-Szia.-köszönt halkan.
-Szia!-köszöntem vissza, és egyből megöleltem.-Hogy vagy?
-Mi ez a lelkesedés?-nevetett.
-Mi az , hogy mi? Azt hittem téged is elvesztelek, csak a puszta hülyeséged miatt. Mi a szar volt az a levél?
-Ó, szóval megtaláltad.-lesütötte szemét, és pillái alól szégyenlősen pillantott vissza rám.
-Nem én. Rydel.
-Mi?!
-Öngyilkos akartál lenni a fürdőszobádban, nem gondolod, hogy amikor megtalálnak az a levéllel együtt jár.
-Oké, tudom, hülye vagyok.
-Az nem kifejezés. Nem volt rá semmi okod, hogy ezt tedd! Amit leírtál, az hülyeség. Nem volt indokod, miattam meg ne tegyél ilyet. Teljesen hülye vagy. Úgy leordítottalak volna, úgyse hallottad.-eszembe jutott, hogy bevallottam neki, hogy szeretem. De nem emlékszik. Szóval most el kell neki mondanom mégegyszer.Majd valamikor.
-Ja, úgyse hallottam.-nevetett.-Szóval mindent el kell mondanod amit akkor mondtál, amikor nem voltam magamnál. Minden egyes szót. Semmit nem hagyhatsz ki. Mindent.
-Ööö...hát... jó.-kihagyom azt a részt, hogy szeretlek, meg minden, és elmondom a többit.-Bejöttem a szobába, és kiborultam, sírtam, ordibáltam veled, hogy ébredj fel. Kb. ennyi.-körülbelül így emlékszem.
-Ennyi? Nem volt semmi más?
-Nem.-tagadtam.
-Biztos? Úgy érzem, hogy nem mondasz el valamit.-basszus, talán mégis tudja?
-I-igen. Mindent elmondtam.-tuti tudja.
-Hát... akkor okés.
-Keresek egy orvost, és megkérdezem, mikor mehetsz haza.
-Oké.
Kimentem, és azonnal egy nővérbe ütköztem.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt.
-Csak érdeklődni szeretnék, hogy mikor engedik haza Ross-t.
-Persze! Máris megérdeklődön. Kérem várjon itt.
-Rendben!
Álltam ott egy helyben, aztán mikor soknak bizonyult már a várakozás, elővettem a telefonom. Riker irt egy SMS-t.
"Hazamentünk pár cuccért, szólj Ross-nak, kb délben ott leszünk."
Visszaírtam egy gyors "Oké."-t, és a nővér már itt is volt.
-Értesüléseim szerint Mr.Lynch holnap reggel már otthon ébred.
-Ó, hát ez nagyon jó hír!
-Igen. Még ma átnézzük, hogy a varratok rendben vannak-e, aztán mehet haza. Utána pedig 2 hét múlva varratszedésre kell visszajönnie.
-Rendben. És Köszönöm.
-Nincs mit!
Igazából, jobban érzem magam, mivel Ross-nak nincs baja, de vajon miért utalgatott annyit arra, hogy nem mondok el valamit?
Bementem az ajtón, és azonnal rá is kérdeztem, miközben helyet foglaltam egy széken.
-Miből gondolod, hogy hallottam?
-Velem is ez volt.
-Mikor meghaltak a szüleid? Elmeséled?
-Igen... Két évvel ezelőtt, amikor a szüleimmel autóbalesetünk volt, én három napig feküdtem kómában. Mindent hallottam és láttam, csak nem akartam felkelni. Anya a helyszínen meghalt, sérülései sem voltak, megállt a szíve, így nem tudott vérezni sem. Apu a műtőben végezte. Engem helikopterrel szállítottak át a központi kórházba, ahol kerek öt órán keresztül tartott a stabilizálásom. A tesóm, Jeremy magánál volt, kisebb sérülésekkel megúszta. Nekem összeesett a tüdőm, eltört a vállam, a térdem. Mindeközben mindent láttam, és hallottam. A műtét, s amikor a nővér a fülembe súgta, hogy a műszerek, és a gyógyszerek semmit em segítenek. Ez az egész csaj rajtam állt. Vissza akartam jönnin hogy én vigyázhassak az öcsémre. Ezt kellett tennem.
-És mi történt vele?
-Abban a kórházban maradt, ahova legelőször szállítottak minket, és Willow, anya legjobb barátnője, és apám bandatársának felesége, aki abban a kórházban dolgozott, vele maradt. Aztán a legjobb barátnőm Kim be akart jutni az intenzívre hozzám, de a biztonságiak elvitték. Willow mentette ki őt, és először megnyugodtam, hogy Kim-nek nem lesz baja, aztán tudatosult bennem, hog miért is lehet itt, és miért nem vigyáz Jeremy-re. Ő is meghalt. Vérlebeny keletkezett az agyában, ami agyhalálhoz vezetett, és lekapcsolták a gépekről.
-Akkor miért maradtál?
-Ezek után nem akartam. Meg akartam halni, semmi nem kötött már ehhez a világhoz. Nem volt értelme annak, hogy tovább éljek. De a nagyszüleim, az unokatestvéreim, az összes barátom, a távoli rokonaim, a szüleim barátai, a testvérem barátai mind ott voltak az intenzív előtti váróteremben, és értem imádkoztak, mikor Kim bejött hozzám.
-Nem úgy volt , hogy nem engedik be?
-De. Csak Willow mindenkit ismer! Elintézte, hogy bejöhessen, és átvette az irányítást az osztály felett. Mindenki , aki csak akart meglátogathatott. Kim jött be utoljára, és tudatosította bennem , hogy körülbelül harminc ember ül kint, csak arra várva, hogy felébredek-e vagy nem. És hogy valaki a rokonom, valaki nem, de ők az én családom. Még mindig volt családom, és számítottak rám. Megfogta a kezem, én pedig minden erőmet összeszedtem, és visszaszorítottam, újra egy voltam a testemmel, és így éltem túl. 3 napig kómában voltam, és addig mellettem álltak, de nekem nem kellett a segítségük, és mára eltoltam őket magam mellől.-sírni kezdtem az emlékek felidézésétől.
-Shhhh... ne sírj!-megfogta a kezem, magához húzott, és megölelt.-Nem kérdezek többet, ha nem szeretnéd elmondani!-suttogta a hajamba, majd egy puszit nyomott ugyanoda.
-De. Ezt el akarom mesélni neked.-Összeszedtem magam, szipogtam párat.-Mire vagy még kíváncsi?
-Hogy ezek után mi történt. Miért taszítottad el a szeretteidet?
-Azért, mert féltem, hogy őket is elveszítem. Utána pedig úgy ment tovább az életem mint eddig. A suliban kapásból átengedtek, a leki állapotomra hivatkozva, de én akkor is magántanárhoz jártam, hogy ne maradjak hülye.
-Dehogy vagy hülye! Nálad okosabb lányt még nem láttam. Sőt, még érdekes is vagy. Meg szép, csinos, erős.
-Hagyd abba, mert a végén még elpirulok!-nevettem, és belebokszoltam a felkarjába.
-És hangulatember. Nehéz követni téged. Egy igazi relytély amit fel szeretnék deríteni. Ha engednéd.
-Ross... én...
-Csönd! Ezt nem itt.
-De...
-Semmi de. Most segíts kikászálódni, haza nem akaok menni, csak valahova. Otthon csak lebaszást kapnék.
-Ami késik nem múlik.
-Tudom, de akkor is. 18 évesen már el is költözhetnék!
-Tudod mit? Költözz hozzám. Úgy is egyedül vagyok.-És így legalább a közeledben lehetek.
-Tényleg? Nem bánod? Csak mert tudod, hogy állok veled kapcsolatban.
Én is ugyanúgy állok veled, Lynch.
-Tudom. Nem baj. Szívesen befogadlak, lakótársam!
-Szuper! Akkor hazavinnél?-sétált a szoba fürdője felé. A kórházi köpeny pedig ki van vágva hátul, ugyebár, és nincs rajta semmi, csak az.
-Khmmmmm...
-Mi az?
-Felvennél valamit? A kilátás, hogy is mondjam...-igazából nagyon tetszik.-Kint van a csupasz segged.
-Oh. Bocs, ha nem tetszik! Csak a ruhám csupa vér.
-Öhm, nem éppen. Asszem a nővérek kimosták!-mutatom fel a pólóját.
-Nagyszerű! Akkor átöltözök, és vigyél ki innen!
-Igenis kapitááány!-utánoztam a Spongyabobban lévő hangot.
-Hangosabban!
-Nem.- Nem fogok játszani vele.
-De.
-Ross!
-Oké, öltözök.
Miután felöltözött, levittem a parkolóba, és hazahajtottam vele a kocsimmal.
*2 hét múlva*
Ross keze nagyon gyorsan gyógyult, így hamarabb ki kellett venni a varratokat, most csak egy kontrollról jövünk épp haza, ahol megnézték biztosan összeforrt-e a sebhelye. A kórházi nap óta nem is beszéltünk érzelmekről, és azthiszem ő is megbékélt vele, hogy nem szeretem. DE EZ NEM ÍGY VAN! Ő megbékélt, de én egyre nehezebben tartom magamban az elhallgatott szavakat.
-A nagy örömre, hogy teljesen jól vagyok, elmegyünk a vidámparkba?
-Aha persze.-válaszoltam
-Ez rohadtjó napi volt. Majd meg kell ismételni.-jelentette ki Ross, mikor beléptünk otthon az ajtón. Olyan jó látni, hogy boldog.
-Nem csak kell, hanem muszály!
-Oké, így jobban hangzik!-nevet.
-Tudom.-mentem el előtte, és eléggé közel voltam.
-Olyan szép vagy mikor nevetsz.-megfogta a csuklóm, és magához rántott.
-Ross...-néztem a szemébe.
-Ellie.
-Mit szeretnél?-az összes lehetőséget végiggondolva, a közelségünket véve, és az érzéseim alapján csak egy dologra tudtam következtetni. Odalennt kezdett felgyülemleni bennem a vágy.
-Téged.-ennél jobb választ nem is kaphattam. Megcsókoltam.
Ő pedig visszacsókolt. Heves csókcsatába kezdtünk a nappalit és a konyhát összekötő résznél. Nyelvünk összegabalyodott, és én már nagyon kívántam őt. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nem fogok ellenkezni, felkapott, és felvitt a szobámba. Újra a lábamon álltam, így picit hátrálhattam, de csak levegőért kapkodtam. Levettem a pólómat, majd újra az ő szájára tapasztottam enyémet. Újra csókolózni kezdtünk. Kezemet az ő pólója alá vezettem, és tapogattam a kockáit. Ezt már ő elégelte meg, és levetette magáról az említett ruhadarabot. Csókcsatánk közben már úgy éreztem, nem bírok várni. Farmerján keresztül megmarkoltam nemi szervét, ami elég keménynek bizonyult. Erősen megszorította a csuklóm, és ellökte onnan, majd kicsatolta az övét, és ledobta a nadrágját. Már csak egy szál alsógatyában állt előttem. Csókjaink közben közelebb mentünk az ágyamhoz, majd lelökött rá. Már szaggatottan vettük a levegőt mindketten, lihegtem az ágyon. Most ki vagyok szolgáltatva neki. Rám mászott, és szenvedélyesen, forrón megcsókolt. A hátam mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartóm.Lenézett szabadon lévő melleimre, aztán elvigyorodott.
-Gyönyörű vagy, Ellie.-jelentette ki. A vágytól az alhasamban, annyira fel voltam izgulva, hogy válaszolni sem bírtam. Akarom őt.
Kigombolta a farmeromat, és újra megcsókolt. Aztán apró puszikat kezdett el lehellni a nyakamra. És kínzó lassúsággal haladt lejjebb. A melleim között, a bordáim között. a hasamon, a köldökömnél, az alhasamon, majd megszabadított az alsóneműmtől is. Gyorsan az éjjeliszekrényhez núltam, és az egyik fiókból kivettem egy óvszert.
-Vedd fel.
Nem válaszolt, azonnal felemelkedett, letolni kezdte az alsóját, mikor vágyat éreztem arra, hogy én csináljam.
-Inkább én akarom.
-Ó. Akkor gyerünk.
Gyengéden megfogtam az alsója szélét, és lassan húztam lefelé, de közben apró puszikat is lehelltem az "útvonalra". Ross szaggatottan vette a levegőt, és amint már nem volt rajta alsó, kipattant erekciója. Eddig is tudtam, hogy nagy méretekkel rendelkezik, de hogy ennyire! Elvettem tőle a csomagocskát, kibontottam, és ráhúztam a gumit.
-Jó mostmár ne baszakodjunk!-mondta, és visszalökött fekvő helyzetbe. Újból rám mászott, és megcsókolt.
-Mehet?-kérdezte.
-Haladj már.
Nem is kellett több, Ross belém vezette férfiasságát, és közben nyögött egy nagyobbat. Megcsókolt, én pedig átkaroltam a tarkójánál, és újból csókolózni kezdtünk. Heves csókcsatát vívtunk, míg Ross elkezdett bennem mozogni. Először lassan, majd egyre gyorsított tempóján. Mindeközben ajkaink, és nyelvünk nem vállt el.Nyögések hagyták el a szánkat közben, csókjainkban is hallatszottak. Kezem már lecsúszott róla, és éppen vissza szerettem volna tenni a hátára, mikor elkapta őket, és ujjainkat összekulcsolva a fejem fölé szorította őket. Ross egyre gyorsabban mozgott, már szupergyors tempóval haladtunk, és ezen még mindig csak fokozott. Minden egyes alkalommal, mikor kihúzódott belőlem, a lökései elé siettem, mert már annyira felgyülemlett bennem az a régen érzett, édes érzés. Újra megcsókolt, és belenyögött csókunkba, majd lihegve elváltunk egymástól, míg már a lehető leggyorsabb tempóban nyomtuk.
-Áh...-nyögött.-Ellie, én nemsokára....
-Én.... is.-lihegtem két nyögés között.
Még pár erős döfést hajtott végre rajtam, és mint a legtöbb, ezek is érintették a g-pontomat. Az utolsó viszont. ami a legerősebb volt, átrepített a csúcson, és én pedig zihálva, és egy nagy nyögéssel kísérve zuhantam orgazmusomba. Ross döfött még egyet, majd őt is elvitte az élvezet. Rámfeküdt, és megcsókolt. Lihegve borult mellém, majd átkarolt, az én hátam pedig még mindig feszülgetett az élvezésem utórengéseitől. Belepuszilt a hajamba, majd elaludt.
Ez most mit jelentett? Nagyon jó volt, erre vágytam már két hete, de most, hogy megtörtént, nem tudom hogyan tovább.
-A nagy örömre, hogy teljesen jól vagyok, elmegyünk a vidámparkba?
-Aha persze.-válaszoltam
-Ez rohadtjó napi volt. Majd meg kell ismételni.-jelentette ki Ross, mikor beléptünk otthon az ajtón. Olyan jó látni, hogy boldog.
-Nem csak kell, hanem muszály!
-Oké, így jobban hangzik!-nevet.
-Tudom.-mentem el előtte, és eléggé közel voltam.
-Olyan szép vagy mikor nevetsz.-megfogta a csuklóm, és magához rántott.
-Ross...-néztem a szemébe.
-Ellie.
-Mit szeretnél?-az összes lehetőséget végiggondolva, a közelségünket véve, és az érzéseim alapján csak egy dologra tudtam következtetni. Odalennt kezdett felgyülemleni bennem a vágy.
-Téged.-ennél jobb választ nem is kaphattam. Megcsókoltam.
Ő pedig visszacsókolt. Heves csókcsatába kezdtünk a nappalit és a konyhát összekötő résznél. Nyelvünk összegabalyodott, és én már nagyon kívántam őt. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nem fogok ellenkezni, felkapott, és felvitt a szobámba. Újra a lábamon álltam, így picit hátrálhattam, de csak levegőért kapkodtam. Levettem a pólómat, majd újra az ő szájára tapasztottam enyémet. Újra csókolózni kezdtünk. Kezemet az ő pólója alá vezettem, és tapogattam a kockáit. Ezt már ő elégelte meg, és levetette magáról az említett ruhadarabot. Csókcsatánk közben már úgy éreztem, nem bírok várni. Farmerján keresztül megmarkoltam nemi szervét, ami elég keménynek bizonyult. Erősen megszorította a csuklóm, és ellökte onnan, majd kicsatolta az övét, és ledobta a nadrágját. Már csak egy szál alsógatyában állt előttem. Csókjaink közben közelebb mentünk az ágyamhoz, majd lelökött rá. Már szaggatottan vettük a levegőt mindketten, lihegtem az ágyon. Most ki vagyok szolgáltatva neki. Rám mászott, és szenvedélyesen, forrón megcsókolt. A hátam mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartóm.Lenézett szabadon lévő melleimre, aztán elvigyorodott.
-Gyönyörű vagy, Ellie.-jelentette ki. A vágytól az alhasamban, annyira fel voltam izgulva, hogy válaszolni sem bírtam. Akarom őt.
Kigombolta a farmeromat, és újra megcsókolt. Aztán apró puszikat kezdett el lehellni a nyakamra. És kínzó lassúsággal haladt lejjebb. A melleim között, a bordáim között. a hasamon, a köldökömnél, az alhasamon, majd megszabadított az alsóneműmtől is. Gyorsan az éjjeliszekrényhez núltam, és az egyik fiókból kivettem egy óvszert.
-Vedd fel.
Nem válaszolt, azonnal felemelkedett, letolni kezdte az alsóját, mikor vágyat éreztem arra, hogy én csináljam.
-Inkább én akarom.
-Ó. Akkor gyerünk.
Gyengéden megfogtam az alsója szélét, és lassan húztam lefelé, de közben apró puszikat is lehelltem az "útvonalra". Ross szaggatottan vette a levegőt, és amint már nem volt rajta alsó, kipattant erekciója. Eddig is tudtam, hogy nagy méretekkel rendelkezik, de hogy ennyire! Elvettem tőle a csomagocskát, kibontottam, és ráhúztam a gumit.
-Jó mostmár ne baszakodjunk!-mondta, és visszalökött fekvő helyzetbe. Újból rám mászott, és megcsókolt.
-Mehet?-kérdezte.
-Haladj már.
Nem is kellett több, Ross belém vezette férfiasságát, és közben nyögött egy nagyobbat. Megcsókolt, én pedig átkaroltam a tarkójánál, és újból csókolózni kezdtünk. Heves csókcsatát vívtunk, míg Ross elkezdett bennem mozogni. Először lassan, majd egyre gyorsított tempóján. Mindeközben ajkaink, és nyelvünk nem vállt el.Nyögések hagyták el a szánkat közben, csókjainkban is hallatszottak. Kezem már lecsúszott róla, és éppen vissza szerettem volna tenni a hátára, mikor elkapta őket, és ujjainkat összekulcsolva a fejem fölé szorította őket. Ross egyre gyorsabban mozgott, már szupergyors tempóval haladtunk, és ezen még mindig csak fokozott. Minden egyes alkalommal, mikor kihúzódott belőlem, a lökései elé siettem, mert már annyira felgyülemlett bennem az a régen érzett, édes érzés. Újra megcsókolt, és belenyögött csókunkba, majd lihegve elváltunk egymástól, míg már a lehető leggyorsabb tempóban nyomtuk.
-Áh...-nyögött.-Ellie, én nemsokára....
-Én.... is.-lihegtem két nyögés között.
Még pár erős döfést hajtott végre rajtam, és mint a legtöbb, ezek is érintették a g-pontomat. Az utolsó viszont. ami a legerősebb volt, átrepített a csúcson, és én pedig zihálva, és egy nagy nyögéssel kísérve zuhantam orgazmusomba. Ross döfött még egyet, majd őt is elvitte az élvezet. Rámfeküdt, és megcsókolt. Lihegve borult mellém, majd átkarolt, az én hátam pedig még mindig feszülgetett az élvezésem utórengéseitől. Belepuszilt a hajamba, majd elaludt.
Ez most mit jelentett? Nagyon jó volt, erre vágytam már két hete, de most, hogy megtörtént, nem tudom hogyan tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése