Mikor két éve felébredtem a kómából, semmire nem emlékeztem az égvilágon, de mára már szinte az egészre emlékszem. Néha pár kép, van amikor egy egész jelenet játszódik le lőttem. Az álmomból. Megálmodtam, milyen leszek két év múlva, 18 évesen. Kissé ijesztő, hogy az egészet én találtam ki. Egy olyan életet, amit sosem éltem át. Most itt vagyok, nem teljesen négy hét, és betöltöm a tizennyolcat, de semmi sem olyan, mint amit "elterveztem". Ideje lenne a saját életemet élni, és nem azokét, akik belőlem szeretnének mintagyereket faragni, mivel ők sosem lehettek azok. Itt a rokonaimra gondolok. Mindig is azt akarták, folytassam azt, amit akkor csináltam mikor még minden rendben volt, mert a szüleim és a tesóm így akarná. De a rohadt életbe, nincs minden rendben, mivel ők nincsenek itt. Nincsenek itt, és ezt most ismerem be magamnak. Egyedül hagytak az idegesítő kis világomban, hogy boldoguljak egyedül, ami azonban eddig nem járt nagy sikerrel. Idáig. Muszáj lenne a saját lábamra állnom. Ironikus, mivel a bal lábam nagy részét még mindig vasak alkotják. De nemsokára főiskolára megyek, és mindenáron erőltetik azt a hülye Julliard-ot. Elég volt. Én orvos akarok lenni, és nem csak csellózni tudok, hanem gitározni is. Elboldogulnék, ha nem irányítanának. De mostantól én akarok irányítani.
Nagy elhatározásaim közepette sikerült elaludnom.
-Álomszuszék, már dél van!-ugrott valaki az ágyamra.
-Fogd be. Addig alszok ameddig akarok.
-Igen, de nem most, mivel elmegyünk pizzázni.
-Azt hittem megbeszéltük, hogy nem fogunk randizni, és nem vagyunk együtt Ross.
-Mi? Hogy mit beszéltél te az öcsémmel?
A fenébe. Csak most nézek fel, és látom, hogy Riker ül az oldalamnál.
-Ja semmit.-mondom kómásan.
Feláll, megfogja a kezem, és próbál felhúzni, nem sok sikerrel, mivel a földön landolok.
-Ez most mire volt jó?
-Bocs, nem akartam, hogy leess.
-Mégis sikerült.
-Jó, na bocs. És most felöltözöl aztán mindent elmondasz.
-Igenis kapitány!-mondom flegmán.
Kiválasztottam egy szaggatott világoskék farmert, egy fekete topot vettem fel, rá pedig egy fehér felsőt, amit betűrtem a nadrágba, majd a kedvenc fekete cipőmet,felvettem őket, kiegészítőként csak egy sima nyakláncot tettem a nyakamba és kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam. Összesen egy órába került, és Riker többször is szólt már, hogy haladjak, de mivel véletlen elszóltam magam a Ross-al való dologról, amit nem szabadott volna, jobb ha késleltetem az egészet.
-Készen vagy már végre?-kérdezte, mikor bementem a szobámba.
-Igen.-sóhajtottam.
-Akkor menjünk.-állt fel, és elindult lefelé a lépcsőn. Nem is kérdez semmit? Arra számítottam, hogy ahogy megjelenek kérdezősködni fog, de nem. Végül is, nekem addig jó, amíg nem tud semmiről.
Ahogy a kocsihoz értünk, Rydel meg Ellington már a kocsiban ültek. Ross nem jön? Legalább nem lesznek kínos pillanatok. De nem is én lennék. Természetesen elkiabáltam.
-Szia.-nézett mélyen a szemembe, és még így, körülbelül három méter távolságról is csábító a pillantása.
-Szia.-mondtam halkan, majd mikor beszállt a kocsiba, én is beültem.-Megtudhatnám hova is megyünk?-Kérdeztem Rikerre nézve.
-Mondtam, pizzázni.
-Ja bocsi.-emeltem fel a kezem védekezésképpen- Ki tudja, még az is lehet, hogy elraboltok.
-Hidd el, ha elrabolnánk, már egy zsák lenne a fejeden, és a csomagtartóban feküdnél.-mondja Ratliff.
-Ne már Ell, ahhoz túl csini a rucija.-mondja Rydel, és őszintén ezen nevetnem kell.
-Hát köszi Rydel, legalább a csajok összetartanak!
-Ne csináljátok már, este kilenc van, és még mindig nem vagyunk otthon.
-Nyugi, csak koncertre megyünk még este.-súgja a fülembe Rydel.
-Milyenre?
-Riker meg az én kedvenc együttesemére. Üstökös a nevük. Ismered?-A banda neve hallatán lefagytam.
-Ja igen, de ők két napja felléptek, nem?-tettem szóvá.
-Igen, az a város másik végében volt. Most itt lépnek fel a vidámpark 20. szülinapján.-Teszi hozzá Riker.
-Hát, akkor én inkább hazamennék.-fordulok meg, még mielőtt jegyet vennénk a vidámparkba.
-A-aaaaaa. Itt maradsz, és jól fogsz szórakozni.-fogja meg Ross a kezem.
-Muszáj?
-Igen.-bólogat.
-Egész nap meg sem szólaltál, akkor most minek maradjak?
-Most akarom bepótolni.
-Istenem de utállak titeket.-nézek a többiek felé.
-Én is téged.-Mondja Riker.
-Szóval, tíz perc és kezdenek. Addig felülünk még valahova?-kérdezi Rydel, mikor beérünk a kapun túlra.
-Hullámvasút!-Kiálltok fel, mivel tudom, hogy ebben a vidámparkban pontosan 10 percig megy egy menet.
-Oké!-Fut felemelt kézzel Ellington az előbb említett tárgy felé.
-Hát akkor menjünk.-mondja Ross, aki még mindig a kezemet fogja. A többiek elindultak Ell után, én pedig visszarántottam a legfiatalabb szöszit.
-Mit művelsz?-kérdezem.
-Miről beszélsz?
-Hát a kézfogás, meg az "azt akarom hogy maradj , és érezd jól magad" dolog. Azt hittem megbeszéltük, hogy még nem vagyunk együtt.
-Tudom, de attól még nem lehetek kedves?
-De Ross, csak ne így. Kérlek. Egy picit kínos nekem.
-Oké, rendben. Értettem.-elengedte a kezem.-De azért hullámvasutazni megyünk, ugye?
-Persze! Csak a koncert előtt még le akarok lépni.
-Miért? Nem szereted a zenéjüket?
-Dehogynem. Imádom, csodálatos dalokat írnak, de nekem meg van velük a múltam.-mondtam, miközben elindultunk a hullámvasút felé.
-Ebben csak én látok valami perverz zaklatás félét?
-Nem. Nem erről van szó. Adam volt az első szerelmem, vagyis, nem tudom. Szerettem, de nem annyira, hogy az egész felemésszen, és megváltoztassa az életem. 3 évig voltunk együtt, aztán két éve már semmit nem beszéltünk. Igazából, ő keresett, de én nem akartam tartani vele a kapsolatot. Túl nehéz lett volna a családom halála után.
-Várj. Te jártál Adam Wilde-al? Húú... Hidd el nem vagyok meleg, de azt a pasit még én is dugnám.
-Hát te hülye vagy!-nevetek.
-Tudom-nevet ő is.
-Gyertek már!-Szól Rydel, mikor odaérünk a vasúthoz, ők már benne ülnek, csak ránk várnak. Az első két hely lett az enyém, és Ross-é.
-Most komolyan, miért kellett még 10 játékra felülni? Szinte lekéstük a koncertet.-Mondta Riker.
-Mit aggódsz tesó, nem szórakozunk jól?--mondta Ross, úgy, hogy közben elugrált előtte, de inkább repülést akart imitálni. Igen, az adrenalintól picit bepörgött.
-Nyugi már Riker, még így is odaérünk.
-Ja, az utolsó három számra, amiből egy, amíg bejutunk a tömegbe, aztán egy amíg kijutunk.
-És akkor? Jól éreztük magunkat!
-Ja.-mondta Riker flegmán.
-Mindegy, menjünk.-Mondta Rydel.-Igazából Riker nem értem mi a bajod, nagyon jól szórakoztunk, és még közben a számokat is jól hallottuk.
-De ez így akkor sem olyan.
-Oké, bocs.-mondtam-De ha így folytatjuk, arra a három számra se érünk oda.
-Ez igaz!-mentett ki Ratliff.-Inkább induljunk befele.
Erre mindannian elindultunk Ell után a nagy tömegbe. Igazából semmi kedvem nincs látni az Üstökös-t fellépni, mivel a régi emlékeim túl intenzíven törnének fel. De mit számít már! Több mint két órát sikerült húznom, és így is eléggé kényelmetlenül éreztem magam. Többen felismerték Ross-t meg a többieket, és azonnal előreengedtek minket. Így a végén, mikor már Liz bejelentette, hogy elérkeztünk az utolsó számhoz, a harmadik sorban kötöttünk ki.
-Áh, mostmár mindegy! Nem megyünk ki?-kérdezte Ross, és rámmosolygott.
Mikor kimondta, meghallottam, ahogy Adam megszólal.
-Ezt a dalt egy különleges lánynak írtam, még pár éve, akibe teljesen bele voltam bolondulva Tudjátok, mindig kérte, hogy írjak róla egy dalt, de én sosem tudtam olyanokról írni, amik boldoggá tesznek.
-Inkább maradjunk.-mondom úgy, hogy mindenki hallja.
-De aztán-folytatja Adam-, két éve valami történt, és azóta szóba se áll velem. Nos , hát ezt a dalt róla írtam.
A szemem felcsillant. Írt rólam egy dalt? Aztán Adam a kezébe veszi az akusztikus gitárt, és lefogja a hórokat, majd elhangzanak az első akkordok.
"Breathe deep, breathe clear
Know that I'm here
Know that I'm here
Waitin'
Stay strong, stay gold
You don't have to fear
You don't have to fear
Waitin'
I'll see you soon
I'll see you soon
How could a heart like yours
Ever love a heart like mine?
How could I live before?
How could I have been so blind?
You opened up my eyes
You opened up my eyes
Sleep sound, sleep tight
Here in my mind
Here in my mind
Waitin'
Come close, my dear
You don't have to fear
You don't have to fear
Waitin'
I'll see you soon
I'll see you soon
How could a heart like yours
Ever love a heart like mine?
How could I live before?
How could I have been so blind?
You opened up my eyes
You opened up my eyes
Hold fast hope
All your love is all I've ever known
Hold fast hope
All your love is all I've ever known
How could a heart like yours
Ever love a heart like mine?
How I could I live before?
How could I have been so blind?
You opened up my eyes
You opened up my eyes
You opened up my eyes
You opened up my eyes"
Már nagyon sokan kimentek, körülbelül kétszáz ember maradt a színpad előtt.
-Be tudunk menni a backstage-be?
-Kérdezem Riker-t.
-Persze, de miért? Nem is akartál eljönni.
-Beszélnem kell vele.
-Kivel? Adam Wilde-al?-kérdezte meglepetten Delly.
-De minek?
-Az utosló dal.-mondtam, csak ennyit, mivel annyira le vagyok döbbenve, hogy nekem írta, hogy többet nem tudok kinyögni. Elindultam előre.
-Várj, megyek veled! Szeretném látni mi lesz ebből.-közölte Rydel, majd jött tovább mellettem.
Nem egészen jutottunk el a színpad oldaláig, máris belefutottam Adam-be. Szó szerint nekimentem.
-Ellie!-tolt el magától, majd tenyerébe vette az arcom.-Most álmodom?
-Adam,te...
-Csönd! Itt vagy. Hogy? Miért?
-Velük jöttem.-mutattam a hátam mögé.
-Sziasztok.-biccentett feléjük.
-Miért jöttél?
-Igazából, most téged kerestelek.
-Engem?
-Igen.-vettem le a kezeit az arcomról.
-Na, akkor mondd.-mondta megihletődve,és kezeit zsebre tette.
-Miért?-kérdeztem, mostmár egy picit hangosabban az átlagnál.
-Mit miért?
-Adam, ne legyél hülye!
-Nem értem.
-Francba is Wilde, írtál rólam egy rohadt dalt. Miért?-kiabáltam.
-Még kérdezed?-mondta felháborodva.-Majdnem meghalsz. Fogalmad sincs mi mindent megtettem, hogy beengedjenek hozzád arra a kurva intenzívre Ellie! Sok dolgot, és úgy viselkedtem, ahogy te esetleg csak részegen egy koncert után láthattál. Miattad. Látni akartalak, mert azt hittem, az lesz az utolsó alkalom. Aztán felépülsz, és többet nem beszélünk. Még egy normális szakítást sem érdemeltem meg, tudod, még legalább fél évig azt hittem, valamikor jelentkezni fogsz, de nem. Szóval számomra legalább olyan volt, mintha meghaltál volna abban a kibaszott balesetben, de nem, még élsz, csak éppen én nem érdekellek. Tudod, hogy csak azokról tudok írni, amik szórórúvá tesznek. Nos, te éppen nem szomorúvá tettél, hanem kurvára elveszetté, elkezdtem jobban inni, meg más dolgokat.
-Ne szórakozz velem! Narkózol?-fogom meg a csuklóját.
-Áú. Nem, dehogy is, azt sosem tenném, bár szedek nyugtatókat, meg cigizek is.
-Mi fájt ebben ennyire?-vontam fel a szemöldököm.
-Muszály?
-Igen!
Feltűrte mindkét ujját a felsőjének, és megláttam a sebeket.
-Francba Adam, te vágod magad?
-Igen.-suttogta.
-Oké, ezt nem bírom. Most szerintem mennünk kell, de itt a számom.-vettem ki a filcet a kezéből, amivel gondolom aláírásokat akart osztani.-Hívj fel, és mindent elmondasz, érted?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése