21. rész

18+


A reggelem ismét unalmasan telt. Sőt, az egész éjszakám is. Semmit sem aludtam. A tegnap éjszakával egy életre elvágtam magam a régi barátaimnál, akiknek régen a mindenük voltam. Régen. Régen még más voltam. Megváltoztam, minden értelemben, és ezt nem lehet a balesetre fogni. Magamtól értem el ezt, ha kitartok, még ma is ugyanaz a példás komolyzenét játszó visszafogott kislány lennék. Ehelyett idő előtt elkezdtem inni, aztán leszoktam. Régebben néhány drogot is kipróbáltam, és cigizek-igaz, csak néhanapján egy szálat. Viszont az este folyamán elfogyott az egy hónapja tartó dobozom.

Úgy döntöttem, nulladik órára nem megyek be, mivel az úgyis csak osztályfőnöki, aminek szerintem semmi értelme sincsen. Erőm sem volt felkelni. Az öltözködést nem vittem ma túlzásba, egy egyszerű pólót vettem fel egy szaggatott farmerral és a conversem. A hajam felkötöttem egy copfba, és a sminkemmel sem bajlódtam. Élni sincs kedvem.

Az egész napom siralmasan telt. Lily egész nap a nyakamon lógott, aminek nem, mintha nem örülnék, hiszen nagyon megszerettem, de nincs hozzá kedvem. Jobb lett volna egész nap egyedül maradnom. Az utolsó óra előtt rápillantottam a telefonomra, amin várt is egy üzenet Ross-tól.
"Tudnánk ma beszélni? Fontos!"
Nem írtam neki vissza. Kizárt, hogy ma lássam. Így is eléggé ki vagyok akadva, nem hiányzik, hogy még ő is felforgassa a napomat. A szekrényemhez siettem, és kivettem az anatómia cuccomat, majd azokkal a kezemben elindultam az órára.
Pontban kettőkor vége lett az utolsó órámnak, így mehettem haza. Még mielőtt kiléptem volna az épületből, az egyik osztálytársam szólított meg.
-Hé, Ellie, Mr. Salzmann hív.
-Oh... Köszi Matt.-mosolyogtam az alacsony fekete hajú és kék szemű fiúra.
A teli táskámmal a vállamon elindultam az újdonsült osztályfőnököm terméhez.
-Mr. Salzmann?-kopogtam be.
-Elena? Gyere csak be.
-Miért hívott?
-Ma mindenki kapott egy levelet. De mivel ma kihagytad az osztályfőnöki órát, most kell odaadnom.Az Eastern-ről jött.
-Mi? Ilyen hamar? Hisz még csak május van.
-Éppen ez az. Egy hónap, és vége a sulinak, csajszi.
-Cs...-vontam fel a szemöldököm.-oké, hagyjuk.
-Igen. Tudhatnám, miért is hagytad ki a reggeli órát?
-Az igazság, hogy húzós estém volt. Nem bírtam felkelni. Így elkéstem. Sajnálom.
-Többet ne forduljon elő.
-Rendben. Viszlát.
-Viszlát.-köszönt vissza kimért hangon.
Csak akkor nyitottam ki a levelet, mikor már beültem a kocsimba. Kihajtogattam, majd olvasni kezdtem a sorokat.

"Tisztelt E. Williams!
Iskolánk, az Eastern Főiskola, befejezte a jelentkezők rangsorolását. Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert intézményünkbe. A beíratkozás Június 29-én lesz a természettudományi tanszékünk irodájában."

Ezt el sem hiszem! Bekerültem! Az elmúlt napok összes gondja, most valahogyan háttérbe szorult, és a helyét öröm vette át. Ezt meg kell osztanom! Gyújtást adtam a, majd elindultam nagyiékhoz. Csak mikor leparkoltam a ház előtt, tört rám a felismerés, hogy Lychék bizony itt laknak. Egyedül az nyuggtatott, hogy sokszor nincsenek itthon, és nem is biztos, hogy észrevesznek. Gyorsan végeztem a mozdulataim, siettem, hogy minél előbb beérjek a házba, ahol a két szerető nagyszülőm már vár, és segíthetnek leszedni a terhet a vállamról.
-Ellie drágám, te vagy az?-kiáltotta nagyi a konyhából.
-Igen! Jó hírt hoztam!
-Ó, édesem!-sietett oda hozzám a nagymamám, majd két puszit nyomott az arcom mindkét oldalára.-Mi az a kezedben?
-Felvettek az Eastern-re!
-Ó! Ez nagyszerű, kincsem!-mondta, és a szemében láttam az örömöt, és azt a feltétlen szeretetet amit irántam érez. Erre van most szükségem.
-Tudom! Annyira örülök!
-Van is miért. Megdolgoztál érte.
-Hol van nagyapa?-érdeklődtem.
-Ahh... John bácsival horgásznak. Ezek a férfiak! Mindig csak a pecázás, a meccs és a sör!
Csak nevettem a kijelentésésre.

Pár óra elteltével, nagyival átbeszéltük az összes létező témát, amit a főiskola nyújthat, és persze a vegasi utat is, bár Ross-t nem említettem. Tényleg! Írt egy sms-t Válaszolnom kéne. A zsebeimet tapogattam, a telefonom után keresgélve, de nem találtam meg.
-Nagyi, nem láttad a mobilom? Most jutott eszembe, hogy telefonálnom kéne.
-Nem édesem, nem láttam. Szerintem kint hagyhattad a kocsiban.
Tényleg! Leraktam az anyósülésre!
-Akkor, nem baj, ha én most megyek? Ígérem,meglátogatlak titeket a hétvégén!
-Persze kincsem, menj csak.-nagyi két puszit nyomott az arcomra.
Felvettem a dzsekim, és kiléptem a házból.
Mikor már majdnem elértem a kocsim, valaki szólított a hátam mögül!
-Ellie!
Megfordultam, és láttam, ahogy közeledik felém, majd körülbelül fél méterrel előttem megáll.
-Szia-suttogom.
-Szia.-mondja, miközben kifújta a levegőt.-Aggódom érted.-közli.-Nem beszéltünk, mióta helyretettük a dolgokat.
-Tudom.-sütöttem le a szemem.
-Hívtalak párszor, és sok üzenetet is hagytam.
-Tényleg?-vontam fel a szemöldököm. Kinyitottam a kocsiajtót, benyúltam a telefonomért, amin leellenőriztem a nem fogadott hívásaim, és az sms-eket.-Tényleg.-erősítettem meg Ross állítását.
-Sok dolgot kéne még megbeszélnünk.-monda egy kevés csend után.
A szememet forgattam. Mit kell még ezen bonyolítani?
-Elmehetnénk hozzád? Nem szeretném ezt, se nálunk, se az utca közepén.-mondta komolysággal, de amint meglátta értetlen arckifejezésemet, kaján mosolyra húzódott a szája.-Csak menjünk.-mondta magyarázásképpen, de hát ez nem nagyon volt az.
-Persze, gyere, ülj be.-mondtam neki, mire beült az anyósülésre, én pedig megkerültem a kocsit, és beültem a kormány mögé. Az út a házamig csendesen telt, majd megölt a kíváncsiság, mit akarthat Ross. Ha veszekedni, azt is túl kell élnem. Ha helyre akar tenni, hogy ez így nem működhet, azt is túl kell élnem. Ha viszont ismét arról fog nekem hablatyolni, hogy a barátom szeretne lenni, abba nem megyek bele. Nem fogom átélni még egyszer azt a beszélgetést. Pár néma perc után megérkeztünk a házamhoz. Felálltam a felhajtóra, majd mindketten egyszerre kiszálltunk. A kulcsom már a kezemben volt, így nem kellett vesződnöm annak a kikeresésével. Afféle mindent a zsebembe típus vagyok, ritkán hordok táskát.
Kinyílt az ajtó, mindketten bementünk, és csak mikor becsuktam, fordultam felé.
-Mi ez az egész?-nem néztem a szemébe.
-Beszélgetnünk kell. Ez így nem megy. Úgy érzem, kicsúszol az életemből.
-Talán, az lenne jobb.-suttogtam, úgy hogy még én is alig hallottam, de ő egyből felfigyelt a szavaimra.
-Mi? Nem, Ellie. Ezt te sem akarhatod.
Vállat vontam, de még mindig nem vettem fel vele a szemkontaktust.
-Nézz a szemembe.-utasított, mire én a szememet forgattam. -Ne forgasd a szemed. Nézz rám.
-Így jó?-mondtam,a kelleténé hangosabban, mikor a tágra nyitott szemem találkozott az övével, de nem sokáig tudtam olyan nagyon nyitva tartani, mert azonnal elvesztem a barna tekintetében.
-Sokkal. Folytathatom?-vonta fel a szemöldökét.
-Kérlek.-vetettem oda flegmán.
-Tehát, mióta azt mondtam legyünk barátok, én egyre csak tűkön ülök, mikor találkozhatok veled, úgy, mint ahogy régen volt. De erre te! Kerülsz! Nem válaszolsz az üzeneteimre, nem veszed fel a telefont, ha hívlak! Mi van veled?
-Már semmi sem olyan, mint előtte, ezt te is tudod.-ráztam a fejem.
-Igen, de te Adam-mel vagy!-vágt a fejemhez.
-A fenéket! Szakítottam vele, azután, ahogy beszéltünk legutóbb.
A szemében öröm vélt felfedeződni, de arckifejezése mindvégig komor maradt.
-Szakítottál vele?
-Igen.
-Miért?-hangján hallatszódott, hogy izgul.
-Mert nem akarok tovább így élni. Abban a tudatban, hogy megcsltam, és vágjak jópofát. Én csak... Nekem ez egyszerűen nem megy!
-Tudja?
-Előbb utóbb úgy is megtudta volna.
-Haragudott?
-Részeg volt.-mondta, mintha félvállról venném.
-És sejted már, mit szeretnék ma megbeszélni veled?
-Hogy barátok vagyunk. Értem.
Kacagni kezdett.
-Most kinevetsz?
-Igazából, igen.
-És, mi olyan vicces, ha szabad tudnom?
-Tényleg, nem is sejted?
A fejemet ráztam.
-Nem akarom, hogy a barátom légy.
Nagyot néztem a kijelentésére.
-Nem akarom, hogy a barátom légy, ha ez azt jelenti, hogy elveszítelek.
És minden bekattant. A kaján mosoly, a megkönnyebbülés, mikor megtudta, hogy szingli vagyok, a mostani jókedve, a kacagás, az aggodalom értem. Minden dolog, egy apró darabkája a kirakósnak, mely szanaszét hevert a fejemben, most hirtelen összeállt.
-És, ha még minden nap látnálak is, akkor sem szeretném, hogy a barátom légy, ha ez azt jelenti, hogy nem csókolhatlak, amikor akarlak. Én fülig szerelmes vagyok beléd, még mindig, és ez sosem fog változni. Még sosem éreztem ezt, ilyen erősen meg főleg nem, senki iránt. Te vagy az egyetlen.
Szavai imaként csaptak le rám, minden egyes szava közben a szája mozgását figyeltem.
-Ellie, ha te nem érzel így mint én, akkor most mondd meg.
-Ross, én már akkor készen álltam erre, mikor közölted velem a csak barátság dolgot. Azt hittem, ez a dolog csak Vegas-ban volt igazi, de nem. Rájöttem, hogy igazából, tényleg veled akarok lenni. Ezért kerültelek. Ugyan azt érzem, amit te.
Pár másodpercig csak állt ott, a helyén, majd megindult felém. Miközben ajka az enyémhez ért, a világ összes problémája kiszállt a fejemből. Erősen hátralökött, a hátam találkozott a fallal, így még jobban hozzá tudtam préselődni. Ajkaink súrolták egymást, nyelvünk tüzes táncot járt egymással a fagyos szélben. , istenem, de akartam már ezt! És most nem állok alkohol hatása alatt. Hevesen csókolóztunk, a testemben robbant az egyre erősebb vágy, amit nem tudtam kontrollálni. Kezem a pólója alá tévedt, tenyerem kalandozott kidolgozott hasizmán. Az ő keze felcsúsztatta a pólóm, és gyöngéden cirógatta az oldalam. Nem bírtam magammal, felfelé kezdtem húzni a pólót rajta, majd szánk elvált egymástól, mikor áthúzta magán a ruhadarabot. Én is ugyanezt tettem, és eldobtam.
Ross felém hajolt, azt hittem, újra meg akar csókolni, de nem tette.
Merre van a hálószoba?-kérdezte zihálva.
A fejemmel intettem az említett helyiség irányába, majd a szöszi felkapott, és bevitt, majd lefektetett az ágyra.
-Lassan akarom csinálni. Kiélvezni minden pillanatot.
Mocorogtam, összepréseltem a combjaimat, hogy némiképp enyhítsem az édes fájdalmat. Ross levette magáról a cipőt, a farmert, és a zoknit is, így már csak egy száll alsóban csodálhattam. Fölém mászott, szűzies csókot lehelt az ajkamra, majd apró puszikkal beterítve az egész felsőtestem, lefelé haladt, míg el nem érte a nadrágom. Kigombolta, majd durván lehúzta rólam, a bugyimmal együtt. Hallottam, amint a ruhadarabok földet érnek, majd nemsokára megéreztem Ross meleg leheletét a nemi szervemnél. Nyelve lassan bejárta a testrészem, óvatosan körözött, majd belém csúsztatta egy, majd két ujját, közben a nyelve még mindig szorgosan dolgozott rajtam, ingerelt. Nagyokat sóhajtottam, halkabbakat nyögtem, vonaglottam alatta, majd kihúzta a két ujját, majd minkét kezével megfogta a csípőm, hogy a helyemen tartson. Nyelve tovább dolgozott orgazmusomon. Azt hittem elájulok! Mikor érezte, hogy megmerevedek alatta, abbahagyta.
-Még nem. Ez nem az az éjszaka. Ráérünk.
Ismét fölém hajolt, majd szenvedélyesen megcskólt, szájában a saját ízemet véltem felfedezni. Ismét felállt az ágy végéhez. Már húzta volna le az alsóját, mikor ráfogtam a kezére, és megállítottam.
-Most, Én. Jövök.-ziháltam. Felálltam mellé, kezemmel rászorítottam gatyáján átütő merev férfiasságára. A szemébe néztem, az ajkamba haraptam, majd lehúztam róla az anyagot. Az ágyra löktem, majd mohón a számba kaptam erekcióját. A nyelvemmel a tetejét, ami pedig nem fért a számba, a kezemmel ingereltem. Mozgattam a fejem fel és le, ügyelve fogaimra.
-Szent isten!-mondta.-Megölsz!
Mosolyogtam, de nem hagytam abba a szopást. Sokáig izgattam, volt mikor kivettem a számból, és végignyaltam férfiasságának oldalát, majd ismét a számba vettem, és a nyelvemmel köröztem a tetején. Órákig el bírnám ezt csinálni!
-Ellie! Nem akarok elélvezni! Még nem! Állj le!
Abbahagytam a tevékenységem, felnéztem rá, majd felült. Átkarolta a nyakam, majd egy gyors mozdulattal már alatta is voltam.
-Azt hiszem, most szerettem újra beléd!-Mosolygott, majd megcsókolt. Elöl kapcsolós melltartó volt rajtam így könnyen le tudta rólam hámozni a fehérneműt, és mivel bugyimat már eltávolította, nem fért közénk semmi. Mélyen a szemembe nézett, majd belém vezette magát. Felnyögtem, mire ő ismét megcsókolt. Lassan mozogni kezdett bennem. Ó istenem! Mennyei érzés. Bőr ér bőrhöz. Épül bennem már valami, és Látom Ross-on is, hogy nem bír magával. Egyszerre csak gyors tempóra vált. Mikor kihúzódik belőlem, csak azt várom, hogy ismét bennem legyen, így a csípőmmel minden egyes alkalommal lökései elé sietek. Egyre csak fáradunk, verejtékünk miatt könnyebben siklunk egymáson. Még többet akarok belőle! Lábaimat átkulcsoltam a dereka felett, hogy még jobban bennem legyen. Sikoltások, nyogések, szaggatott lélegzetek hangja árasztja el a szobát. Már nem bírom tovább.
-Ross!-zihálom.
-Tudom bébi. Én is... mindjárt.
Pár nagyobb lökés után elvesztem. Megfeszültem körülötte, egy hatalmasat nyögtem, körmeim a hátába vájtak. Robbantam. Megfeszült a hátam, és nyögdöstem, miközben elsodort édesen kínzó orgazmusom. Éreztem, ahogy Ross megrándul bennem, majd belém üríti magát.
Pár percig csöndben feküdtünk, mire mindketten magunkhoz nem tértünk. Majd, mikor már a lélegzése aránylag visszatért a normálishoz, kihúzódott belőlem, majd mellém gurult az ágyra.
-Hát ez...-sóhajtottam.
-Nem semmi volt, mi?
-Az nem kifejezés.-nevettem.
Fölém hajolt, majd megcsókolt.
Aludj szépen. Rendesen kifárasztottalak. Bár, te is engem.-hallottam halk szavait, de már nem igazén tudtam őket felfogni, mert a szemhéjaim lecsukódtak, majd mély álomba merültem.