6. rész

Ezt nem hiszem el... Egész este nem aludtam semmit. Muszáj kikászálódnom innen a sarokból. Ross-t tegnap este a mondandója után hazazavartam. Nem kell, hogy itt rontsa nekem még jobban a levegőt. Pont most. Felvettem egy fekete szakadt farmert, egy fekete inget, felkaptam a bőrdzsekim, és elindultam a rendőrségre, hogy felvegyék a vallomásom.
5 perc múlva az egyetlen helyre parkoltam be a rendőrőrs parkolójában. Hogy lehetnek ennyire sokan délelőtt 10-kor?
Det. Montgomery
Ez áll az ajtón. Hozzá kell jönnöm. Bekopogok, és azonnal be is hív. Nagy meglepetésemre a szöszi már ott ül az egyik székben.
-Miss Williams!-ráz velem kezet.
-Mr. Montgomery.
-Szia-súgja oda nekem Ross, mikor helyet foglaltam az egyik székben.
-Szia.-köszönök neki vissza, de alig hallhatóan.
-Nos, Miss Williams, itt az ideje felvennem az ön vallomását is. Mr. Lynch reggel 8-kor itt volt már, az övét jegyzőkönyvbe foglaltuk. Uram, kérem fáradjon ki. El kell kerülnünk az összebeszélt szöveget.
Mi?! Ross reggel nyolc órakor már itt volt? Talán igaz, amit este mondott?
-Igen persze. És akármiben segíthetek...
-Igen, Mr. Lynch. Köszönöm hogy eljött.
-Viszont látásra!
-Nos, Miss Williams.-kezdte mondandóját, mikor a szöszi már becsukta az ajtót maga mögött.-Kérem meséljen el mindent, részletesen, ami tegnap este történt.
-Esta hat óra lehetett, amikor éppen tv-ztem, és csöngetett Ross. Beszélgettünk, aztán nagy csörömpölést hallottunk a konyhából, gyorsan odarohantunk, és a nagynéném ott feküdt...-csuklik el a hangom.
-Ennyi?!
-Igen.
-Semmi különös jelenség nem volt előtte? Egy rosszakaró? Vagy esetleg egy telefonhívás? Sokszor a sorozatgyilkosok telefonon közvetítik a tettüket a hozzátartozónak.
Telefonhívás? Christian... Mielőtt Ross csöngetett volna, ő hívogatott. Elővettem a telefonom, és láttam, hogy tegnap egész este hívott, egy csomószor, de nem foglalkoztam vele. Talán ő tette? De miért? Mert nem mentem vissza hozzá? Nem. Ő nem lenne képes ilyesmire.
-Mi jutott eszébe?
-Az ex barátom... Christian. Tegnap az eset előtt 15x hívott. Nem akartam felvenni, így hát csak kinyomtam.
-Mi a teljes neve?-kezdett el jegyzetelni a nyomozó.-Mondjon el mindent, amit tud erről a pasasról.
-A neve Christian Grey. 1993 augusztus 16-án született, öööhm... Portlandben, Oregon államban.
-Le tudná írni nekem legyen szíves?
-Persze. Öhm..-próbáltam felidézni a képét magam előtt. Nem hiszem el, hogy talán ő a tettes.-Körübelül 190 centi magas, rövid barna hajú, fekete szemekkel. Izmos, jó kondiban van. És gyorsan fut, általában szürke pulcsiban a park felé, reggel hat tájékában, ha el akarják kapni.
Az agyamban, minden kapcsolatot megszüntettem Christiannal. Ha tényleg ő művelte ezt, bűnhődjön, akármibe is kerül. Enellett a szívem majd' megszakad. A tudat, hogy ő tette teljesen a föld alá tipor. Mégjobban. Jenna elvesztése nagyon lesújtott.
-Rendben Miss Williams. Köszönöm. Menjen a dolgára. És még egyszer fogadja őszinte részvétem.
-Köszönöm nyomozó, és viszlát!
Kisétáltam az ajtón, és Ross ott várt engem. Nem hiszem, hogy a tegnap esti veszekedésünk nem állította helyre.
-Milyen volt?-kérdezte.
-Nagyon jó tudod. Legalábbis el tudod képzelni milyen érzés.
-Persze, bocsi.
Innentől a kocsimig csendben haladtunk.
-Hazavinnél, ha nem nagy kérés? Vagy elég ha hozzátok megyünk, és onnan már csak pár sarkot kell sétálnom.
-Nem, persze.
Beszálltunk a kocsiba, és megint következett a kínos csend. 5 perc múlva Ross szólt, hogy forduljak le. A tengerparton kötöttünk ki.
-Gyere.-Szállt ki a kocsiból. Amint mellettem termett, megfogta a kezem.
-Ross... én..
-Ne mondj semmit. Tudom. Csak kitisztítjuk a fejedet.Sétálunk.
Nem tudom mennyi ideje lehetett már, de megint nem beszéltünk. A csend a legkínosabb volt, amit valaha el lehet képzelni. Meg kell törnöm. Nem bírom.
-Ross, miért csinálod ezt?
-Tegnap este elmondtam.
-Tudom. De mármint, ezt az egészet. A fejem kitisztítása, meg az egész kedvesség? Nem érdemlem meg, aztután, miután úgy leordítottalak.
-Idefigyelj Elena Williams!-fordult felém, és az arcunk közt körübelül 10 cm lehetett.-Ezt én nem tudom irányítani.-a hangja nagyon lágy.- A fenébe nem is akarom! Szeretlek! Azzal együtt, amiket művelsz, amiket mondasz, minden amihez kapcsolódsz, az tesz téged azzá, ami vagy, és én ezt elfogadom, és ha szomorú vagy, melletted leszek, felvidítalak, akárhogy döntesz is kettőnkkel kapcsolatban.-egy tincset a fülem mögé rakott, majd arcomat a két keze közé vette, és mélyen a szemembe nézett. Érzem, hogy a könnyeim lecsordulnak az arcomon.
-És ezt mind azért ,mert szeretlek Ellie. Fülig szerelmes vagyok beléd, akár elfogadod, akár nem. Így érzek. Így érzek ma, így érezten tegnap, így érzek holnap, és még ki tudja meddig. El kell fogadnod.
Nem jutok szavakhoz. Ezt tegnap nem bírta így elmondani? Csak kiabáltink egymással, és a fejemhez vágta, hogy "Azért, mert szeretlek basszus!"
De miért szeret engem egyáltalán valaki is? Nem vagyok szerethető. Nem érdemlem meg, nem vívom ki senki szeretetét.
-Miért? Mivel érdemeltem ezt ki?
-A francba is Ellie! Tudom, hogy nem a legjobb pillanat, de így érzek! Ezt nem lehet irányítani! Egyszerűen csak imádom a mosolyod, ahogy viselkedsz a barátaiddal, hogy kiállsz amellett amiben hiszel, nyíltan elmondod a véleményed, teszel rá mit gondolnak mások, a közvetlenséged, azt, hogy ennyi tragédia után is erős vagy. Szeretem a személyiséged, mindig másmilyen hangulatban vagy, érdekes veled lenni. Sose unatkozok. Szeretem a szemedet, a gyönyörű barna szemeid,mert mindig sejteti mire gondolsz. Szeretlek úgy ahogy vagy! Fogadd el.
Jézusom, annyira édes, amikor így küzd. Meg amikor fennt van a színpadon , és beleéli magát a zenébe, amikor a magas hangoknál összehúzza az orrát, ugyanezt, amikor nevet. Lehet én is érzek iránta valamit. Lehet? Biztosan! Csak nem hiszem, hogy ez szerelem. Vagy talán igen? Azt tudom, hogy szeretem Ross-t. De szerelemből szeretném? Nem tudom.
Éppen mélyen a szemembe néz, és csillog a zöldesbarna szeme. Aggódó, mégis reménykedő a pillantása. Két keze az arcomon, s hüvelykujjával letöröl egy könycseppet. Azt teszem, amit most éppen a szívem diktál. Karjaimat átkulcsolom a tarkója fölött, így lecsökkentve a köztünk lévő távot, a szívem pedig hevesebben, egyre csak hevesebben ver. Egy pillanat, és még jobban magamhoz húzom, ajkai máris az ajkamon, és lázas csókcsatába kezdünk a tengerparton. Nyelve utattör a számba, az enyém pedig az övébe, és körözni kezdünk velük. Egy perc múlva a levegő hiánya elválaszt minket egymástól.
-Ezt most miért kaptam?-szeme csillog, a boldogság halvány  árnyalata jelenik meg pillantásában.
-Nem is tudom. Olyan dolgokat mondtál, én meg most gyenge vagyok, csak néztelek, és meg kellett, hogy csókoljalak... vagyis...-Hadartam el.
-Ne, nem mentegetőzz. Jó volt.
-Igen... csak.
-Semmi csak! Ezek szerint te is érzel valamit irántam?
-Igen.. vagyis.. nem tudom. Szeretlek Ross, de nem tudom, hogy ez most szerelem -e vagy csak barátság. Még nem éreztem ilyen ezelőtt.
Nem válsztolt, csak reménykedő képpel bámult engem.
-Most.... Most inkább menjünk haza.
-Jó.-válaszolta, a hangján egy kis csalódottság hallatszott.
Hazavitt, én pedig bementem és becsuktam az ajtót. Fél perc múlva csöngettek.
-Ross, miért nem mentél még el?-mondtam, miközben kinyitottam az ajtót.
-Mert egész úton gondolkoztam, és arra jutottam, hogy talán nem veszel komolyan engem. Pedig ez komoly! A Fenébe! Még sose éreztem ilyet ennyire ezelőtt. Gyere közelebb, add a kezed.-megfogta a csuklómat, ujjaimat széttárta, és a mellkasára helyezte, pont a szíve fölé, közben csak pár centi választott el minket.-Érzed ezt? Hogy mennyire dobog, mikoözben a közeledben vagyok? Ezt nem tudom letagadni. Ez komoly. Mert én szeretlek Ellie. Harmadjára vallom már be neked 2 nap alatt. Nem érted meg?-a szíve tényleg hevesebben vert.
-Ross...én... figyelj.... Most menj haza oké?
-De....
-Ross! Semmi de! Egyedül akarok lenni.. Kérlek menj el. MOST!
-Ellie én...
-Szia.-rácsaptam az ajtót.

Este 9 óra van. Életkedven a nulla alsó határát súrolja. Kedvem lenne megnézni egy sírós, szerelmes filmet, de annyi erő nincsen most bennem, hogy felálljak innen, a babzsákfotelemből. A farzsebemben rezegni kezdett a telefonom. Hanna és Kate is írtak nekem a közös Viber beszélgetésünkbe.
"Minden rendben csajszi?"
"Oké vagy?"
Nevetnem kell. Kate és én együtt olvastuk a csillagainban a hibát és azóta mindig csak okézunk. Mint Hazel Grace és Augustus. Erről jut eszembe! Megnézem a Csillagainkban a Hiba filmet. Gyors felpattantam, és a lépcsőn leszaladás közben visszaírtam.
"Oké leszek. Majd beszélünk hétfőn a suliban, mesélnem kell."
Rányomtam a küldés gombra, lezártam a telefonom, és gyorsan elindítottam a filmet laptopról, és kiraktam a tv-re. Beültem a kanapé sarkába, batakaróztam, és elkezdtem nézni a filmet. Közben észrevettem, hogy a telefonom világít.
"oké."
"Ok" -ezt írták vissza mindketten. Eszembejutott, hogy mit írt vissza Hazel erre Gus-nak. Még a filmben nem tartok ott, de erre emlékszem.
"Jesszus. Ne flörtöljetek velem!"
"Oké"-írta Kate.
"Komolyan Kate. Pont a filmet nézem. Ha nem hagyod abba elsírom magam a kelleténél előbb."
"Ó, ha sírni akarsz nézd meg a Ha maradnék-ot. Bőgtem mint állat!"-javasolta Hanna.
"Tudom, láttam. De a srác túlságosan emlékeztetne valakire, akire most nem nagyon szeretnék többet gondolni."-tényleg így éreztem. A Filmben Adam túlságosan is olyan mint Ross. Csak fekete hajjal.Egész nap rajta rágódtam. Jesszus! Nem bírom elhinni, hogy szeret! Ez.... basszus. Én mit is érzek iránta? A Barátom. Az egyik legjobb, sőt , az egyetlen, akit ilyen kevés idő alatt ennyire közel engedtem magamhoz. Megbízom-e benne? Igen. Megbíztam. Vagyis.... Ahj.... nem tudom. Amíg ez az egész dolog nem jött a képbe... Térjünk a lényegre. Tetszik nekem? Igen. Szeretem -e? Nem. Lehet. Nem tudom. Vele más, mint az előző pasijaimmal. Ahh..... nem tudom!Közben rezeg a telefonom.
"Mi?! Nem. Egyáltalán nem is hasonlít Christianra."
"Jesszus Hanna.... látszik , hogy szőke vagy.. Ross-ról beszélek."-írtam neki vissza.
"Ó? Mesééélj!"-írta Kate.
"Mondtam, majd hétfőn."
"Jó... nekem mennem kell, sziasztok!"-írta Hanna.
"Csá :*" írtam.
"Puszi"-írta Kate.
"Kate, figyu, én is megyek, nézem a filmet tovább."
"Oké. Szia csajszi! <3 Ne aggódj, Oké leszel"
"Oké"-ezt teljesen olyan, mint a filmben! De nézem is tovább. Pont ott tartanak, amikor először csókolóznak Amszterdamban, Anne Frank házában. Olyan édesek! Én miért nem találok ilyen fiút? Vagy.... Lehet, hogy már találtam?