-Én viszont tudok már pár dolgot, és én se ismerlek, csak kb. fél órával több ideje.
-Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy elmondál neki mindent rólam?
-Talán...
-Mi? Miért? Kérdezze meg ha ennyire tudni akarja.
-Rendben, akkor ezt megmondom neki. De lehet még egy kérdésem?
-Persze.
-Honnan tudtál olyan sok mindent róla? Meg rólunk?
-Öhmmmm... nem baj, ha ezt most nem mondom el?
-Miért, olyan gáz? Magánnyomozót fogadtál hogy kutasson utánunk?
-Basszus, most lebuktam.-nevettem.-de nem. Teljesen másról van szó, csak nem most szeretném elmondani. Addig menj vissza a házatokba, és beszélj az öcséddel, hogy mi is van, jó?
-Rendben. Te addig mit csinálsz? Csak hogy tuti ne unatkozz.
-Olyan nagy gond lenne? Egyébként, mint mondtam, gyakorlok a csellómon.
-Ja tényleg, akkor hagylak.
-Ellie, már három órája csak játszol.-súgja a fülembe nagyi.-Lemaradtál az ebédről is.
-Mi? Ja, bocsi. Belemerültem.
-Tudom drágám, de enned is kéne valamit.
-Jó, rendben, megyek már.
Amint leértem a konyhába, már ki is volt készítve a kajám, így csak meg kellett ennem.
-Köszi nagyi!-mondtam mikor befejeztem.
-Nincs mit. Ellie édesem elvinnéd sétálni Rex-et?-kérdezte, és most ahogy belegondoltam, jó lenne egy kis sétálás.
-Ja, persze, csak adj valami zacsit, ha tudod a dolgát végezné.
-Tessék.
-Oké, indulok.
-Ne sokáig, csak vidd le a partra lubickolni kicsit, aztán gyertek vissza.
-Oké.
Kimentem a kertbe, és összeszedtem a pórázt, majd odahívtam magamhoz a kutyát, aki amint odaért hozzám a világ legédesebb nézésével nézett vissza rám.
-Gyere ide, elmegyünk sétálni, oké?-mondam neki, miközben felerősítettem a nyakörvére a pórázt.
Elindultam vele az utca felé, majd a tengerpart felé vettem az irányt.
Kb. 20 perc séta után itt is vagyunk a parton. Levettem Rex-ről a pórázt, és szabadon engedtem, hadd szaladgálja ki magát, úgy sem bánt senkit. Levettem a cipőmet, meg a zoknimat, és sétálgattam, néha pegid a víz ellepte a lábfejemet. Néztem ahogy pár ember-annak ellenére, hogy február van-fürdik a vízben, önfeledten szórakoznak a gyerekeikkel. A kutyám pedig odamegy hozzájuk, és elkezdik simogatni. Odamegyek én is hozzájuk, hogy ne higgyék azt, egy kóborkutya, de valaki belémjön, és mindketten elesünk.
-Basszus, jól vagy?-kérdezte mikor felállt, és nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
-Kösz, igen persze, de odafigyelhetnél.
-Ellie?
-Igen?-néztem fel rá, és csak ekkor szembesültem vele, hogy aki nekem jött az nem más, mint Ross.
-Szia.
-Szia.-néztem rá furcsán, de mikor pillantásunk összegabalyodott, alig tudtam megszólalni. Egyszerűen elvarázsolt az a szempár.
-Mit keresel errefelé?
-Öhm.. Éppen kutyátsétáltattam. Basszus tényleg!-kaptam a fejemhez.- Rex!-kiabáltam, majd eszembe jutott, hogy odament ahhoz a családhoz a vízben.
-Van kutyátok?
-Igen.-indultam el.
-Nem baj, hogy ha veled tartok?
-Nem, gyere.
Elindultunk a vízben lubickoló emberek felé.
-Jó napot!-köszöntünk egyszerre a mellettem álló szöszivel.
-Sziasztok!-köszönt az anyuka.- A ti kutyátok ez a tünemény?
-Csak az enyém.-mondtam.
-Nem baj ha játszunk vele még egy kicsit?-Jaj, nem dehogy, örülök neki, csak azért jöttem ide, hogy tudják velem van.
-Köszi!-ölelte meg a lábamat a kb. 3 éves kislány.-És mi a neve?
-Rex.-mondam, és most nézem meg igazából ezt a családot. Boldognak látszanak. A nagyobbik lányuk hátul maradt, és láthatóan izgatott. Az apa éppen most jött rá valamire, és megböki a feleségét, aztán a mellettem ácsorgó Ross felé biccent.
-Hé, nem te vagy az a gyerek abból a bandából,amiért a lányunk úgy odavan?-kérdezi a férfi.
-Nem tudom, hogy melyik bandáért van oda, de ha az R5, akkor én vagyok az.-válaszolta a szöszi először összezavarodottan, de a végén már teli önbizalommal.
-Úristen!-kiabálta a lány, és kisietett a vízből, aztán egyből Ross nyakába ugrott,aki barátságosan visszaölelte.-csinálhatunk egy képet?
-Természetesen.
-Oké, mindjárt jövök, el ne menj innen.
-Hát igen, ilyen ha az ember híres.-sóhajtott.
-Ilyen ha ez ember nagyképű, inkább.
-Héj, nem vagyok olyan vészes.
-Hogy lehet az, hogy ezt alig két nap alatt már két Lynch is mondta nekem?
-Nem tudom, de gondolom Riker volt az.
-Itt vagyok! Lefényképeznél minket?-nyomta a kezembe a telefonját.
-Persze!- beléptem a kamerába, és lefotóztam őket, megnyomtam jó párszor a gombot, legyen sok kép.
-Kész?
-igen, csináltam párat.
-Nagyon szépen köszönöm. Egyébként Nicki vagyok.
-Nagyon örültem! Az előbbiek alapján gondolom nekem nem kell bemutatkozni.-nevetett Ross.
-Szerintem többet tudok rólad mint te magad.-nevetett Nicki is.-És te ki vagy? A barátnője?-kérdezte elképedve.
-Nem.-vágtam rá, majd eszembe jutott a beszélgetésünk Rikerrel.
-Nem, csak egy barát.-oldalra nézett, majd rámkacsintott.-És ezzel a baráttal most megyünk, hagyunk titeket. Sziasztok!-megfogta a csuklók, és egy magasabb homokból álló részhez vezetett, majd leültünk az árnyékba egy fa alá.
-Most miért is jöttünk ide?
-Beszélgetni.
-Oookéééé.
-Szóval...
-Szóval mi?
-Hogy csinálod?
-Mit?
-Ezt az egészet. Olyan boldognak tűnsz, kedves vagy mindenkivel, pedig mennyi mindenen keresztülmentél. Hogy csinálod?
-Mit érdekel most ez?
-Igazából csak ez jutott eszembe először, a kínos csendet pedig el akartam kerülni.
-Aha, értem.
-Jó hagyjuk. Tudod, láttalak ma csellózni. Az én szobámból is pont belátni.
-Aha,, szóval most gyakorlatilag beismerted, hogy leskelődtél utánam.
-Basszus, ez kulisszatitok volt.
Mindketten felnevettünk.
-Lehet egy kérdésem? Talán egy picit kínos lesz, de kíváncsi vagyok.-mondom.
-Persze.
-Miért bámultál tegnap este annyira?
-Hát.... oké erre tényleg nem számítottam.-pár másodpercig csöndben maradt.-Tudod, kb. két éve volt egy álmom. Szerelmes voltam, és az a lány gyönyörű volt, okos, bár nem volt tisztában az érzéseivel, és félt az elkötelezettségtől. Pontosan úgyanúgy nézett ki mint te. Ezért volt az, hogy amikor először megláttalak annyira ledermedtem.-mélyen a szemeimbe nézett-Meg akarlak ismerni jobban, hogy tényleg te vagy-e ő, de eddig csak pont az ellentéte vagy.
-Mert így nem vagyok jó neked?-suttogom, mikor közelebb hajol, és arcunkat már csak pár centi választja el.
Csak az ő lihegését hallom,a külvilág számomra nem is létezik. Meg akarom csókolni. 18 évem alatt most először akarom valaki ajkát a sajátomon érezni, és ez a valaki Ross. Megfogja a kezem, összekulcsolja ujjainkat, és azt a pár centit közöttünk is lerövidíti pár milliméterre.
-Gyere.
Le vagyok dermedve. Azt hittem megcsókol, de nem. Csak játszik velem. Basszameg valahogyan éreztem hogy ilyen. Hogy lehetek ekkora balfasz, hogy bedőlök neki? Csak sétálok utána, picit összeszedem magam.
-Már megint hova viszel.
-Pont ide.-Hirtelen megállunk a parton, éppen csak a víz kisodrása érinti néha a lábunkat, a nap pedig, amit eddig nem is figyeltem, lemenőben van, így az ég csodszép sárga és kék színekben pompázik.
-Miért?
-Azért-fogja meg a másik kezem is, és ujjainkat ismét összekulcsolja-Mert nem szeretnék bunkó lenni.-Hajol közelebb ismét, és megint azon a vágyakoztató csókhatáron vagyunk, de vajon most végre meg is teszi, vagy tovább játszadozik velem?-Azt akarom-folytatja-, hogy az első csókunk tökéletes legyen.-Amint ezt kimondja, ajka máris az enyémre tapad. Soha nem vágytam még ennyire semmire, és most, hogy megkaptam, eszméletlen jó érzés fut végig a testemen. Utat tör a számba, majd nyelveinkkel vadul csatázni kezdünk. Karomat átkulcsolom a tarkója felett, ő pedig egyik kezével a fejemet fogja, másikkal a derekamon talált megnyugvást.
Egyszer csak lábaink között érzek valamit, ami széjjelválaszt minket.
-Rex!-mondtuk egyszerre.
-Jobb lenne mennünk.
-Ja igen.-mondta, és látszott rajta, hogy zavarban van, amit nem is csodálok. Én is zavarban vagyok, csak jól tudom álcázni.
-Nos itt vagyunk. Jó sokáig voltunk, már este 10.-mondta mikor a házaink közé értünk.
-Ja igen.Nos....
-Szóvaaaaal.....
-Akkor szia.
-Szia.
-Hát jó...-megfordultam, és az ajtónk felé vettem az irányt.
-Ellie!-szólt utánam.
-Igen?-fordultam meg azonnal.
-Nem kéne tisztáznunk ezt az egész dolgot?
-De, az nagyon jó lenne, mert ez így kínos.
-Ja, tudom.
-Szóvaaaal.... Akkor ez most mi is volt?
-Egy csók.
-Ajjj azért ennyire nem vagyok hülye. Neked mit jelentett?
-Hát, határozottan jelentett valamit, mivel eszméletlen volt.
-Igen, az. De te érzel valamit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése