2015. február 24., kedd

18. rész

Előző este sikerült nem berúgnom. Jozan maradtam, és ép eszűen tudtam gondolkodni. Nem rég parkoltam le a kocsimmal a házam előtti feljárón. Kipakoltam, és most éppen egy kád fórró vízben ülök és lemosom magamról Vegas fáradalmait. Úgy tűnik, Adam semmiről sem tud, ami nekem jó. Rossnak azt mondtam, szeretem, amit nem érzek igaznak. Viszont jobban szeretem, mint  Adam-et. Nem is tudom, mit érzek. Javítom magam. Szeretem Ross-t, úgy, mint a legjobb barátom, vagy talán több is annál, de nem hiszem, hogy szerelmes lennék belé. Igaz, a nap minden percében rá gondolok, és több százszor visszajátszottam már a fejemben az elmúlt két éjszaka emlékeit. Mikor vele vagyok, eszméletlenül boldognak érzem magamat, minhta nem számítana semmi az életben, csak az, hogy mi együtt vagyunk. Viszont Adammel olyan, mintha semmi gond nem lenne. Mintha nem haltak volna meg a szüleim, és Jeremy-vel még mindig minden este a tornácon ülnénk a foteleinkben, miközben kibeszéljük az elmúlt napot, és szürcsölgetnénk a kakaónkat. Mintha mi sem történt volna. De történt. És ezt nem csinálhatom vissza. Ma délutánra be kell mennem a suliba, mivel a végzős bál szervezését elvállaltam. Liz megígérte, hogy segít nekem, mivel ő nagyon jó ebben a témában.

Fél óra áztatás után, rászántam magam, hogy kikászálódjak az akkor már hideg vízből, és felöltözzek. Megszárítottam a hajamat, felvettem egy farmert, egy Converse-t, és a SMILE-os pulcsit, amit Riker adott egyszer, mikor szalonnát sütöttünk a srácokkal az erdőben, és én fáztam. Majd valamikor visszaadom neki. Magamhoz vettem a telefonomat, és a pénzemet, a kulcsaim után nyúltam, majd elindultam a tengerparti csónakház felé, ahol Liz ilyenkor lenni szokott a bandával. Behuppantam, majd beindítottam a kocsimat, és meg sem álltam addig a kis fával kirakott ösvényig, ami a kis kunyhóhoz vezet.  Kiszálltam, majd óvatosan benyitottam a házba, mivel hallottam, hogy éppen próbáltak a srácokkal. Egy nagyon ütős új számot próbáltak, és alaposan megdolgoztatta őket a munka. Adam egy picit megizzadt, és perpillanat lenyaltam volna az arcán gyöngyöző cseppeket.
-Ó, Ellie!-kiáltott fel Adam, mikor észrevette, hogy az ajtóban ácsorgok, majd odajött hozzám, és szűzies csókot lehellt az ajkamra.
-Sziasztok! Liz, indulhatunk?
-Persze.
-Hova mentek?-érdeklődött Adam.
-Szervezkedünk. Végzős bál.
-Ja, tényleg, emlékszem, mikor mondtad, hogy vállaltad.
-Igen. Na most megyünk. Sziasztok fiúk!
-Jó szórakozást!-kiabálták utánunk mind a hárman egyszerre.
-Néha nem unod, hogy te vagy az egyetlen lány köztük?-kérdeztem Liz-t.
-Van mikor. De így csak több lány jön a koncertekre.
Egyáltalán nem ítéltem el vörös barátnőmet azért, mert az azonos nemhez vonzódik. Nem ástam bele a magánéletébe, viszont ő szívesen mesél el egy-két szaftos részletet, ha éppen akad valaije. Ettől még ő ugyanolyan ember mind én. Sőt, ő egyszerre csak egy fiút szédít. Ma estére döntenem kell, kit választok.
-Van valami?-kérdezte Liz, mikor látta, milyen fejet vágok.
-Nem, semmi különös, csak összezavarodtam.
-Mi az oka?
-Hagyjuk. Hülyeség az egész... hosszú történet, és megutálnál.
-Nem foglak.-mondta, miközben leparkoltam a sulim előtt.
-Itt is vagyunk.-jelentettem ki. Még sosem vártam ennyire, hogy belépjek az iskola ajtaján. Most az egyszer ki tudtam bújni a kérdése alól, vajon sikerül többször is?
-Sziasztok!-köszönök a bent lévő végzősöknek, akik már dolgoznak.-Ő itt Liz, az egyik barátnőm, segíteni fog nekünk.
-Pontosan. Jártas vagyok a báli helyszínek díszítésében, négy évig dolgoztam a rendezvényközpontnak, szóval mindenki ide! MOST!-utasított Liz.
Nemsokára mindenki körülöttünk volt.
-Oké, halljam, ki mit csinál?-kérdeztem.
-Én csinálom a plakátokat, és rakom fel a boákat. Kék és ezüst minden.
-Kék? És miért?
-Mert ez csudijól néz ki!
-Oké, Amber, idefigyelj, tudom, hogy nem vagy egy nagy agybajnok, de az iskolánk zsíne fekete-fehér. Szerinted miért olyan a focicsapat meze is?
-Mert rabok akarnak lenni?-nevetett Amber mint egy idióta.
-Jó, oké hagyjuk. Akkor kell fekete cucc a kékek helyett, igaz?
-Rob, a hangszerelés a te dolgod, a kaját Sonja rakja ki, az innivalókat Sofia, Katheleen, te vagy a felelős a fotófülkéért, és America, a dj-pultot rendezd be. Figyeljetek, hogy a bálkirály és királynő koronáját olyan helyre rakjátok, hogy ne legyen baja.-utasítottam mindenkit.
-Oké, mindenki a dolgára, fél óra és meghozzuk a fekete cuccokat.
-Hé, én mit csinálok?-kérdezte lelkesen Amber.
-Te folytasd a plakátokat, de azért valaki figyeljen rá oda.-mondtam úgy, hogy a végét kiabáltam.

-Nem igaz, hogy csak itt lehet találni fekete boát. Végigutaztuk a várost. Már majdnem fél hét.
-Ez van Ellie. Tudom, hogy ez a bolt jó. Nem szeretnénk, hogy a bál közepén leomoljon a díszítés, ugye?
-Nem, de ez akkor is érdekes.
Tudtam, hogy bárhol kaptunk volna díszeket, de Liz egész úton kérdezgetett. Ki akarta csavarni belőlem a választ, mi bánt. Viszont még nem tudom, elmondjam-e neki. Muszáj lenne, ő tudja, hogyan reagálna Adam, és segítene titokban tartani is. De ezzel nem ma foglalkozom. Ma van a végzős bálom, és semmi se ronthatja el a kedvem.

Hazavittem Liz-t, majd én is hazajöttem, és készülödni kezdtem a bálra. Mindössze fél óra alatt hajatmostam, majd egy torülközöbe csavartam a hajamat, egy másik törülközöt pedig a testem köré csavartam. Bejöttem a szobámba, és most itt állok tétlenül, a ruhámat bámulva. Ez a nap is eljött. A végzös bálom. Bárcsak anya és apa láthatna engem! Kiskorom óta álmodoztam, hogy ezen az estén anya sminkel ki, csinálja meg a hajam, es segít bele a ruhámba. Aztán a jövendöbeli férjem értem jön, rárakja a csuklómra a virágot, apa pedig lefotóz minket. Most pedig, még kíséröm sincs, nemhogy a jövendöbeli férjem! Döntéshozatal elött állok, két eszméletlen srácért, akiket imádok. És egy csődtömegként állítok be az egyik mérföldköre az életemben. Reménykedek benne, hogy Bonnie, aki az egyik legjobb barátnöm a suliban, ott lesz. Már nem beszéltem vele egy ideje. Hisz suliba is ritkán jártál! ?-szid le a tudatalattim. Visszacsoszogtam a fürdöbe, és gondosan megcsináltam a hajamat. Begöndörítettem, jobb oldalon pedig hátratüztem. Megcsináltam a sminkem, és fehérnemüben visszamentem a ruhámhoz. Nem maradt sok idöm, úgyhogy felvettem, majd belebújtam egy elegáns fekete magassarkúba. Egész jól nézek ki. Felvettem a kabátom, majd kocsiba ültem. Egész nap gondolkoztam, kit válasszak. Nem lehetek mindkét fiúval egyszerre! Úgy döntöttem, pár napig pihentetem a témát, és ezalatt az idö alatt megérzem, Adam vagy Ross a megfelelö számomra. Persze, legbelül tudom a választ. De ezzel most nem foglalkozok. Mikor leparkoltam az iskola előtt, döbbenve láttam, hogy Riker a bejárat előtt áll, és kezében egy punccsal egy lányt szédít.
-Szia kislány!-köszön, mikor észrevesz.
-Hé, Riker! Mit keresel itt? Ez egy gimis bál, és ha jól tudom te 23 vagy.
-Igaz, de lesz egy kis meglepetés. Tudod, fellépünk.
-Mi?
-Dehát te kértél meg rá!-jön oda Rocky.
-Ja, igen, tényleg.-Pár hete szerveztem le velük, és teljesen elfelejtettem. Így most jópofiznom kell Ross-al, pedig ma egyáltalán nem akartam találkozni vele.-Akkor, mulassunk jól!-mondtam, és elvettem Riker kezéből a punccsal teli poharat, majd felhajtottam.
-Hóóóó, kislány, még részeg leszel!
-Egy kis puncstól? Na ne röhögtess. Most pedig, ha megbocsájtotok, éppen bálom van.

Hello mindenki!
Nézzétek el, hogy pár helyen nincs ékezet, mert azokat a részeket telefonról írtam, és nincsen a billenytűmön ékezet! (mielőtt megkérdeznétek, igen, magyarra van állítva.) És ez a rész kicsit laposra sikeredett, de a következő részeket ilyenre is tervezem, mert úgy gondolom, nem kell elsietni semmit. Jövőhéten új rész, mint mindig, és akkor tudhattok meg új fejleményeket a "szerelmi háromszöggel" kapcsolatban. 

2015. február 17., kedd

17. rész

Mikor kinyitom a szememet, fény tölti be az egész szobát. Nem a hotelben vagyunk, hanem valami más helyen, téglából van a fal, régi tv van a szekrény tetején, és kopott, bézs függönyök sötétítenek, de, nem teljesen vannak elhúzva. Csak most veszem észre, hogy valaki van letettem az ágyban. Felülök és éles fejfájás üti meg a fejemet. Basszus! Meztelen vagyok. Újból oldalra nézek, és látom, hogy aki mellettem fekszik, az nem más, mint Ross. Fenébe! Ismét lefeküdtünk? Rajta sincs semmi, csak éppen a takaró takarja el a lényeges részeket. Jesszusom, kurvára fáj a fejem. Próbálom felidézni a tegnap este emlékeit, de nem ugrik be semmi, az után, hogy... hogy... Ross megcsókolt. Fenébe! Mit csinálok? Szeretem Adam-et, és én meg megcsalom. Jesszusom, szétszakad a fejem! Találnom kell egy advilt, vagy egy aspirint. Felkelek az ágyból és meglátom, hogy a ruháink széjjel vannak dobálva a szürke padlószőnyegen. Magamra kapom Ross pólóját, és a mosdóba sietek. Kinyitom a szekrény fiókját, de semmit nem találok, csak egy régi hajszárítót, meg pár csomag óvszert. A tükör mögött lehet valami. Kinyitom, és találok valami gyógyszeres dobozt.  Megnézem mi van ráírva, de nagyon erőltetnem kell a szememet, hogy lássam az apró betűket, ebben a halovány, pislákoló fényben. És még a fejem is fáj! Azt írja, fejfájás, láz. Jó lesz! Kinyitom, előveszem belőle a lapocskát, amiben vannak a szemek, de semmi. Üres! Kurvajó. Basszameg! Mi a fenét csinálok itt? Otthon kéne feküdnöm, Adam mellkasán, de ehelyett egy kurva lepukkant motelszóbában keresek fejfájás csillapítót, miután az este részegen lefeküdtem azzal a sráccal, aki szerelmes belém - megint. Mi lesz ebből? Nem bánom, hogy megtettem, az előzőt, és a mostani éjszakát sem. Érzek valamit Ross iránt, valami teljesen mást, amit eddig nem igazán éreztem. Teljesen megrémiszt. Ha vele vagyok, az teljesen idegen érzés tőlem, mintha valami láthatatlan erő azt akarná, hogy vele legyek. De én is ezt szeretném? Kimegyek a mosdóból és látom, hogy Ross még mindig alszik. Olyan édes ilyenkor! Nem fogok agyalni semmin! Adam nincs itt, és nem tudhatja meg, amíg csak én, Ross meg Amy tudunk az egészről!Tudatalattim hevesen csóválja a fejét, de nem különösebben érdekel. Visszamászok az ágyba, felemelem Ross kezét, és a mellkasára hajtom a fejem, majd úgy igazítom a karját, hogy átöleljen. Mutatóujjammal végigsimítok a felsőtestén, közben pedig aranyosan megrándul az orra, és egy kis morgást is hallat. El bírnék itt időzni!
-Szia.-mondja álmosan.
-Szia.
-Mit művelsz?
-Nézlek.
-Miért?-kérdezte, majd játszadozni kezdett a hajammal.-Ijesztő.
-Inkább romantikus. Édes vagy, mikor alszol.
-Csakugyan?-mosolyog.
-Aha.
-Szerintem nem kéne rád ez a póló.
-Tényleg?
-Aha.-utánozza az előző válaszom hangnemét, közben kajánul mosolyog.
-Hát tégy ellene valamit!-mondom merészen.
-Ó.
-Mi ez az arc?
-Milyen arc?
-Hát, amit az előbb csináltál. Ez.-mondom, éppen akkor, amikor ugyanazt a fejet vágta.
-Meglepődtem, és egyben boldog is vagyok.
-Ha te boldog vagy, én is.-mondom, és megcsókolom.
-Hmm. Ezt meg tudnám szokni!
-Mennyi lehet az idő?
-Nem tudom. Várj, a telefonom a nadrágom farmerzsebében van. Ideadnád?
-Most ugráltatsz engem?-kérdezem felháborodást színlelve.
-Nem. Csak rajtam fekszel.
-Ja. Oké, hozom.-ven egy tervem. Megfordulok az ágyon, úgy, hogy a fejem Ross lábánál van, és nyújtózkodok a farmerjáért, úgy, hogy kinyomom a fenekem, amin így fecsúszik a póló, és mivel nincs rajtam bugyi... Ezt a játékot ketten játsszák!
-Tudom mit művelsz.-mondta nevetve, miközben én sikeresen megszereztem a telefonját.
-Fogamlam sincs miről beszélsz.-mondom, miközben már mellette ülök, és rápillantok a telefonjára.-10:37.
-Ó. Vissza kéne mennünk.
-És... hol vagyunk?-vonom fel az egyik szemöldököm.
-Ez jó kérdés.
-Annyit tudok, hogy egy lepukkant motelban. És komolyan nem tudod?
-Hidd el, ha tudnám, már a kocsiban ülnénk, és száguldanánk vissza.
-Oké, akkor, csak öltözzünk fel, és menjünk haza.
-Rendben. Basszus, nincs nálad valami fejfájáscsillapító?-ül fel.
-Nem. Én is kerestem már, de sehol semmi. Csak óvszer.
-Hmm... Van ötletem mire használhatnánk.-mondja, majd megcsókol, és egy másodperc múlva rajtam fekszik.
-Ross!
-Hm?
-Kecsegtető az ajánlatod, de neked még ma este koncerted is van.
-Basszus. Tényleg.-gurul le rólam.
-Na, haladjunk.-ülök fel.
-Ideadnád a pólómat?
-Nem is tudom. Megtetszett. És szegecses melltartóban menjek haza?
-A kocsiban senki nem látja. Tőlem meztelenül is jöhetnél.
-Chh..
Összeszedem a ruháim, és bevonulok a mosdóba felöltözni. A hajam sehogyan sem áll, úgyhogy inkább összefogom. Kimegyek a táskámhoz, tudom, hogy abban találok egy hajgumit. Felnézek, és látom, hogy Ross egy szál alsóban van, és szerencsétlenkedik a farmerjával.
-Veled történt már ilyen?-mutatja, hogy kicsusszant a fél lába a nadrág szaggatásánál.
-Nem. Meg kéne tanulnod öltözködni.
-Olyan vicces vagy.-tetteti, hogy nevet.
-Tudom, ezt nem kell mondanod.-mondom, miközben összefogom a hajamat a gumival.
-Oké, mehetünk?
-Igen.
Kiviharzik az ajtón, én pedig lassan sétálok utána.
-Na, hol a kocsi?-kérdezem, mikor mellé érek a parkolóban.
-Ez az!
-Ne szórakozz velem!
-Ez most teljesen komoly!
-Ne már! Basszus.
-Mi az?
-Taxival jöttünk. Emlékszem, hogy itt rakott ki minket a sofőr, mert elviselhetetlenek voltunk.
-Abban biztos vagyok.-nevet.
-Nemár. Csinálj valamit. Hívj fel valakit.
-Kit hívjak fel? Senki sem tud rólunk.
-De, Amy.
-Mi?
-Valakivel beszélgetnem kellett! Nyugi, úgysem mondja el senkinek.
-Oké, akkor hívd fel. Nekem nincs meg a száma.
-Basszus! Ne!
-Mi az?
-Lemerültem. Be se kapcsol!
-Hát, akkor induljunk el. Találtam egy térképet. Most itt vagyunk. Állítólag.-mutat arra a pontra.-Tehát balra kell mennünk.
-Jobbra.
-Nem. Honnan veszed?
-Ross, fordítva tartod azt a szart.
-Mi?
-Istenem, annyira suta vagy. Add ide.-veszem el tőle.-Ha most elmegyünk jobbra, öt kilóméter múlva lesz egy bár, ott talán tudnak konkrétabbat mondani.

-Hé, most jut eszembe, hogy az akkus telefontokom van nálam. Fel tudod tölteni a telefonod.
-Ez most komoly?
-Miért?
-Nem tudtál volna hamarabb szólni? Hagyjuk. Add ide.-vettem el tőle, majd belehelyeztem a készüléket a tokba. -Mi a baj?-kérdezem pár perc elteltével.
-Semmi... csak. Ma akkora egy balfasz vagyok. Semmi nem jön össze.
-Ne már. Nem elég, hogy veled kell sétélgatnom több órát, de még szomorú is vagy.
-Na! Ez az! Ha nem lennék ekkora balfasz, velem akarnál lenni. De te Adammel vagy.
-Ross...
-Nem. Hagyjuk. Megértem, én nem kellek neked.
Na jó. Nem fogja ezt csinálni. Eléálltam, kezeim közé vettem a fejét, és megcsókoltam.
-Ez miért van?-kérdezte reménykedő szemekkel.
-Mert. Ross, én veled akarok lenni.-Mi? Ezt még át se gondoltam. Tényleg így érzek?
-Komolyan?
Nem is tudom... Most nem mondhatom neki azt, hogy nem.
-Igen. Megoldjuk.

-Hé! Tudom hol vagyunk!-kiáltok fel 5 óra kóválygás után.
-Ja, én is. Harminc perce ugyanitt voltunk. Körbe körbe megyünk.
-Igaz.-ismerem be, majd lenézek a telefonomra.-Hé, Ross! Végre bekapcsol!-mondom, mikor végre sikerült újraéleszteni e telefonomat.
-Végre. Hívj fel gyorsan valakit.
-Nem kell. Amy hív. Szia.-köszönök bele.
-ELENA WILLIAMS HOL A FENÉBEN VAGYTOK?
-Nyugi. Reggel egy motelban ébredtünk. És már elindultunk haza. De fogalmunk sincs, hol vagyunk.
-MI? Ross-nak egy órán belül itt kell lennie. Sajtótájékoztató az új számról. Utána koncert. Hogy tudtatok ennyire eltévedni?
-Ross-nál van a térkép.
-Azt mondja, Ross-nál van a térkép.-közvetít barátnőm.
-Ja, akkor értem.-kiabálta bele a telefonba, azt hiszem Ratliff.
-Ellie! Ott van valami tábla.-mondja Ross, és futni kezd hozzá.
-Kérlek, mondjatok már valamit. -könyörög Amy a telefonban.
-Hát...  Kb. 3 órája voltunk egy bárban, amiben több éve ember nem járt. Most Ross talált valami táblát, de tök messze van, nem hallom mit kiabál.
-Fuss oda. Értetek megyek, csak kéne valami infó.
Teszem, amit Amy kért, futni kezdek a homokos talajon.
-Hogy jutottunk el idáig?-kérdezem meglepődve.
-Drágám, a fél napot átsétáltuk.
-Hol vagytok?-kérdezi kíváncsian Amy a telefonból.
-Charleston nemzeti park.
-Mi a fene? Másik irányba indultatok. Nem mozduljatok semerre, Riker és én megyünk értetek.

hhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh

Drágáim, mára ennyi. Igazán nem volt időm írni, és amúgy is, innen túl sokat elárulnék. Remélem vannak kérdéseitek, mint pl.: Ellie vajon szakít-e Adammel, hogy Rossal lehessen? Vagy éppen, Mit mondanak, hol voltak egész nap, és miért ébredtek együtt? És elmondják-e a többieknek, hogy lefeküdtek? Jó, nem húzom tovább az agyatokat, viszont nemrégiben megkaptam az első díjamat drága Lili-től, a Can't Run blog írójától. Ezúton is puszillak, és hétvégén csapatjuk! :* Szóval, íme a díj.
Szabályok:
-Rakd ki, hogy kitől van a díj!
-Írj magadról 10 dolgot!
-Válaszolj 10 kérdésre!
-Tegyél fel 10 kérdést!
-Küldd tovább!
 Oké, szóval, itt a 10 dolog rólam.

-Közvetlen vagyok
-4x olvastam az Ötven Árnyalat trilógia összes részét, óriási könyvmoly vagyok
-Wayer vagyok(ByTheWay rajongó)
-A példaképem Demi Lovato
-Beyoncé fan vagyok
-8 éve kézilabdázok, és igazi sportember vagyok
-A kedvenc sorozatom a Vámpírnaplók, mindent tudok róla
-Nincs testvérem
-Egyáltalán nem vagyok ijedős, ha horrorfilmet nézünk barátnőmmel, én csak röhögni szoktam, ahogy ő más sír, annyira fél
-5 éve tanulok németet, de angolul sokkal jobban beszélek

Válaszolj 10 kérdésre:

1. Milyen szuper erőt választanál?
Teleportálás, így bármikor elmehetnék bárhova, és meghódítanám a Lynch családot :DDDD2. Ha ellenkező nemű lennél egy napra, mit tennél?
Attól függ, hogy szeretem-e azt az embert. Ha nem, leégetném magam, hagy röhögjenek rajtam, ha viszont szeretem, akkor fogalmam sincs. Lili, ha a tiedbe bújnék, minden második emberrel khmmmmm... remélem érted :DDD3. Mi volt az az ok, amiért blogolni kezdtél?
Nagyon sok ötletem volt, és elkezdtem őket leírni, aztán sokan mondták, hogy folytassam. Így.4. Kedvenc idézet?
"-Miért nem hagyod, hogy az emberek meglássák benned a jót?

-Mert ha az emberek jót látnak, el is várják azt, és én nem akarok mások elvárásai szerint élni.
Vagy:
Ha valaki elronja a kedved, darabold fel a picsába." Egyszerűen nem tudok dönteni köztük :D
5. Miért ez a kedvenced?
Az első az egyik kedvenc részemben van a Vámpírnaplókból, és megtetszett, a másikat meg az egyik legjobb barátnőm szokta mondani, ha szar a kedvem, és ezzel mindig felvidít, Tudjátok, hogy van ez, ráragad az emberre.6. Ha beállítanék hozzád egy serpenyővel és egy mini zebrával meglepődnél?
Elzavarnálak egy doboz keksszel, de a zebrát megtartanám.7. Van olyan dal, ami nem perpillanat nem meg?
Igen, Beyoncé-Yoncé. Állandóan ezt éneklem, anyának az agyára megyek vele :D
8. Kedvenc tantárgyad?
Média. Filmekről tanulunk, hogy hogyan is készítik őket, és mivel én rendező/színész szeretnék lenni, ez a tökéletes! Mellesleg, a tanárunk sem kutya! ;)9. Kedvenc színed?
Citromsárga.10. Hova utaznál a legszívesebben? 
Los Angeles, Labrador street 17500. 

10 kérdésem:

Szeretsz olvasni?
Melyik a kedvenc sorozatod?
Kedvenc énekesed?
Kedvenc helyed a világon?
Játszol valami hangszeren, ha nem szeretnél-e, és min?
Mitől félsz legjobban?
Mire vágysz legjobban?
Mi ihletett, hogy elkezd ezt a blogot?
Kedvenc zenéd perpillanat?
Mit tennél, ha megtámadnák a zombik a földet, és csak te maradnál élve?

Akinek küldöm: 
Oh no! I hear your voice on the radio

Sztárral egy élet

Crazy Stupid Love

Köszönöm a figyelmet mindenki! :D

2015. február 10., kedd

16.rész

Reggel arra ébredek, hogy iszonyatosan melegem van. Oldalra nézek, és Adam fekszik félig rajtam, lábait átvetve az egyik lábamon, karjával árkarol. A tegnap esti ruhák vannak rajtunk, tehát ezek szerint nem történt semmi azután, hogy én meg Ross szexeltünk. Oldalra fordítom a fejem, és nézem a srácot az oldalamon. Olyan ártatlannak, fiatalnak tűnik álmában! Csak arra tudok gondolni, hogy itt fekszik mellettem ez a fiú, aki feltétel nélkül szeret, és én is szeretem, de megcsaltam. Úristen! Mi a farcért csináltam? Ez nem én vagyok! Friss levegő kell. Óvatosan leszedem magamról Adam végtagjait, és felkelek. Felveszek egy tréningalsót, meg a dzsekimet, és úgy döntök, kimegyek a szálloda udvarába. Úgy döntök, inkább lépcsőn megyek. Könnyen szedem egymás után a lépcsőfokokat, egy percbe telik, mire leérek az ötödikről, Kinnt meglátom Liz-t. A vörös hajáról bármikor felismerem. Kimegyek hozzá.
-Reggelt.
-Ellie. Még csak hét óra. Nem alszol? Eléggé kivoltál éjszaka.
-Nem tudok aludni. Melegem volt. Adam pedig állandóan rámmászik.-nevetek hamisan.-Kérhetek egyet?-nézek a kezében lévő dobozra.
-Mióta cigizel?
-Elvétve néha. Csak ha nagyon kell. És most kell.
-Mi történt?
Erre a kérdésre számítottam, de nem találtam ki, mit mondjak. Nem vallhatom be neki, mit tettem, hiszen Adammel játszik egy bandában.
-Öhmm... másnapos vagyok.-mondom. Ez legalább igaz.
-Én is. Tessék.-ad egy szálat, majd a kezembe nyomja a gyújtót.
A számba teszem a cigit, majd meggyújtom, és mikor szívok belőle egy nagy slukkot, hihetetlenül megnyugtató érzés tölt el.
-És, jól érezted magad?
-Igen, már amennyire emlékszem. Jól nyomtátok.
-Adam nem játszott ennyire jól, már nagyon régen. Jó hatással vagy rá. Még mindig nagon szeret. Bár, mostanra teljesen megváltoztál. Jó értelemben. Önállóbb lettél, igazi fasza csaj. Régen nem nagyon láttunk ilyennek.
-Hát igen, ezt teszi az idő.
-Ma este állítólag nagyobb buli lesz. Ki tudja mik fognak történni.
-Ja, igen. Végülis, ami Vegasban történik, az Vegasban is marad, nemde?
-Pontosan. Lehet egy személyesebb kérdésem?
-Persze.-Liznek bármit elárulok.
-Mi van közted és Ross között?
-Mi?-ez a kérdés igazán meglepett.
-Ahogy egymás szemébe néztek, látni lehet. Ott van köztetek az a statikus elektromosság. Érezhető. Adammel erről beszéltünk tegnap. Féltékeny.
-Nincs mire.-hazudom.-Szeretem Adam-et. Nagyon.-ez legalább igaz.
De nyílvánvaló, hogy vannak érzéseim Ross iránt is. Bevallotta nekem, hogy szeret, én tegnap este... hát az hihetetlen volt. De vajon hogyan fogom tudni elmondani bárkinek is? Nagyon nehéz lesz magunkban tartani.
-Ő is téged, hidd el. De mit érzel a szöszi iránt?
-Barátok vagyunk.-Hú, még csak nyolc óra, de máris mennyit hazudtam.
-Te tudod. Látszik rajtatok.-rakja a hátamra a kezét, majd visszamegy a hotelba. Egydeül maradtam, egy fél szál cigivel. Előveszem a telefonom, és a twitter hírfolyamon látom, hog az egyik legjobb barátnőm Amy is Vegasban van. Gyorsan fel is hívom.
-Szia Amy!-mondom, mikor pár csörgés után felveszi.
-Szia cica. Hogy vagy? Hallom a hangodon, hogy valami nem okés.
-Jó lenne talizni, és láttam, hogy egész véletlen Vegasban vagy.
-Igen bébi! Fesztiválozni jöttem!
-És én véletlen pont Vegasban vagyok Adamékkel.
-Okééé. Akkor, 20 perc múlva Starbucks, rendi?
-Igen. Szia, ott találkozunk!
-Puszi drága.
Gyorsan felmentem a szobámba, ahol Adam már éppen zuhanyzásból jött.
-Szia.-nyomott egy puszit a számra.
-Szia. Figyu, nekem el kell mennem, emlékszel Amy-re? Itt van Vegas-ban, és talizunk.
-Persze, nagy egyéniség a csaj. Menj csak.-Ó. Nem tudtam, hogy engedélyt kéne kérjek.
-Oké.
A bőröndöben kezdtem kutatni, és egy magasderekú famrer meg egy ujjatlan fehér-rózsaszín haspl mellett döntöttem, amihez felvettem egy arany nyakláncot. Felhúztam hozzá egy hosszú kardigánt, mivel még elég hűvös van. Magamhozvettem a telefonom, és a pénztártám, majd kész is vagyok.
-Oké, mentem.
-Szia bébi.-jött oda Adam, és szűzies csókot lehellt az ajkamra. Most ez furcsa.-Szeretlek.-mondja.
-Szia.-mondom, és gyorsan kimegyek a szobából.
Amint becsukom magam mögött az ajtót, sóhajtok egy nagyot. Istenem Ez így gáz lesz.

Pontban 10:00-kor szállok ki a kocsimból az Starbucks előtt. Az üveg fal mögött meglátom a barátnőmet, aki már elfoglalta a helyét.
-Ellie!-kiállt fel, még mielőtt leülnék, feláll a helyéről, majd két oldalról puszit adunk egymásnak.
-Szia.-mondom, elég halkan.
-Még nem rendeltem.-jelenti ki, majd int egy pincérnek, mintha valami királynő lenne itt.
Amy magas, vékony hosszú szőke hajú lány, nagyon csinos és szép. Minden férfit letaglóz. Nincs ez másképp most sem. A pincér fiú elpirul, amikor odajön, csodálva bámulja a barátnőmet, azonnal elvarázsolta. Amy gyakorlottan dirigál neki.
-Te mit kérsz Ellie?-kérdezi.
-Vanilliás jegeskávé, meg valamilyen fánk.
-Oké, ennyi lenne. Köszi. -Hajtja el Amy a srácot.-Na és Ellie. mesélj. Olyan jól nézel ki.
-Köszi.-mondom halkan.
-Oké, mondd el.
-Mi?-vonom fel a szemöldököm, de pontosan tudom miről beszél. Nyílvánvalóan szörnyen nézek ki.
-Olyan vagy, mint akin átment egy traktor, az ilyenhez jó szemem van. És a legjobb barátnőd vagyok, elmondhatod. Nem adom tovább, ezt te is tudod.
-Istenem, annyira gyűlöllek.
-Tudom, na sírd ki magad.
-Ezt nehéz elmagyarázni. Szörnyen érzem magam.
-Miért?-kérdezi, miközben a helyes pincérfiú kihozza a rendelésünket, és ismét Amy-t bámulja, de sietve távozik is, mikor egy "takarodj innen éppen fontos dologról beszélünk" nézéssel ránéz a barátnőm.
-Tudod, újból együtt vagyunk Adammel.
-Hiszen ez nagyszerű! Nagyon örülök! De akkor miért vagy ennyire kiakadva?
-Megcsaltam.-mondom ki gyorsan.
-Mi?!-néz rám elkerekedett szemekkel, én pedig, úgy téve, minta elbújnék, eltakarom a szemem, és beleiszok a kávémba. Eljátszok a gondolattal, hogy ha én nem látom őt, ő sem láthat engem. Mint egy ötéves!-Hogyan? Mikor? Hol?
-Tegnap este.-mondom megbánó hangon.
-Ellie, ez nem te vagy.
-Tudom, és nem is akartam, vagyis.... akartam, szóval, ahj...
-Mesélj el mindent részletesen.
-Este, a koncerten, amikor Rossék lejöttek a színpadról, és istenem, annyira jól nézett ki, én meg totál részeg voltam! Ő meg szeret engem, és én is érzek valamit, de istenem... Nem is tudom.
-Megbántad?
-Azt hiszem, nem.
-Szereted?
-Kit?
-Adamet.
-Persze! Régen annyira jó volt vele.
-Istenem, tizenhat voltál, gimis szerelem, leendő rocksztár. Biztosan jó volt. De most milyen?
-Őszintén? Nem ugyan olyan. Még a baleset előtt minden nap minden másodpercében vele akartam lenni, mindenről tudtunk beszélgetni, teljesen felemésztett az a kapcsolat, de most... Teljesen eltávolodtunk egymástól, és nem érzem azt, hogy igaz szerelemből szeretném. Nem érzem ugyanazt.
-És Ross?
-Istenem, vele... vele annyira más! Mindig boldog, és felszabadult, minta semmi gondja nem lenne az életben, és én is azonnal boldog leszek, ha ránézek! Mindig meg tud nevettetni, és valami hozzá húz állandóan, amikor vele vagyok. És tegnap este, igaz részeg voltam, de arra emlékszem, hogy csak azt kívántam, hogy vele legyek, úgy igazán, és hozzám érjen. Ross-al lenni olyan, mintha repülni tanulnék. A fellegekben vagyok, mikor kettesben lehetünk.
-Szóval szereted.
-Nem, vagyis... igen. Nem is tudom. Olyan összezavarodott vagyok! Az biztos, hogy érzek valamit, de azt azóta, hogy megcsókolt ott a tengerparton. Mintha valami különös elektromos feszültség lenne köztünk, és mikor megérint, mintha megrázna az áram, de olyan jó érzés!
-Érdekel a véleményem?
-Persze.- Hiszen ezért hívtam.
-Jó nagy szarban vagy.
-Na ne mondd!-kortyolok bele a kávémba, és harapok egy nagyot a fánkból.
-Nyílvánvaló, hogy mindkettőjük iránt érzel valamit, viszont szerintem Ross-t jobban szereted. De Adam teljesen összetörne, ha ismét szakítanátok. Szerintem várj, adj időt magadnak megemészteni az egészet. És most fel foglak vidítani. Emlékszel arra a helyre, ahol kiskorunkban voltunk hangversenyen, és te elkezdted énekelni a Titanic zenéjét?
-Hogy is felejthetném el!
-Elmegyünk oda. A zene volt az, ami mindig is segített neked. Add ki magadból. Mellesleg itt van egy tömbnyire.
-Benne vagyok!
-Oké, gyere.-Amy int a pincérfiúnak, aki közli az árat, és kifizetjük a számlát. Gyalog indulunk el, és tíz perc múlva el is érjük a célunkat. Egy kis raktárhelyiségnek tűnik kívülről, de belül tele van hangszerekkel, egy nagy színpad is van, és csodálatos az akusztikája.
-Oké, itt a színpad. Állj fel. Most mindent ki kell adnod magadból. Emlékszem, mikor mindketten tizenöt évesek lettünk, karaokeversenyt nyertél. Énekeld ki, jó hangod van, vagy ott a cselló, de ahhoz már nem nagyon akarsz hozzányúlni szerintem.
-Igazad van. Felhagytam vele.
-Ott egy mikrofon. Kezdjük a szüleiddel. Most gondold át, mit éreztél az elvesztésükkor, mikor felébredtél, és rájöttél, hogy árva vagy. Melyik szám írja le legjobban az érzéseid?
-Nem is tudom. A Take me to church.
-Oké, menjen.

-Istenem, köszönöm. Tényleg segített.-ölelem meg,
-A mai dolgot pedig pihentetjük, majd ha megérett arra, hogy tudd mi is van.
-Rendben. És mégegyszer köszönöm.
-Ezt teszik a legjobb barátnők, nem? Ja, és jut eszembe, Nemrég olvastan a neten, hogy a fesztivál mai napjára betették Beyoncét.
-Ne! Csak viccelsz!
-Nem. Muszáj mennünk.
-Igen. Tudod mit? Gyere a hotelba hozzám, és együtt megyünk.
-Óriási!
-Gyere, ülj be.-mondom, mikor a kocsihoz érünk.
-Ez a te kocsid?-néz elképedve. Igaz, tényleg jó kocsim van.
-Aha.-mondom nagy szfinxmosollyal.-Nyertem egy játékban.
-Hú. És csak úgy osztogatták az Audi... Milyen is ez pontosan?
-Audi R8 Spyder. Imádom, olyan könnyű vezetni. És nem osztogatták. Egyszer egy nagyobb játékban ez volt a főnyeremény, és igazábol nagyapa nyerte meg, de a 18. szülinapomra megkaptam.
-Istenem, fel se köszöntöttelek! Boldog szülinapot!
-Köszi.-nevetek.

Mikor már teljesen elkészültünk, éppen hogy fél óránk maradt odaérni. Én egy szegecses melltartót vettem fel egy magasderekú rövidnadrággal, és egy blézerrel, hátha hűvös lesz. Jobban kisminkeltem magam, mint általában szoktam, hiszen nem minden nap mehet az ember a kedvence koncertjére. Mielőtt elindulnánk, ellenőrzöm a vörös rúzsom, és Amy után indulok, aki szerintem már a liftet hívja. Kimegyek az ajtón, és a kulcsal babrálok, mígnem sikerül bezárni. Gyorsan a lifthez megyek, Amy is ott vár még, majd kb. egy perc múlva nyílik az ajtó, és Ross meg Riker lépnek ki belőle.
-Wow.-jegyzi meg Riker.
-Sziasztok.-köszön Amy, és Riker rendesen meg is nézi.
-Az öltözéketekből ítélve, ma sem maradsz józan.-mondja Ross.
-Ki mondta, hogy az akarok lenni?-vágom neki vissza mosolyogva.
-Hát, ha kellenék, csak hívj.-kacsint rám, majd mosolyogva továbbmennek a tesójával.
 Mikor leérünk, a hotel kisboltjában veszünk egy üveg Jacket, majd beszállunk a taxiba, amelyet vagy fél órája hívtunk.
 Nemsokára a színpad előtt vagyunk, és nagyon sokan vannak. De én befurakszok, nem lehet megállítani. Negyed óra múlva, már vagy 20 sort haladtunk előre. Ekkor halvány fények gyulladnak ki, amelyek nem nyújtanak rálátást a színpad jelentős részére, de azt ki lehet venni, hogy valaki van már fennt a színpadon.Mindenki sikítozni kezd.
" Let me hear you say, Ms. Carter!" És a közönség utána ismételi a sort.
"Okay. Give me some..." Majd, kigyulladnak a fények, és meglátom Beyoncét. Megszólal a zene, és énekelni kezdi a Yoncé számának első sorát.
"See me up in the club with fifty of them girls.."
Már érzem, hogy ez a koncert nagyon jó lesz. Megfogom a Jack Daniels üveg nyakát, majd felhajtom. Érzem, hogy rezeg a telefonom a farzsebemben, és amíg Amy is iszik, megnézem. Kaptam egy SMS-t Ross-tól.
 "Nem véletlenül a QueenB-n tomboltok?"
"Talált süllyedt. Igazad volt korábban, ma sem maradok józan."-írom vissza, amikor Bey elkezdi énekelni a Partition-t.
Pár másodperc múlva kapom a választ.
"Akkor jó. Szerintem 2 sorral állok mögötted. Örülök, hogy ma sem maradsz józan, szeretem amiket olyankor csinálsz! ;) "
Megfordulok, és látom Ross-t, ahogy a telefonjával a kezében integet. Intek neki, hogy jöjjön ide, majd újból felhajtok egy kis Jack-et, de ezúttal jóval nagyobbat kortyolok, és nem is egyet. Érzem, ahogyan a fejem elnehezül, és a látásom homályosodik.
A színpadon Beyoncé belekezd az egyik kedvenc számomba tőle, a 7/11-be.
-Sziasztok.-köszön a szöszi.
-Szia.-mondjuk Amy-vel kánonban.

2015. február 3., kedd

15.rész

18+

Az Üstökös éppen készülődik a vegasi fellépésre, én pedig életemben először részegnek érzem magam. A fejem sajog, forog körülöttem a világ, és nagyon erőltetnem kell a szememet, hogy jól lássak. A színpad mögött ülök, egy pohár sörrel a kezemben.
-Na milyen volt?-kérdezi Riker, mikor lejönnek a színpadról, és odafennt Adam bandája veszi át az uralmat.
-Hatalmas!-mondom, majd Riker elsétál.
Különös, hogy Adam nem köti le annyira a figyelmem, mint ahogy Ross tette. És most rá pillantok.
Fehér póló van rajta Living Kills felirattal, aminek az ujját felgyűrte a vállához.Fekete csőfarmert visel, ami ki van szaggatva a térdénél. Anyám, le akarom róla hámozni. A haja vizes, az arcán izzadságcseppek csillognak. Bevallom, kibaszott dögös. Éppen pakolja a gitárját, amikor észreveszi, hogy bámulom, majd elindul felém. Akaratlanul is az ajkamba harapok. Annak ellenére, hogy Adammel vagyok, kívánom őt. Nem tudom mit hoz a jövő, de itt és most akarom, hogy Ross Shor Lynch a magáévá tegyen. Holnap valószínűleg nem emlékeznék semmire.
-Mi az?
-Jól nézel ki.-mutatóujjamat végigvezetem a mellkasán, az ajkam pedig már megint a fogaim között van.
-Részeg vagy.
-Csak egy picikét.-kuncogok, majd nagyot kortyolok a sörömből.
-Mennyit ittál?
Nem válaszolok, kuncogok ismételten, és közben ujjaimmal mutatom, hogy csak egy picit, de persze ez nem igaz. Vagy 30 emberrel koccintottam, volt ott mindenféle tömény, pezsgő, sör, bor, nem emlékszem. Az biztos, hogy nem vagyok józan.
-Hazaviszlek.
-Nem.-tiltakozom.
-Részeg vagy, és hányni fogsz. Nem szeretném ha lejáratnád magadat mindenki előtt.
-Nem vagyok részeg, csak kurva dögös vagy.-dörgölőzöm hozzá.
-Tudom mire játszol Ellie, de nem. Nyíltan a tudatomra adtad, hogy Adammel vagy, és nem szeretsz. Megbeszéltük. Nőjél fel, az isten szerelmére.-Nem érdekelsz Lynch, nem tágítok.
-Attól még szexi vagy.
-Chh... csak a pia beszél belőled. Tuti más esetben nem mondanál ilyeneket.-süti le a szemét.
-Lehet. De most örülnöd kéne.
-Hazamegyünk.-megragadott a csuklóm felett, és kivezetett a kocsihoz.
Nem szól egy szót se, céltudatosan hurcolt az autója felé. Én eközben csak a háta vonalát, meg a fenekét bámultam. Kurva élet, nagyon jó segge van. Kinyitotta az anyósülés felőli ajtót, és beültetett. Erősen bebaszta az ajtót, majd megkerülte az autót, és ő is beült, majd beindította a járművet. Meg engem is. 
-Miért vagy ilyen hideg?
-Nem vagy magadnál, Ellie.
-Hagyd a fenébe. Tudom, hogy akarod.
-Nem szabad.
-Szóval akarod.
-Nem mondtam.
-Azt sem, hogy nem.
Nem válaszolt. Tudom, hogy akarja, és én is akarom, de mi a fenére vár még? Mocorgok az ülésben a vágytól, már szinte fáj. Végignézek a testén, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy akarom ezt a dolgot.A csipőjén lóg a nadrág, és egy picit fel van gyűrődve a pólója, és kilátszik az alsója széle. Hmm... Kívácsi lettem. A kezem odakalandozik, majd óvatosan felemelem a rózsaszín anyagot, hogy belátást nyerhessek.Már majdnem látom a lényeget.
-Mi a fenét csinálsz?-kapja el  kezem.
Én csak kuncogok, hiszen sikerrel jártam, igaz nem teljesen, de ez nálam már valami.
-Itt vagyunk.-jelenti ki komor arckifejezéssel, amikor megáll a hotel előtt. Kiszáll, megkerüli az autót, kinyitja felőlem a járművet, és a felkaromnál fogva kiránt belőle.
-Hé, ne ilyen erősen.
Nem szól hozzám. Mérges. Fenébe. Én viszont nem adom fel. A lift felé vonszol. Ezaz! A lift. Kis hely, nagy feszültség. Tökéletes. Kinyílik az ajtó, és senki sincs bennt. Most lecsapok Lynch. Beszállunk, majd bezáródik az ajtó. Halk zene szól, mély basszusokkal, lassú, egy kellemes női hang énekel. Ross megnyomja az ötödik emelet hívógombját, majd egy kis pittyegő hang jelzi, hogy hanyadik emeleten tartunk. Ránézek Rossra, s egy picit közelebb húzódok hozzá. Lesüti a szemét, és mély, lassú lélegzeteket vesz. Érezni lehet a feszültséget kettőnk között. Még közelebb megyek hozzá, majd megfogom a kezét és összekulcsolom az ujjainkat. Szembefordulok vele, mélyen a zöldesbarna szemeibe nézek, és teljesen közel hajolok hozzá, csak két centi választ el minket, amikor a lift megáll. Megfordulok, és a kijelzőn látom, hogy megérkeztünk az ötödikre. Szöszi elindul kifele, én pedig szorgalmasan követem őt. Elveszi a táskám, kiveszi belőle a szobám kulcsát, kinyitja előttem az ajtót, én pedig már szinte csalódott vagyok. Nem tudtam megcsókolni a liftben, de tudom, hogy ő is akarja a dolgot. Miért nem cselekszik? Ó, kérlek! Becsukja maga mögött az ajtt, majd elém sétál, leteszi a táskámat a fotelba, majd felém fordul. Egész közel van hozzám. Mélyen, és vágyakozón nézek a szemébe, szinte könörgök pillantásommal neki.
-A kurva élet!-kiállt fel, majd ajkát enyémre tapasztja, a falnak tol, és vadul csókol. Egyik kezemmel a hajába túrok, másikkal pedig a pólója alatt kutatok, majd a kockáin találok megnyugvást. Ő elkezdi kigombolni a blúzom, én pedig mostmár ugyanezt teszem a nadrágjával, ami nemsokára a földön landol, majd a pólóját is leveszi, így már csak egy szál alsóban van. Időközben rólam is lekerült az ing, de a rövidnadrág még mindig rajtam van. Ó, nem sokáig! Ross kigombolta, majd a ruhadarab gyorsan leesett a lábamhoz. Fél perc alatt lerugdosom a bakancsomat. mivel nagyon lazára kötöttem. Ross is könnyedén lép ki a Converse-ből. Egy picit már haladtunk az ágy felé, de Lynch ismét nekem esik, és nagy erővel lök a falhoz, úgy, hogy az egyik festmény csaknem leesik. Ajka az ajkamra tapad, nyelve utat tör a számba. A nyelvem bizonytalanul simítja végig az övét, és lassú, erotikus táncban csatlakozik hozzá. Minden csupa érintés és érzés, csupa ütközés és súrlódás. Megmarkolja az államat, és
lefogja a fejem. Tehetetlen vagyok. A karom satuban, az arcom satuban, és a csípője a testemet szorítja. Erekciója a hasamat nyomja.
Uramisten... Tényleg kíván. Ross Lynch kíván, és én is kívánom őt, itt, most, a hotelszobámban.
- Annyira. Édes. Vagy - mormolja szaggatottan.
-Kérlek!-suttogom.
Mindketten szaggatottan vesszük a levegőt. A lábaimat átkulcsolom Ross csípője körül, ő pedig a fenekemnél tart, és markolgatja. Elindul velem az ágy felé, eközben vad csókcsatánk nem szakad meg. Az ágy előtt lerak, én pedig azt hiszem le fog lökni, de nem teszi.
-Szedsz tablettát?
-Igen.-lihegem válaszként.
 A nyakamat kezdi csókolgatni, és kínzó lassúsággal halad lefelé. A bikinivonalamat csókolja végig, majd a fogát beakasztja a tangám szélébe, és inkább szakítja, minthogy lehúzza rólam. A combom belsejét csókolgatja, és én már annyira akarom. Apró puszit lehett a nemi szervem és a combom találkozásához, majd amikor a nyelvével behatolna, picit meglök, én pedig hátraesek az ágyon. A könyökömre támaszkodok, hogy lássam őt a lábaim között. Nyelve megkezdi a tevékenységet, és körözni kezd bennem vele. Istenem! Annyira jó! Apró nyögések hagyják el a számat. Szaggatottan veszem a levegőt, és mocorgok, hogy enyhítsem az érzéseket. Istenem! Most egy nagyobbat nyögök, mivel érzem, hogy nemsokára a csúcsra érek.
-Ross!-lihegem neki.
-Nem, nem mész el így.
Feltápászkodik, ledobja az alsóját, és kipattan a férfiassága. Hú. Oké, nyugi Ellie! A számba harapok, és legszívesebben most azonnal ráugranék. Annyira magamban akarom már érezni!
-Kérlek!-könyörgök neki.
Elmosolyodik, majd rámfekszik, szerszámát odarakja a bejáratomhoz, majd forrón megcsókol, én pedig annyira vágyakozom már! Falom az ajkait, a nyelvét, akarom őt! Lassan belém nyomja magát, majd egy ideig nem mozdul, csak vadul csókolózunk. Lassan kezd bennem mozogni, és közben nem szakítjuk meg a csókunkat. Istenem, de jó! Mennyire vágytam rá, és végre megkapom! Jézusom. Aprókat nyögdécselek csókjainkba, aztán legevőhiány miatt eltolom magamtól. Vadul kapkodom a levegőt, mivel ez a lassú tempó még jobban vágyakozni késztet. Többet akarok. Még többet, és többet. Úgy érzem sosem fogok betelni. Ross most jobban kihúzza magát, majd egy erőteljes lökéssel teljesen belém hatol. De most úgy igazán. Felkiáltok meglepődésemben. Ezaz. Most teljesen kitölt, de nem mozog. Újra meg újra ismételi ezt a mozdulatsort, de én igazán többet akarok.
-Gyorsabban!-kérem.
-Ahogy akarod!-mondja.
És tempót váltunk. A lökései egyre kisebbek, de annál gyorsabbak. Ezaz!
-Baszd meg!-mondom.
-Mi az?-nevet.
-Még.-harapom a számba.
-Betelhetetlen vagy, Ellie!
-Istenem. Ross!-nyogdécselem.
-Ezaz bébi, hadd halljam a hangod!
Érzem, hog igen közel vagyok. Az alhasamban érzem már azt a csodálatos érzést.
-Kérlek! Még!-Ross mostmár a lehető leggyorsabb tempóban diktálja az ütemet.
Megfeszülök körülötte, és érzem, hogy Ross bennem is remegni kezd.
-Élvezz a kedvemért, bébi!
Szavaira elengedem magam, és robbanok. A hátizmaim megfeszülnek, és rángatózni kezdek körülötte, majd ézrem, hogy Ross is belém üríti magát. Spirálban zuhanok orgazmusomba, majd érzem, ahogy a szöszi kihúzódik belőlem, majd mellém fekszik. Mindkettem lihegünk, én pedig még mindig rángazótok, és az ajkamat harapdálom. Istenem! Egy hatalmasat nyögök végezetül, majd csak fekszek ott, lihegek.
-Na, elégedett vagy?-nevet Ross.
-Anyám!-mondom, és a levegőt még mindig lihegve veszem.-Köszönöm!
-Ugye tudod, hogy vissza kell mennünk, mire Adamék végeznek?
-Mi?
-Igen.-nyel egyet.-úgyhogy kapjuk össze magunkat.
Nem vagyok magamnál. Mi az, hogy vissza kell mennünk?
-Miért? Minek?
-Keresni fognak. Te pedig pont most csaltad meg a pasidat.
-Nem lehetsz ilyen! Miért csak most szólsz?-állok fel az ágyról.-Az előbb basztál meg és kurva jó volt! Nem tudnánk kiélvezni a pillanatot?
-És a többieknek mit mondanánk?-kérdezi, és felveszi az alsóját, illetve a famerját.
-Hát, amiről nem tudnak, nem fáj nekik.
-Menjünk vissza, oké? És ezt nem mondhatjuk el senkinek.-mondja, miközben közelebb jön hozzám, majd ujjaival végigsimítja az arcom.
-Rendben.-mondom neki, és még mielőtt elmenne, visszarántom és megcsókolom.
-Ezt miért kaptam?
-Miért csináltunk ma este bármit is?
-Jogos.- nevet.

Mindkettem felöltöztünk, én rendbe raktam a hajam, és a sminkem, és kocsiba pattantunk. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak a visszapillantó tükörbe nézve szemeztünk egymással. Mikor megérkeztünk, megkönnyebbülve hallottam, hogy Adamék koncertje még nagyban tart. Kiszállunk a kocsiból, bebasszuk az ajtót, majd elindulunk a backstage felé. Visszarántom Ross-t. Még ki akarom élvezni ezt a pár percet. Átkulcsolom a tarkója felett a kezeim, magamhoz húzom, és megcsókolom. Megfogja a fenekem, és felemel, majd a kocsija hátuljára ültet, és vadul csókolózni kezdünk, közben Ross keze a seggemet markolja. Megcsörren a telefonom.
-Vedd fel- mondja, és hátrébb lép.
-Igen?
-Szia Ellie! Hol a fenében vagy? És nincs veled Ross?
-Rydel az.-suttogom Ross-nak.-De, igen itt van. Rosszul voltam, és hazavitt, de már teljesen oké vagyok.
-Hála égnek. Vagy százszor hívtam azt az idiótát, de nem vette fel.
-Biztos otthagytam!-suttogja a szöszi.
-Ja, biztos otthagyta a hotelban. Már itt vagyunk, nemsokára a backstage-nél.
-Oké!-mondja, majd leteszi.
Leugrok a kocsiról, majd elindulunk a színpad mögé.