alól, elzártam a vizet és magam köré csavatram egy törölközőt. Feltéptem az ajtót. Ki a fene ez?
-Ellie! Hol vagy?-üvöltötte a nappaliból egy ismerős hang.
-MIVAN?-kiabáltam, majd nemsokára megjelent előttem Liz.
-Ellie, ne haragudj, mondtam neki, hogy ne jöjjön ide, de túl sokat ivott, és nyugtatókat vett...-fejezte volna be a mondatot, de félrelökték, majd az illető két keze közé fogta az arcom, és mélyen a szemembe nézett.
-Ellie.-suttogta.-Látnom kellett téged.
-És fel kell forgatni a házam?-kitörtem a kezei közül.
-Én csak... beszélni akartam.
-Adam, részeg vagy. Majd ha magadnál leszel.
-Akkor leszek magamnál, ha visszajössz hozzám.
-Adam... Szakítottunk. Végleg.
-De én még mindig szeretlek!-kapott a kezem után, de nem tudta megfogni a csuklóm.
-Én meg nem érzek úgy! Figyelj, nagyon szeretlek, de mint egy barátot. Semmi szerelem nincs mögötte!
-De a régi idők.... mindent elfelejtettél? Biztos beütötted a fejed. AZ A KURVA BALESET! Miért kellett megtörténnie? Ha nem patkolt volna el mindenki mellőled tíz éven belül gyerekeink vannak.-könnyek szöktem a szemembe szavai hallatán
-ADAM!-korholta Liz.-Ilyet nem mondhatsz. Senki sem tehet róla.
-Dehogynem. Igaz. Az én hibám. Miért te?két térdre ereszkedett előttem.
-Adam, ezt se mondd.-korholtam.-Amíg tartott jó volt. De már elmúlt.
-Oké, Vadember, most megyünk.--karolta fel Liz, majd az ajtó felé húzta, ami tárva nyitva állt. Rám nézve nem jó, mivel vizes a hajam, és csak egy törölköző van rajtam.
-Még lehet egy kérdésem?-kérdezte Adam könnyes szemekkel.
-Persze.-mondtam, majd közelebb jött, majd mikor a közelsége kényelmetlenné vált, hátráltam, de ő jött utánam. A fal állított meg a továbbmenésben. A fejem mellett támaszkodott a kezével. Leheletén érződött a tömény alkoholszag.
-Mi történt? Mi változtatott mindenen? És most ne mondd azt, hogy a kibaszott baleset, mert megőrülök.
-Biztos hallani akarod az igazat?-kérdeztem tőle. Össze fog törni, ha megmondom neki.
-Mit számít? Nélküled úgy is egy roncs vagyok.
-Adam. Találni fogsz egy rendes lányt, akivel tíz év múlva gyerekeitek lesznek.-most vettem észre, hogy egy könycsepp legurult az arcomon.
-Ne térj ki előle! Hallani akarom.
Haboztam.
-Lefeküdtem Ross-al.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése