24. rész

18+

Egy hullámvasúton vagyok, mellettem Ross ül. Hangosan nevetgélünk, sikítozunk, mikor kanyarok, emelkedők jönnek. Önfeledtül szórakozunk; felszabadult vagyok, csakúgy, mint mindig, mikor vele vagyok. A legnagyobb hullámmal nézünk szembe. Nagy lendülettel felmegyünk a tetejére, majd pár másodperce a kocsi megáll. Csak annyira, hogy körülnézhessek magam körül. Senki más nem ül itt. Senki más, csak mi. A hullámvasút autója megindul, majd egy csavar mozogni kezd. Fa- és fémdarabok hullanak szét minden felé. A föld megnyílik alattunk, vörös és narancsszín lángok közé érünk. Tudom, hogy megállást csak a következő helyen találok: a végben. Minden dolog sötétvörös, izzasztó melegség van. Egy hatalmas nagy trónnal állunk szemben, arany és rubinvörös színekben pompázik. Benne egy alak ül. Ilyen messziről még nem ismerem fel. Ross eltűnt mellőlem, sehol nem találom. Még mindig a hullámvasút autójában ülök; az egészet vér fedi. Gonosz nevetésre leszek figyelmes.Kapkodom a fejemet a hang irányába, de minden alkalommal másfelől jön.
Izzadtan, zihálva ébredek. A szobát beteríti a júniusi déli napfény világossága. A szekrényemen piros ruha lóg, kalappal. Holnap. Holnap vége az egésznek. El sem hiszem. Annyi év szenvedés után, nem gondoltam volna, hogy valaha leérettségizek. De huszonnégy óra múlva, már a kezemben lesz a bizonyítványom, és elkezdődik a nyár. Főiskolára megyek, magam mögött hagyhatom mind azt, ami a középiskola alatt történt velem. Egy részem úgy érzi, új életet kezdhetek, a másik részem pedig fél attól, mi várhat rám.
Kikászálódok az ágyból, rendbe teszem az ágyneműt. A szekrényemből egy sima pólót és egy szoknyát veszek ki, majd bemegyek a fürdőbe. Ma Amy-vel és Lily-vel ebédelek. Folyatni kezdem a zuhanyból a vizet, beállítom a megfelelő hőmérsékletet, majd miután levetettem a pizsamámat, beállok a sugárzó víz alá. A langyos folyadék hője átjárja testem, lemossa rólam a rémálom okozta izzadságot.
Halvány sminket dobtam fel, felöltözem, a hajamat begöndörítettem. Pár perc kérdése, és Amy jön értem, hogy elmenjünk a plázába. Nem nagyon szoktam csajos napokat tartani, de most, év végén úgy döntöttem, megérdemlem.

-Többször is csinálhatnánk ilyen csajos napot!-mondta Amy, mikor a fagyinkat kanalazgatva sétáltunk, egy elhagyatott környéken. Állítólag ez a legjobb fagyi a városban, bár én nem éreztem valami nagy különbséget.-Az egészben a gáz, hogy elég ijesztő helyen van ez a fagyizó.
-Nem olyan vészes.-mondom. Láttam már rosszabbat is az életben.
-Azt mondod?-állt meg Lily az utca sarkán, elszörnyedt képpel. Reszketni kezdett, nagyobb levegőket vett, gyorsan. Közelebb siettünk hozzá.
-Tartozol te ribanc! Most add meg, vagy teszek róla, hogy soha többé ne kelljen drogot használnod!-üvöltötte egy szürke kapucnis pulcsiban álló férfi. Fegyvert fogott egy túlságosan is rövid ruhában lévő nőre, akit két fickó fogott le. Sminkje elkenődve, zihált.
-Ne, kérem! Ígérem, megadom! Adjon még pár napot!-könyörgött a nő.
-Már három hetet késik a lóvé Page. Nekem is meg kell élnem.-A fickó keze megfeszült a pisztolyon;lőni készült.
-Ne, Johnny, ne tedd ezt! Kérlek!-kiabált a nő, sírva.
Könyörgése nem ért semmit. Mindhárman megrezzentünk a puffanás hangjára, Amy és Lily futni kezdett. magassarkújuk kopogása magára vonta a figyelmet. A három pasas felém nézett, elengedték a nőt, aki a földre esett. Felém indultak. Futni kezdtem. A félelem eluralkodott rajtam. Szemtanúja voltam egy gyilkosságnak. Futottam, ahogy csak tudtam, egyik lábamat szedtem a másik után. Egy pillanatra magam mögé néztem, de nem álltam meg. Futottak utánam, Befordultam egy utca sarkán, ahol Amy-re és Lily-re, akik szuszogva, a térdükre rogyva állnak.
-Hívjátok a rendőröket!-utasítottam őket, és tovább futottam. Még szerencse, hogy tornacipőt vettem fel!
Megcsörrent a telefonom, amit a képernyőre pillantás nélkül felvettem.
-Szia Ellie!-köszönt bele a szívemnek megnyugvást adó hang.
-Szia Ross!-mondtam, majd egy utcán befordultam, és szorosan a falhoz támaszkodva megálltam.
-Minden rendben?
-Öhm... persze.
-Biztos? Átmenjek?
-Most nem nagyon vagyok otthon, de öt perc múlva indulj el hozzám. A kulcs a lábtörlő alatt van. Menj be, és ne engedj be senkit. Majd hívlak, oké?
-Ezt nem nagyon értem...-kinéztem a rejtekhelyemről, és a pulcsis fickókat láttam közeledni.-most mi...
-Ross, most mennem kell. Majd mindent elmesélek.
-Oké, de én...
-Szeretlek bébi.-mondtam, majd sietve kinyomtam. Futni kezdtem tovább, de egy rácskerítéshez jutottam. Nem bírtam tovább futni. Megdermedtem, körülnéztem, kerestem a menekülési lehetőségeket, de nem jutottam semmire, csak a kerítés átmászására. megfordultam, láttam, hogy a három fickó már közeledik, nekem pedig már nem maradt választásom. Gyorsan kellett cselekednem. Egyik lábamat a másik után tettem a metszések között lévő lukakba. Úgy másztam, mintha az életem múlna rajta ; lehet, tényleg így is van. Kezeket éreztem a vádlimon, erősen húzott lefelé, alig bírtam mozdulni. Már majdnem túljutottam a kerítésen. Azt a lábamat, amelyet leszorítottak, rángatni kezdtem, és sikerült fejbe rúgni az illetőt. Átlendültem a kerítés másik oldalára, majd leugrottam a talajra. A másik két fazon már nem tudott utolérni, így lassan elkezdtek indulni felém. Nem tudtam mit akarnak csinálni, de aztán az oldalzsebükhöz nyúltak. Elővettek mindketten egy fekete, rövid csövű pisztolyt, felhúzták. Hallottam a kattanást. Az adrenalin a testemben alábbhagyott, rettegés vette át a helyét. Tüzelni kezdtek, durranásokat hallottam. Eddig csak hármat, eddig egyik sem talált el. Az agyam újra működésképes lett, azonnal futni kezdtem, aztán a legközelebbi utcában befordultam jobbra. Próbáltam visszajutni oda, ahol legutóbb láttam a lányokat.
-Jesszusom Ellie!
-Jól vagy?-mondta egyszerre Amy és Lily, amikor visszaértem hozzájuk. Azonnal a nyakamba uhrottak, átöleltek.
-Semmi bajom.-nyugtattam őket.
-Oké, a kocsim itt van két sarokra, menjünk haza.-javasolta Amy.
-Rendben.-egyeztem bele.
-Jól van.-suttogta Lily, és megsimította a hátam.
-Haza vigyelek, vagy hova?-kérdezte Amy, amikor beültünk a kocsiba. Hátra ültem.
-Igen.-válaszoltam egyhangúan.-Odaértek a rendőrök?
-Igen. Nem sokkal egy csomó lövöldözés után.
-Azt hittem meghaltál.-mondta Lily.
-Jól vagyok.
Egész úton nem szóltam hozzájuk, de nem is tudtunk volna mit mondani a minket ért sokkhatástól. Kinéztem az ablakon, és úgy néztem, ahogy Los Angeles utcái sietnek el a szemem előtt. Aztán egyszer csak a házammal találtam szembe magamat. Ross autója a felhajtón állt, így Amy-nek az utcán kellett megállnia. Kiszálltam, egy halk "szia"t odadobtam nekik. Minél jobban be akartam jutni a házba, magam mögött hagyva a mai napot, minden rossz emlékemet kizárva, Ross-ra volt szükségem. Benyitottam. Ross a konyhaasztal melletti székek egyikén ült, a térdére könyökölt, arcát a tenyerébe temette. Azt ajtó nyilásának hangjára felfigyelt, tekintetében megkönnyebbülés látszódott. Felállt, hozzám sietett. Becsuktam magam mögött az ajtót, én is siettem felé. Szorosan átöleltem, ajkai siklottak enyémen, nyelve olyan erővel tört utat a számba, keresve enyémet, mintha az élete múlna rajta. Ebbe a csókba beleadott mindent: az összes aggódást, gyötrelmet, boldogságot, szerelmet. Felszabatító érzés volt, tudtam, most csak egy dolgot akarok a világon, az pedig az ő társasága. Zihálva váltunk el egymástól, homlokát homlokomhoz támasztotta.
-Aggódtam érted.-suttogta.
-Semmi bajom. Jól vagyok.-kezeim közé fogtam a fejét, és lágyan megcsókoltam. Kezeim az ingét kezdték el kigombolni.
-De mi történt?
-Erről majd később.-mondtam az ajkamba harapva. Most csak azt tudtam, hogy kívánom őt. Lerántottam róla az inget, számat övére nyomtam.
-Mit művelsz?-lökött el magától.
-Nem egyértelmű?
-Mi?! Nem... Most nem!
-Ross. Ma majdnem meghaltam. És egy dolog járt a fejemben; hogy újra láthassalak. És itt vagyok, kutya bajom! Használjuk ki az időt, mert ki tudja, meddig lehetünk még együtt.
Nem habozott, másodpercekbe sem telt, hogy ajkát az enyémre nyomja. Vadul csókolt, falta a nyelvem. Kezei blúzom alá csúsztak, felgyűrve azt annyira, hogy a melltartóm fele már kint volt. Annyira váltunk el egymástól, hogy a pólómat levehesse, majd ismét egymásnak nyomultunk. Ross hátranyomott a falhoz, lábaimat csípője köré fontam. Kezemmel végigsimítottam a hátán, amibe beleborzongott. Megfogott a fenekemnél, ajkaink nem váltak el egymástól. A szobámba vitt, lassan sétált, hogy el ne ejtsen. Letett a földre, meg kellett fognom a felkarját, hogy meg tudjak állni a lábamon. Csókolgatni kezdte a nyakamat. A kulcscsontomnál megállt, szívni kezdte. Felszisszentem, mikor már éreztem, hogy fáj. Apró puszikkal haladt tovább, beborította az egész felsőtestem. A farmerja pereméhez nyúltam, vacakoltam a kigombolással. Ross ajka visszatért az enyémhez, kezével nekem segített kigombolni a nadrágját, amely a bokájához hullott, miután sikerrel jártunk. Egy apró mozdulattal lehúzta rólam a szoknyát, bugyival együtt, így már csak egy szál melltartóban álltam előtte. Egy pillanatra eltávolodtam tőle, majd egyik tenyeremet ráraktam a mellkasára, rálöktem az ágyra. Fölé másztam, megcsókoltam, majd leheletnyi puszikkal haladva lefelé kényeztettem. Alsógatyája pereménél megálltam, az agyag alá dugtam egy-egy ujjam mindkét oldalról, majd lassan lehúztam a ruhaneműt róla. Merevedő férfiassága kipattant. Az ajkamba haraptam a látványtól. Ross megragadt, visszahúzott magához, szenvedélyesen megcsókolt. Kiegyenesedtem, csípője mellett térdeltem. Megfogott a derekamnál, erősen tartott, lassan magára engedett. Olyan jó érzés volt, így teljesen magamban tudni! Lassan mozogni kezdtem, előre-hátra, Ross alulról kisebb döfésekkel fokozta az élményt. Köröztem a csípőmmel, lehajoltam megcsókolni őt. A hátamon matatott, kicsatolta a melltartómat, majd a szoba másik végébe dobta az anyagot. Kiegyenesedtem, kezeibe vette melleimet, markolászni kezdte őket. Az én kezeim felsőtestére kalandoztak, kockáit simogattam. Ross magához húzott, megcsókolt, majd egy másodperc múlva alatta voltam. Ajkaink elváltak, Ross a fejem mellett könyökével támasztotta magát. Gyors tempóba kezdett, erősen döfött. Minden egyes lökéssel érintette a g- pontomat. Az alhasamban minden izom megfeszült, már nem sok hiányzott ahhoz, hogy a csúcsra érjek. Ross nem állt le, nem is lassított, sőt, inkább gyorsított is. Férfiassága remegni kezdett bennem, majd belém lövellte nedvét, amely engem is túl juttatott a határvonalon. Ross hátába haraptam, elfogva a hatalmas sikoltást, ami következett. Körmeim hátába vájtak. Ő a fejét a nyakamba hajtotta, szintén harapva azt.
-Jesszus.-nyögte, mikor kihúzhódott belőlem. Mellém gördült, karjába vont, szorosan ölelt magához; még a levegő sem férkőzhetett volna közénk abban a pillanatban.
-Nem kéne hazamenned?-törtem meg a pár perces meghitt csendet.
-Kéne. De ha választanom kell a nagy nyüzsgés között, és aközött, hogy most itt vagyok veled, szerintem megtaláltam a nyertest.
-Akkor most mész?-kuncogtam.
-Dehogy.-mondta, de nem találta humorosnak amit előbb mondtam.-Soha nem hagylak itt. Soha nem hagylak el, ha csak el nem küldesz. Mindig itt leszek neked. Akár tetszik, akár nem.
-Ezt most miért mondod el? Mármint, miért éppen most?
-Ellie! Majdnem maghaltál! Egy bölcs barátom egyszer azt mondta, hogy használjuk ki az időt.
-Csak bölcs?
-Bölcs, gyönyörű, okos, csinos, bátor és az én barátnőm. Nem mellesleg jó az ágyban is!-kuncogott.
-Te állat!-nevettem.
-Egy dolgot nem említettem.
-Na mit?-emeltem fel a fejem.
-Hogy szeretlek. Elmondhatatlanul, visszavonhatatlanul szeretlek.
Szavai villámcsapásként értek. Tudom, hogy szeret, már többször közölte velem, de ebben a helyzetben és pillanatban nincs jobb dolog, amit mondhatott volna.
-Én is szeretlek.-mondtam, majd megcsókoltam.