7.rész

Már megint nem aludtam semmit... a tegnapi nap csak azzal telt el, hogy kifelé bámultam a fejemből, és próbáltam felfogni, hogy mekkora is a mellkasomban tátongó űr... Egyedül voltam, és gondolkoztam. Szombaton csúnyán összevesztem Ross-al. Szeret. Nem vagyok képes felfogni. Most hétfő reggel van. Muszály erőt vennem magamon, és bemennem a suliba.

Indulásra készen vagyok, felkapom a táskám. Arra várnék, hogy valaki jöjjön utánam, de nem. Egyedül maradtam. Csak én és a gondolataim. Ijesztő. Lehet megőrülök. Felhorkantok, mivel tudom, hogy igen, már megőrültem. Melyik ember beszélget magában, ilyenekről? Bezárom az ajtót magam mögött, és elindulok az iskolába. Igazából, könnyebben érzem magam, kezdek beletörődni a ténybe, hogy nincs igazán senkim. Ezelőtt se volt, de legalább élt bennem valami, ami a tudat, a tudat, hogy Jenna néni van nekem, és bármikor skype-olhatunk. Aztán ideköltözött, és mindennek vége, röpke 5 nap alatt. Muszály lenne továbblépnem, de mégis hogyan?

Belépek az ajtón, az aula, és a folyósók nem annyira teltek, mint szoktak. Elindulok a szekrényem felé, beteszem a táskám, és kiveszem a töri órára kellő cuccokat. Töri. Egy picit megnyugszok, mivel beszélhetek Ric-el, és végre egy olyan ember közelében lehetek, aki olyan jól ismerte a nénikémet, mint én. Bezárom a szekrényem, és elindulok a terem felé. Felpillantok, és meglátom mi van a teremre írva. Mr. Salzmann. Akaratlanul is, de elmosolyodok a gondolatra, hogy Alaric itt tanít. Benyitok, a tanterem már szinte tele van, csak 3 hely van üresen. Egy a mellettem lévő hely, a másik kettő pedig a mögöttem lévő padban van. Lepakolok a helyemre, és belép a terembe a tanár. Ric amint megpillant, odarohanok hozzá, és megölelem.
-Ellie. Suliban vagyunk.
-Tudom, csak... Jó hogy látlak-könnyek szoknek a szemembe, amint elengedem.
-Shhhh...-fogja meg a vállam.-Tudom. Én is sírtam, hidd el.
-Figyelj, én már sírni se tudok.
-Igen, akkor most mit csinálsz?-Leheletén érződik a tömény alkoholszag.
-Fejezd be. Te ittál?
-Igen.
-Mikor?
-Tegnap este.
-Ne hazudj Ric!-kezeim közé veszem a fejét, és megnézem a szemeit. A pupillái ki vannak tágulva.-Jézus! A pupilláid akkorák mit a föld, és tömény alkohol szagod van! És így jössz ide? Ki fognak rúgni!-emeltem fel a hangom.
-Ellie, mindenki minket néz!
-Leszarom! Menj haza, és szedd össze magad!-kiabálok, miközben Hanna és Kate belépnek az ajtón.-Nem érdekel, ki tartja meg az órát, de így ne jöhetsz ide! Meg vagy huzatva?
-Tudod jól, miért van.
-Jesszus! Ric! Én is tudom! Mind elvesztettük Jennát! Én elvesztettem a nagynénémet, te a barátnődet, mindenki elvesztette őt! De nekem van annyi erőm, hogy normálisan idejöjjek.
-Ellie! Nyugodj meg!-jött oda hozzám valaki. Megnyugtató hangja van. Egy kis idő után azonnal felismerem. Jajj ne! Ez most ne! Megfordulok. Nagyon ki vagyok borulva. Ennyi kellet, és az elmúlt napok összes elfojtott érzelme most jön ki rajtam. Sírni kezdek, közben pedig düh borítja el a testem.
-Te is, megint mit akarsz? Mindig csak azt mondod, hogy nyugodjak le.
-Shhhhhh...... Ellie, csak halkabban. Kérlek. Itt vagyok, gyere!-Ross ölelésre nyitja a kezét, de én ellököm magamtól.
-Nincs szükségem rád szöszi! Hagyj békén, nem akarlak többet látni!-Kifelé indulok, de a kezem után nyó
nyúl és megragadja a csuklómat.
-Ellie!
-Ross! Hagyj!-kirántom a kezem a szórításából, és kifutok az épületből is. Megyek, nem tudom merre, csak megyek a fejem után.

20 perc futás után a városi temetőnél kötök ki.Ösztönösen anyámék sírjához rohanok, leülök elé, és zokogni kezdek.

Dél van már, mikor magamhoz térek. Egyedül vagyok. Naná! Ki más lenne a temetőben ilyenkor? Összeszedem magam, és arra jutok, hogy visszamegyek a suliba. Elindulok, előveszem a telefonom, és babrálni kezdem. 10 nem fogadott hívás. Kate, Hanna, Alaric. Jenna? Mi van?! Nem, most nem vagyok olyan állapotban, hogy visszahívjam. De muszály. Már kicsöng. Sőt már fel is vette.
-Haló?-egy mély , karcos férfi hang szól bele.
Remegve emelem a fülemhez a telefont. Nem merek beleszólni, de idiótának tűnnék.
-Ki maga?-kérdezem.
-Hiszen ön hívott kisasszony! Ne haragudjon, én ilyenekre nem érek rá. Elfoglalt ember vagyok. Egyébkén kit keres?
-Jenna... Nem....khmmm...-összeszedem magam.-Erről a számról volt nem fogadott hívásom, és a kijelzőn a nénikém neve állt.
-Lehet, hogy félrenyomott egy számot véletlen. Ki a nénikéje? Lehet, itt dolgozik.
-Jenna Sommers. Volt. Meghalt. Ezért volt érdekes.
-Értem, nézze, nekem most mennem kell. Jenna nálunk dolgozott, és részvétem. Este felhívom és beszélünk.
-Jó.-larakom.
Ez megrázott... Miért hívna fel egy cég, Jenna telefonjáról? Nem értem. A telefonom újra csöng, ezúttal Ric hív.
-Igen?
-Az ég szerelmére Elena! Hol a fészkes fenében vagy?
-Ric... sajnálom. Éppen visszafele tartok a suliba.
-És hol voltál?
-A temetőben. Anyáékkal.
-Csak siess vissza, mert mostantól én felelek érted kishölgy.
-Megyek.
Lerakom, és sétálok tovább az iskola felé.

10 perc után bent is vagyok. Hanna és Kate egyből hozzám rohantak, de nem érdekelt.
-Ellie! Állj már meg!
-Nem hallod? Ellie!
A barátnőim mára eleged idegesítettek már.
-Fejezzétek már be! Jesszus! Totál idegesítőek vagytok, nem érdekeltek! Menjetek már innen!-elfordultam a szekrényem irányába. Ugy döntöttem haza megyek. Nem kell itt világosítani a fejem. Beleütköztem valakibe, aki szorosan átölelt. Felnéztem. Szöszi az.
-Te is mi a fenét csinálsz? Ross bazdmeg engedj már el! Annyira idegesítő talpnyaló vagy te is! Menj keress mást akire rászállhatsz! Engedj el! Most!
-Mi?! Ellie, ezt fejedz be! Most!-utánozta a hangom.
-Szöszi! Engedj el vagy tökönruglak, de úgy hogy senkit nem tudsz utáne megbaszni!
-Te... -nem jött ki hang a száján, de elengedett. Felkaptam a táskám a szekrényemből, és kifutottam a suliból, egyenesen haza.

Este 7 van. Azon gondolkoztam, hogy mi köze lehet ennek a cégnek Jennához. Oké, ott dolgozott, de mit keres ott a telefonja? Tudtommal nem volt neki céges, mert akkor annak meg lenne a száma, de ez nem az. Talán ők ölték meg? A rendőrség most Christian-t gyanusítja, de tényleg ő lenne?

Este kilenc óra, és még mindig semmi... Csak ülök és gondolkozok. Hirtelen megrezzen a telefonom, és egy ismeretlen számot ír ki. Gyorsan felveszem, és a szívem kalapálni kezd. Vajon mit akahat?
-Halo?-szólók bele.
-Ellie...-egy ismerős hang szól bele. Riker az.
-Riker, mi van?-kérdezem flegmán. Nem rá számítottam, csak húzza itt az időt.-Honnan van me a számom?
-Kinéztem a tesóm telójából, de ha nála tartunk, ide kéne jönnöd.
-Mi történt?
-Tudod, Ross teljesen hülye. Nekünk se mondta el miért...
-Riker a picsába is! Nyögd már ki mi van!-édrekelni kezd a dolog.
-Hát... most értünk haza, és Ross nem volt sehol... Kerestük mindenhol, aztán a kádban találtuk meg.
-Mi?! Mondd már el!
-Tiszta vér minden! Mindenhol, és nincs eszméleténél.-Tessék?Ne... Ross!
-Mi a fene? Riker ne húzd az időt mondd már! Odamegyek!-Aggódni kezdek.
-Ne..-a háttérből a mentő hangját hallom.-Megjött a mentő. Gyere a sürgősségire!
-Oké.
Nem tudom elképzelni mit csinálhatott magával. A torkomban ver a szívem. Gyorsan bepattanok a kocsiba, és gázt adok.

15 perc kocsiút után odaérek a kórházhoz, amit Riker elküldött SMS-ben. Megkeresem a sügősségit, és berohanok az ajtón, és a recepcióhoz sietek.
-Jónapot! Ross Lynch-hez jöttem. Nem rég hozták be mentővel.
-Igen hölgyem. A hozzátartózók ott vannak a váróban.
-Köszönöm.
A váró felé futok, és amint meglátom Riker-t a nyakába ugrok.
-De jó hogy eljöttél.-mondja.
-Riker! Ne baszakodj! Mondd el mi van! Most!
-Ellie...-szól Rydel.-menjünk egy kicsit arrébb. Négyszemközt kéne beszélnünk.
-Oké.
Bementünk a mosdóba.
-Szóval?-emeltem fel kérdőn a szemöldököm.
-A helyzet az, hogy én találtam rá először. A fürdőben, és csupa vér minden... A másik kezében egy kés volt.
-Felvágta az ereit?
-Igen, de mivel még sosem csinálta, nem tudta hol a határ, és majdnem elvérzett.
-Jézusom!-egy világ tör össze bennem. Ross majdnem meghalt? Ne... azt nem. Nem veszíthetem el, én..... én szeretem! Mi?! Nem. De! Igen , szeretem! Nagyon!
-Ezt találtam mellette, nem akartam megmutatni a többieknek.
-Egy levél?
-Igen. Neked szól.-Átnyújtja nekem a papírt, amelyen vérfoltok vannak, és látszik az íráson, hogy remegő kézzel írta.

Ellie! Nem tudom, hogyan is kezdjem, de muszály leírnom. Mikor ezt olvasod, remélem már nem leszek az élők között... Tudom, ez az időszak neked elég nehéz, és én is csak nehezítem , de nem bírom tovább.

Könnyek szöknek a szemembe.

Kimondhatatlanul, és visszavonhatatlanul beléd szerettem, de te az elmúlt napok alatt többször is tudtomra adtad, hogy nem kellek neked. Megértem, viszont így nem akarok élni. Nem akarom látni, ahogyan beleszeretsz másba, és boldogan élsz vele! Tudom, ezzel a családomat , és a rajongokat is lesújtom, de muszály megtennem. Sajnálom. Most búcsúzok, és tudd, a túloldalról mindig is nézni foglak téged, és onnan is melletted tudok állni. Tényleg kimondhatatlanul sajnálom, de nekem ez már nem lenne élet. Ne felejtsd el, igaz szívből szeretlek! Viszlát!

Sírva rogyok a földre. Hogy tehette ezt? Nem. Nem engedhetem.
-Minden rendben?
-Hogy lenne rendben, Rydel? Ez nem fair. Ez az ember elmeroggyant!
-Csajok, Ross nincs magánál, de összevarrták, és bemehetünk.
Szipogva felállok.
-Menjünk!-csörögni kezd a telefonom. Megnézem a kijelzőt. "Jenna" . 
-Srácok, menjetek, én majd később bemegyek hozzá, de ezt fel kell vennem.
-Oké.
-Jó estét!-szólok bele, amint mindenki kiment.
-Jónapot, Miss Williams!
-Honnan tudja , hogy ez a nevem?
-Kutattam.-Értem....
-Nos, mesélne egy picit?
-Igen. Nos Jenna eszméletlen jó munkaerőnk volt. Sajnálatos módon, csak volt. A telefonját bennhagyta az irodában, ezért volt itt.
-Aha...-a hang igazából nagyon ismerős.-kérdezhetek valamit? Mi is a cég neve?
-Grey Enterprises Holding Inc.-Mindent értek. Hirtelen beugrik, kié is ez az ismerős hang. Remegni kezd a lábam. Nem hiszem el... Christian apjával beszélek.
-Mr. Grey?-nem jön válasz, csak pittyegés... letette.

5 perc múlva be is mehetek Ross-hoz. Szörnyű őt így látni, csövekkel.
-Jó napot! Miss Williams?
-Igen, az vagyok!
-Remek. Kérem, beszéljen hozzá. Sokat javíthat az állapotán. Összesen 2 liter vért vesztett... Még mindig súlyos az állapota.
-Rendben. Kérem magunkra hagyna?
-Persze.
A nővér kimegy a szobából, én pedig leülök a kórházi ágy mellett lévő székre. Kezembe veszem az ő kezét.
-Miért csináltad ezt? Azokat nem gondoltam komolyan. Kérlek Ross! Csak legyél jól! Délelőtt ki voltam borulva. Kérlek, legyél jól! Szeretlek! Szeretlek te hülye barom! Miért csináltad ezt? Kérlek, legyél jól! Szükségem van rád!-érzem, ahogy ujai megfeszülnek a kezem körül.-Igen! Igen, ez az! Gyerünk, képes vagy rá! Ébred fel! Ross, ébredj fel! Kérlek! Szeretlek!