14.rész

* 5 hét múlva*

-Akkor hogy legyen?-kérdezi Adam. A vidámparki koncert után minden nap beszéltünk, két hete pedig felmelegedtek a régi szálak. Bepótoltuk a két év alatt elmaradt randijainkat, és sok minden más is történt, de nem érzem úgy, hogy annyira szeretném, mint régen. Hogy szerelmes lennék belé. De biztosan csak az elmúlasztott idő. 

-Arra vársz, hogy itt, a park közepén, ahol mindeni téged bámul, beszéljük meg ezt?

-Ellie, figyelj. Két év rohadthosszú idő volt nélküled, és tudod te, milyen eszméletlen érzés, hogy nem rég csak egy hiú ábránd voltál, most pedig itt vagy újra a markomban, nem szabad hogy elengedjelek. Szóval-fogta meg a kezeimet- Elena Angela Williams, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel, újra?-nézett mélyen a szemeimbe.

-Adam, én...

-Igen?

-Ha még egyszer a teljes nevemen szólítasz, esküszöm, hogy felpofozlak, értetted? Ezt csak te tudod.

-Ha újra járni fogunk, nem mondom el senkinek.

-Most próbálsz megvesztegetni?-vontam fel a szemöldököm.

-Lehet.

-Nem vagy normális.

-Tudom. Válasz?

-Istenem annyira hülye vagy!-közelebb csúsztam hozzá a padon, amin éppen ültünk, és megcsókoltam.-Ez elég jó válasz? Még a kamerák is lekaphattak volna.
-Leszarom a kamerákat.-mosolygott.-Ugye tudod, hogy ma lesz a közös koncert Vegas-ban?-Az R5 és az Üstökös közös koncertet szervezett. Hihetetlen mennyire jóban lettek.
-Jesszus tényleg! Én pedig megígértem Mrs. Duvall-nak, hogy vigyázok ma este a babájukra.
-Amúgy se engedném meg hogy oda menj, a baba érdekeit nézve. Kihalóban vannak a rockerek, te pedig még azt a savanyú tejszagú bébit is képes lennél komolyzenére nevelni, kb 1 óra alatt.
-Ne itélj el! Vérbeli rocker vagyok, csak éppen csellózom. Baj?
-Sosem mondtam. Ja tényleg, hogy sikerült a Julliard? Bejutottál?-indultunk el sétálni.
-Figyelj,be kellene vallanom az igazat.
-Ja, kéne.-mondta összezavarodva.
-Nem mentem el.
-Mi? De hát ez volt az álmod, Ellie!
-Nem, Adam! Sosem volt! Anya, apa, és nagyiék mindig ezt akarták, de én sosem! Mi van, ha esetleg megint lesz egy balesetünk, és amputálni kell az egyik ujjam?
-Esélyes.
-Ne légy naiv. Megtörténhet. És akkor annyi, ott állok munka nélkül.
-Hát, nem hiszem, hogy ujjak nélkül kellenél bárhova is! Láttad a Horrorra akadva 2-ben is. Bleh.
-Hú, Adam! Már megint rohadtul vicces vagy!
-Jó, inkább hívd fel a francos szomszédodat, hogy annyira szőke vagy, hogy elfelejtetted, hogy három napig Vegas-ban bulizol a világ legjófejebb embereivel. El fogja hinni.
-Hé, csak félig szőke!-mondtam, miközben már a fülemnél volt a telefon.-Jó napot, Mrs. Duvall! Ellie vagyok.-mondtam, mikor felvette.-Igen, csak annyit szeretnék mondani, hogy közbejött valami, ma este nem leszek a városban, úgyhogy sajnos le kellene mondanom a bébiszitterkedést... Rendben, köszönöm!... Viszhall önnek is!-ezután kinyomott.
-Na?-kérdezte a mellettem ácsorgó srác.
-Hát, nem volt valami kedves, de azt mondta úgyis talál jobbat.
-Ezzel egyetértek!
-Hé!
-Nyugi, csak vicceltem!-odahúzott magához, és megcsókolt.-Menni kéne. Két óra múlva indulunk.
-Oké, A kocsim kb. 20 méterre van innen. Ja és ha már te gyalog vagy, akkor jöhetnél először hozzám, mert még mindig csomó minden dobozban van.
Ahogy leérettségiztem közöltem nagyiékkal, hogy el akarok költözni. Nem volt ellene kifogásuk, és gyorsan találtunk is egy házat, ami pont jó nekem. Viszont amikor élőben is láttam, rájöttem, hogy kísértetiesen hasonlít arra a házra, amelyben az álmomban laktam.

-Kész vagyunk!-jelentettem ki, mikor teljesen bepakoltam a következő három napra.
-Oké, én is hazamegyek, aztán a srácok házánál találkozunk.-mondta Adam, majd megcsókolt.-Szeretlek.
-Én is.-suttogtam. Miért van az, hogy egyáltalán nem érzem igaznak?
-Majd találkozunk.
-Szia.
Kiment az ajtón, majd az összekészített cuccaim beletömtem egy bőröndbe, majd még egy sporttáskába mentek a cipőim és a sminkjeim, na meg a kiegészítők. Idő közben megcsörrent a telefonom. Ross hív. Szinte legjobb barátok lettünk, és még Rikerrel is. Olyanok nekem, mint a testvéreim, bár azt hiszem Ross picit többet érez irántam, de én mostmár Adammel vagyok.
-Szia szöszi!-köszöntem bele vidáman, közben lehuppantam a kanapéra.
-Szia! Kegyed készen áll, hogy eldobja az agyát Vegas-ban?
-Mit sem várok jobban, uram!
-Ember, három hete elmúltál 18, most már muszáj egyszer berúgnod.
-És leégetni magam? Ross, voltam már részeg, nem akarod te azt látni.
-Azt kell mondjam, ami Vegas-ban történik, az Vegas-ban marad.
-Oké, de most még L.A.-ben vagyunk, éljük az életünket, és el kellene mondanom valamit.
-Zúdítsd rám minden terhed!
-Adammel együtt vagyunk.
-Mi?-kérdezte, meglepődöttségét pedig telefonon keresztül is kiválóan lehet érzékelni.
-Összejöttünk, együtt vagyunk, egy párt alkotunk, járunk, mit nem értesz ezen?
-Nem, mindent értek, csak..... Ez tök jó. Örülök nektek.
-Ross, ha valami baj van, mondd el.
-Nem, nincs semmi. Chh... miért is lenne?
-Csak olyan furcsa vagy.
-Ellie, minden rendben, higgy nekem.
-Oké. figyelj, most folytatom a csomagolást, fél óra múlva nálatok kell legyek.
-Tudom. Igen, nekem is azt kéne tenni. Szia.-egyből letette, nem is várta meg, hogy elköszönjek.
Ez nagyon furcsa volt. Tuti van valami baja, csak nem tudom mi. Az, hogy összejöttem Adammel? Ha igen, akkor pedig érez irántam valamit, ez pedig jelen helyzetben nem jelent jót.
Mikor befejeztem a pakolászást, kocsiba pattantam, és egyenesen a srácok házához tartottam. Elhatároztam, hogy még itthon megbeszélem ezt a dolgot Ross-al.
-Szia Ellie!-ölelt meg Rydel, mikor kiszálltam az autómból a házuk előtt.
-Hali mindenki!-köszöntem.-Merre van Ross? Szeretnék vele beszélni.
-Még fennt a szobájában, de nem nagyon szól senkihez, valami nagyon nagy baja lehet.
-Ja, biztos. Megyek, kiderítem.
Beszaladtam a házukba, majd egyenesen fel a lépcsőn Ross szobájába. Kopogtam, de nem nyitott ajtót.
-Menj innen, nemsokára megyek!-üvöltötte ki mérgesen.
-Ross, Ellie vagyok. Szeretnék veled beszélni. Engedj be!-meglepetésemre kinyitotta az ajtót. Azt hittem játszadozik még velem egy ideig.
-Mit akarsz? Nemsokára indulunk, ott beszélhetsz velem!
-De ez személyes!-léptem be, majd bezártam az ajtót magam mögött.
-Na akkor?
-Valami baj van veled.
-Tudom.
-Igen, de mi? Kérlek mondd el, mert ez így nem fog jól menni. Én és Adam?
-Chh..
-Szóval igen.
-Nem mondtam.
-Nem, de jó emberismerő vagyok. Tudom, hogyha chh a válasz akkor igazam van. De miért? Nem kedveled őt?
-Dehogynem! Nagy arc. Csak..
-Csak mi?
-Inkább hagyjuk.
-Nem, Ross! Mondd el!-emeltem fel a hangom.
-Én..
-Ross!-kiabáltam.
-Tudod, amióta történt az a dolog kettőnk között-vakarta meg a tarkóját.-Én...
-Mondd már el!
-Szeretlek...-suttogta, de alig értettem.
-Mi?
-Szerelmes vagyok beléd, a kurva életbe, nem akartam de így lett! Nem én irányítom, ne légy mérges!
-Mi? Nem, Ross... te nem szerethetsz! Nem, én Adammel vagyok, ezt meg kell értened.
-És őt szereted?
-Én..
-Ellie!
-Igazából...
-Szóval nem?
-Nem mondtam, én csak....
-Tudom, hogy nem szereted.
-Nem, nem így van, Ross! Szeretem őt, csak azt hiszem, nem szerelemből. Ő pedig teljesen belém van esve.
-Tudom.
-De téged is szeretlek. Mint a testvérem, de sajnálom, ennél nem érzek többet.
-Akkor hogyan tovább?-kérdezte.
-Maradjunk barátok.
-Azt nem akarom.
-Mivan?
-Nem akarok a barátod lenni. Én a pasid akarok lenni, de ha te ezt nem fogadod el, nem fogom eljátszani, hogy minden rendben van. Nekem ez nem kell. Elég bajom van a sorozattal meg a bandával, nem kell ide több zavaró tényező. Sosem fogom tudni mi van, és az érzések nem szűnnek meg. Szenvedni nem akarok, és te ebben az életben ezt jelentenéd.
-Ross...-könnyek szöktek a szemembe. Nem akarom elveszteni. Ő az egyik legjobb barátom.
-Nem Ellie! Nem akarom, hog barátok legyünk. Sajnálom.
-Oké, akkor utáljuk egymást! Sokkal könnyebb lesz minden!
-Lehet.
-Mekkora barom vagy!-kiabáltam rá, majd kiviharzottam a szobájából, majd a házból is.
-Mi a baj?-kérdezte Adam, ahogyan kiértem. Idő közben ő is megérkezett.
-Semmi, jól vagyok.
-Biztos?
-Igen, persze.
-Oké skacok, indulunk! Kocsiba mindenki! Ross told ide a segged megyünk!-kiabált Riker.
-Itt vagyok.-jött ki az ajtón, de rajta is látszik, és nyílván rajtam is, hogy kedvünk sincsen az élethez.
-Oké emberek, vár minket Vegas!-mondta Ratliff.-Mindenki kocsiba!
-Jössz velem?-fordult felém Adam.
-Nem baj, ha nem? Picit egyedül szeretnék lenni.
-Ja, nem, semmi. Nyugodtan.-tette zsebre a kezeit.
-Oké. Akkor látlak Vegasban.
-Ja.-láttam rajta, hogy csalódott, de én most magányra vágyom.
Beültem a kocsiba, rákötöttem a telefonomat a kihangosítóra, kiválasztottam a Beyoncé lejátszási listát, és bömböltettem a zenét. Rögtön a kedvencemmel kezdődött, a Flawless-el. Beindítottam az autót, és megkezdtem az utat a szerencsejátékok városába, Las Vegasba.

3 óra múlva értem a szálloda elé, ahol kivettem a csomagjaim, majd egy alkalmazott elvezette a kocsim a parkolóba. Felkaptam a cuccaim, és besétáltam a recepcióhoz, ahol a többiek már ott álltak.
-Ellie!-ugrott a nyakamba Liz.
-Hú, nagyon pörögsz csajszi!
-Csak örülök, hogy látlak! Apropó, ma mindenkivel képeket csinálok instára, gyere!
-Oké.
-Úristen, ez tökéletes! Csak emeled a színvonalat itt.-mutogatott körbe.
-Te beütötted a fejed? Hahó, Liz, hová tűntél?-néztem a szemeibe.
-Nincs semmi bajom!
-Biztos, lázas sem vagy?-tettem a kezem a homlokára.
-Ellie! Semmi bajom, csak olyan régóta akartam már fellépni itt, és kibaszottul boldog vagyok! Ennyi!
-Oké. De ez furi volt.
-Nyugibugi.-utánozta a nőt a Rossz szomszédságból, amit pár napja néztünk meg.
-Nyugodt vagyok.-nevettem.
-Azért.
-Most megyek bejelentkezni. A többiek már elhúztak.
-Okés.
Odamentem a recepcióhoz.
-Jó napot! Ellie Williams vagyok, van foglalva szobám három napra.
-Igen, meg is van. 5. emelet 58-as szoba.-nyújtotta át a kulcsot.
-Köszönöm.
Felpakoltam a cuccaim egy gurulós csomagszállító állványra, és beszálltam a liftbe. Mikor a kijelző 5. emeletet mutatott, kiszálltam, és megkerestem a szobám.
-Hú, nem semmi.-mondtam magamnak, mikor beléptem a helyiségbe.
Ránéztem az órámra, ami már este hét rát mutatott, ami azt jelenti, el kéne készülnöm. Van 45 percem. Oké, meglesz. A bőröndömből kiráncigáltam a ruhadarabokat, amiket szándékozok felvenni. Egy rövidgatya rolytos széllel, meg egy kockás ing, amit betűrök, egy bakancs, és a hajamat megmosom, hogy hullámos legyen, de ne annyira, csak ami természetes. Megengedtem a vizet, bevittem a telefonom, és folytattam Beyoncé zenéinek a lejátszását. Mikor beleléptem a forró fürdőbe, eszméletlenül jó érzés fogott el. Erre van szükségem. Teljesen belefeküdtem a vízbe, behunytam a szemem, és elengedtem magam. De nem sok időm van erre, mivel hamar kell elkészülnöm. Sampont nyomtam a tenyerembe, majd a hajamba maszíroztam, utána tusfürdőt tettem a szivacsra, és átmostam magam mindenhol. Oké kész vagyok. Huh, maradt még fél órám. Gyorsan megtörülköztem, felvettem egy tangát és egy melltartót, becsavartam a hajam egy törölközőbe, majd nekiálltam a sminkemnek. Kész. Maradt 15 perc. Oké, gyors felöltözök. Felvettem a ruháim, ami a sok igazgatással egybevéve, meg nézegetéssel, 10 percembe fájt. Maradt 5 perc. Haj. Levettem a törölközőt, és még mindig vizes volt. Hajszárító. Oké, ez így nagyjából jó. Akkor telefon, pénz. Szent tehén! Elfelejtettem felrakni töltőre ezt a szart! Hátha beraktam az akkumulátoros tokot. Huh, szerencsére itt van! Beleillesztettem a telefonomat, és lecsekkoltam az időt. 19:50. Oké, öt percbe csak nem halnak bele! Kisiettem a szoba ajtaján, gondosan bezártam, majd siettem le a hallba.
-Végre itt vagy!-mondta Fitzy.
-Siettem ahogy tudtam. Hol van Riker, Rocky és Ellington meg Rydel?
-Fogalmunk sincs.
-Oké, felhívom Delly-t.
-Szia Ellie!-szólt bele.
-Hol a francos fenében vagytok?
-A srácok eljöttek kaszinózni, én meg eljöttem őket megkeresni, de nem állnak fel a pókerasztaltól, vagy éppen Ellington a Pac-man géptől.
-Utánad megyek. Várj, Rocky itt jön.
-Ez a hely hatalmas, vissza kell mennünk a koncert után!-áradozott.
-Megyek hozzád, kihozzuk a többi idiótát is.-kinyomtam.
Besétáltam a szálloda kaszinó részébe, ahol jól öltözött férfiak, és nők ültek, egy-egy pohár scotch-ot iszogatva, vagy éppen valami híres és drága egzotikus koktélt, aminek ha nincs is jó íze, felvágnak vele, hogy ők ilyet isznak. Nem volt nehéz észrevenni köztük Riker-t, aki vigyorgott mint egy idióta.
-Szervusz Ri-Ri, most szépen megyünk, mert nincs egy óra, és kezdődik a koncerted!
-Csak még egy partit, kérlek!
-Nem.
-Kérlek szépen! Nagyon nagyon szépen kérlek, te vagy a világ legaranyosabb, legszebb, legcsinosabb embere, meg a legjószívűbb, kérlek, hadd maradjak még egy partit!
-Ez mind jó, és édes vagy, de koncerted van te idióta.-csaptam tarkón.
-Áu. Na most csak ezért sem fogok elmenni innen.
-Te akartad. Elnézést.-mondtam az asztalnál ülő többi embernek.
Riker kezei közé bújtam, és felvettem a hátamra szerencsétlent. Közben Rydel hívott.
-Szia.-inkább nyögtem, mint mondtam, de köszöntem.
-Na megvan Riker?
-Aha, a hátamon viszem ki. Hosszú történet.
-Elhiszem. Ratliffal is ugyanez. Kinnt tali. Pusz.
-Szia.-tettem le.
-Milyen erős vagy!mondta Riker a hátamról.
-7 évig kézilabdáztam, még jó, hogy erős vagyok.
-Az igen!
-Maradj csöndbe, ha beszélsz nehezebb vagy.vonszoltam ki a helyiség ajtaján.
-Mi a...-mondta Ross.
-Azt hiszem, játékfüggő lett.-tettem le a hátamról a magas szöszi sózsákot.
-Nem is, csak nem engedted, hogy maradjak, én pedig ellenálltam.
-Persze.
-Jó, indulhatunk.-jelentette ki Rydel, mikor Ellingtonnal megérkeztek.

-Még mielőtt felmennénk, bemutatlak az itteni haveroknak, oké?-Mondta Rocky.
-Rendben.
Sorra mutatkoztak be az emberek, mindenkivel kezefogtam, de ha fel kellene sorolnom, egyik nevét sem tudnám.
-Oké, mostmár hagylak.
-Végre.-sóhajtottam.
-A színpadon az R5!-kiabálta a konferáló, úgyhogy a srácok és Delly felmentek a színpadra, és most egy ideig élvezhetem Adam társaságát. Ők csak másfél óra múlva mennek fel. Elkezdték játszani a Heart Made Up On You-t, és a backstage egész területén visszhangzott.
-Ellie, végre itt vagy!-monda Adam, és leheletén már éreztem, hogy nem teljesen józan.
-Szia.-mondtam.
-Gyere! Van itt marhasok ember, akiket meg kell ismerned!
-Jajj.-jegyztem meg.
-Először, ő itt Brooke Vega. Kb. úgy emlékezhetsz rá, hogy elterelő hadművelet.-Mikor Adam be akart jutni hozzám az intenzívre, Brooke bandájának koncertén lettek volna az előzenekar, de mivel én élet-halál közt voltam, Adam otthagyta az egészet, és megkérte Vega-t, hogy énekeljen, és terelje el az orvosok és a nővérek figyelmét. Sikerült is, csak Adam-et kivontatták, még azelőtt, hogy megérinthetett volna.
-Igen, tudom.
-Szóval te vagy az a híres Ellie Williams! Örülök, hogy jól vagy csajszi!
-Én lennék. Köszi. Mindenért.
-Na erre igyunk!-nyomott a kezembe egy felest.
-Én nem nagyon...
-Ne hülyéskedj már!-parancsolt rám Adam.
-Hát jólvan.-sóhajtottam.
-Egészségedre!-koccintottunk hárman, majd felhajtottuk. Ez elég szar. Rázkódtam egyet, mert nem igazán esett jól.
-Huh.-mondták egyszerre.
Picit szédülni kezdtem.
-Gyere, vannak még! Ő itt Liz tesója, Luke.
-Szia!-köszönt.
-Heló.
-Luke, ő itt Ellie, a barátnőm.
-Nagyszerű, gyere.-nyomott a kezembe egy felest.
-Nem, köszi, már ittam.
-Ne légy nyuszi. Ez Vegas bébi!
-De..
-Nincs de. Igyál!
-Oké.-mondtam halkan. Igazán nem vagyok ebbe az életbe való.
Ismét megittuk, de ez már nem rázott meg annyira, mind az előző. Egyre jobban szédülök. Kezdenek homályosak lenni a dolgok előttem, nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy tisztán lássak, de így pedig a fejem fáj. Nagyszerű. Nem bírom a piát.

13.rész

Arra ébredek, hogy lepuffanok a földre. Egész éjjel csak forgolódtam, nem nagyon bírtam magam alvásra kényszeríteni. Végig csak gondolkoztam. Hihetetlen, hogy Ross-al ugyanaz a dolog történt, mint velem. Velem álmodott, és miután mindezt elmondta, még meg is csókolt, egyáltalán nem érezte kínosnak.
Mikor két éve felébredtem a kómából, semmire nem emlékeztem az égvilágon, de mára már szinte az egészre emlékszem. Néha pár kép, van amikor egy egész jelenet játszódik le lőttem. Az álmomból. Megálmodtam, milyen leszek két év múlva, 18 évesen. Kissé ijesztő, hogy az egészet én találtam ki. Egy olyan életet, amit sosem éltem át. Most itt vagyok, nem teljesen négy hét, és betöltöm a tizennyolcat, de semmi sem olyan, mint amit "elterveztem". Ideje lenne a saját életemet élni, és nem azokét, akik belőlem szeretnének mintagyereket faragni, mivel ők sosem lehettek azok. Itt a rokonaimra gondolok. Mindig is azt akarták, folytassam azt, amit akkor csináltam mikor még minden rendben volt, mert a szüleim és a tesóm így akarná. De a rohadt életbe, nincs minden rendben, mivel ők nincsenek itt. Nincsenek itt, és ezt most ismerem be magamnak. Egyedül hagytak az idegesítő kis világomban, hogy boldoguljak egyedül, ami azonban eddig nem járt nagy sikerrel. Idáig. Muszáj lenne a saját lábamra állnom. Ironikus, mivel a bal lábam nagy részét még mindig vasak alkotják. De nemsokára főiskolára megyek, és mindenáron erőltetik azt a hülye Julliard-ot. Elég volt. Én orvos akarok lenni, és nem csak csellózni tudok, hanem gitározni is. Elboldogulnék, ha nem irányítanának. De mostantól én akarok irányítani.
Nagy elhatározásaim közepette sikerült elaludnom.

-Álomszuszék, már dél van!-ugrott valaki az ágyamra.
-Fogd be. Addig alszok ameddig akarok.
-Igen, de nem most, mivel elmegyünk pizzázni.
-Azt hittem megbeszéltük, hogy nem fogunk randizni, és nem vagyunk együtt Ross.
-Mi? Hogy mit beszéltél te az öcsémmel?
A fenébe. Csak most nézek fel, és látom, hogy Riker ül az oldalamnál.
-Ja semmit.-mondom kómásan.
Feláll, megfogja a kezem, és próbál felhúzni, nem sok sikerrel, mivel a földön landolok.
-Ez most mire volt jó?
-Bocs, nem akartam, hogy leess.
-Mégis sikerült.
-Jó, na bocs. És most felöltözöl aztán mindent elmondasz.
-Igenis kapitány!-mondom flegmán.
Kiválasztottam egy szaggatott világoskék farmert, egy fekete topot vettem fel, rá pedig egy fehér felsőt, amit betűrtem a nadrágba, majd a kedvenc fekete cipőmet,felvettem őket, kiegészítőként csak egy sima nyakláncot tettem a nyakamba és kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam. Összesen egy órába került, és Riker többször is szólt már, hogy haladjak, de mivel véletlen elszóltam magam a Ross-al való dologról, amit nem szabadott volna, jobb ha késleltetem az egészet.
-Készen vagy már végre?-kérdezte, mikor bementem a szobámba.
-Igen.-sóhajtottam.
-Akkor menjünk.-állt fel, és elindult lefelé a lépcsőn. Nem is kérdez semmit? Arra számítottam, hogy ahogy megjelenek kérdezősködni fog, de nem. Végül is, nekem addig jó, amíg nem tud semmiről.
Ahogy a kocsihoz értünk, Rydel meg Ellington már a kocsiban ültek. Ross nem jön? Legalább nem lesznek kínos pillanatok. De nem is én lennék. Természetesen elkiabáltam.
-Szia.-nézett mélyen a szemembe, és még így, körülbelül három méter távolságról is csábító a pillantása.
-Szia.-mondtam halkan, majd mikor beszállt a kocsiba, én is beültem.-Megtudhatnám hova is megyünk?-Kérdeztem Rikerre nézve.
-Mondtam, pizzázni.
-Ja bocsi.-emeltem fel a kezem védekezésképpen- Ki tudja, még az is lehet, hogy elraboltok.
-Hidd el, ha elrabolnánk, már egy zsák lenne a fejeden, és a csomagtartóban feküdnél.-mondja Ratliff.
-Ne már Ell, ahhoz túl csini a rucija.-mondja Rydel, és őszintén ezen nevetnem kell.
-Hát köszi Rydel, legalább a csajok összetartanak!


-Ne csináljátok már, este kilenc van, és még mindig nem vagyunk otthon.
-Nyugi, csak koncertre megyünk még este.-súgja a fülembe Rydel.
-Milyenre?
-Riker meg az én kedvenc együttesemére. Üstökös a nevük. Ismered?-A banda neve hallatán lefagytam.
-Ja igen, de ők két napja felléptek, nem?-tettem szóvá.
-Igen, az a város másik végében volt. Most itt lépnek fel a vidámpark 20. szülinapján.-Teszi hozzá Riker.
-Hát, akkor én inkább hazamennék.-fordulok meg, még mielőtt jegyet vennénk a vidámparkba.
-A-aaaaaa. Itt maradsz, és jól fogsz szórakozni.-fogja meg Ross a kezem.
-Muszáj?
-Igen.-bólogat.
-Egész nap meg sem szólaltál, akkor most minek maradjak?
-Most akarom bepótolni.
-Istenem de utállak titeket.-nézek a többiek felé.
-Én is téged.-Mondja Riker.
-Szóval, tíz perc és kezdenek. Addig felülünk még valahova?-kérdezi Rydel, mikor beérünk a kapun túlra.
-Hullámvasút!-Kiálltok fel, mivel tudom, hogy ebben a vidámparkban pontosan 10 percig megy egy menet.
-Oké!-Fut felemelt kézzel Ellington az előbb említett tárgy felé.
-Hát akkor menjünk.-mondja Ross, aki még mindig a kezemet fogja. A többiek elindultak Ell után, én pedig visszarántottam a legfiatalabb szöszit.
-Mit művelsz?-kérdezem.
-Miről beszélsz?
-Hát a kézfogás, meg az "azt akarom hogy maradj , és érezd jól magad" dolog. Azt hittem megbeszéltük, hogy még nem vagyunk együtt.
-Tudom, de attól még nem lehetek kedves?
-De Ross, csak ne így. Kérlek. Egy picit kínos nekem.
-Oké, rendben. Értettem.-elengedte a kezem.-De azért hullámvasutazni megyünk, ugye?
-Persze! Csak a koncert előtt még le akarok lépni.
-Miért? Nem szereted a zenéjüket?
-Dehogynem. Imádom, csodálatos dalokat írnak, de nekem meg van velük a múltam.-mondtam, miközben elindultunk a hullámvasút felé.
-Ebben csak én látok valami perverz zaklatás félét?
-Nem. Nem erről van szó. Adam volt az első szerelmem, vagyis, nem tudom. Szerettem, de nem annyira, hogy az egész felemésszen, és megváltoztassa az életem. 3 évig voltunk együtt, aztán két éve már semmit nem beszéltünk. Igazából, ő keresett, de én nem akartam tartani vele a kapsolatot. Túl nehéz lett volna a családom halála után.
-Várj. Te jártál Adam Wilde-al? Húú... Hidd el nem vagyok meleg, de azt a pasit még én is dugnám.
-Hát te hülye vagy!-nevetek.
-Tudom-nevet ő is.
-Gyertek már!-Szól Rydel, mikor odaérünk a vasúthoz, ők már benne ülnek, csak ránk várnak. Az első két hely lett az enyém, és Ross-é.

-Most komolyan, miért kellett még 10 játékra felülni? Szinte lekéstük a koncertet.-Mondta Riker.
-Mit aggódsz tesó, nem szórakozunk jól?--mondta Ross, úgy, hogy közben elugrált előtte, de inkább repülést akart imitálni. Igen, az adrenalintól picit bepörgött.
-Nyugi már Riker, még így is odaérünk.
-Ja, az utolsó három számra, amiből egy, amíg bejutunk a tömegbe, aztán egy amíg kijutunk.
-És akkor? Jól éreztük magunkat!
-Ja.-mondta Riker flegmán.
-Mindegy, menjünk.-Mondta Rydel.-Igazából Riker nem értem mi a bajod, nagyon jól szórakoztunk, és még közben a számokat is jól hallottuk.
-De ez így akkor sem olyan.
-Oké, bocs.-mondtam-De ha így folytatjuk, arra a három számra se érünk oda.
-Ez igaz!-mentett ki Ratliff.-Inkább induljunk befele.
Erre mindannian elindultunk Ell után a nagy tömegbe. Igazából semmi kedvem nincs látni az Üstökös-t fellépni, mivel a régi emlékeim túl intenzíven törnének fel. De mit számít már! Több mint két órát sikerült húznom, és így is eléggé kényelmetlenül éreztem magam. Többen felismerték Ross-t meg a többieket, és azonnal előreengedtek minket. Így a végén, mikor már Liz bejelentette, hogy elérkeztünk az utolsó számhoz, a harmadik sorban kötöttünk ki.
-Áh, mostmár mindegy! Nem megyünk ki?-kérdezte Ross, és rámmosolygott.
Mikor kimondta, meghallottam, ahogy Adam megszólal.
-Ezt a dalt egy különleges lánynak írtam, még pár éve, akibe teljesen bele voltam bolondulva Tudjátok, mindig kérte, hogy írjak róla egy dalt, de én sosem tudtam olyanokról írni, amik boldoggá tesznek.
-Inkább maradjunk.-mondom úgy, hogy mindenki hallja.
-De aztán-folytatja Adam-, két éve valami történt, és azóta szóba se áll velem. Nos , hát ezt a dalt róla írtam.
A szemem felcsillant. Írt rólam egy dalt? Aztán Adam a kezébe veszi az akusztikus gitárt, és lefogja a hórokat, majd elhangzanak az első akkordok.

"Breathe deep, breathe clear

Know that I'm here

Know that I'm here

Waitin'

Stay strong, stay gold

You don't have to fear

You don't have to fear

Waitin'

I'll see you soon

I'll see you soon

How could a heart like yours

Ever love a heart like mine?

How could I live before?

How could I have been so blind?

You opened up my eyes

You opened up my eyes

Sleep sound, sleep tight

Here in my mind

Here in my mind

Waitin'

Come close, my dear

You don't have to fear

You don't have to fear

Waitin'

I'll see you soon

I'll see you soon

How could a heart like yours

Ever love a heart like mine?

How could I live before?

How could I have been so blind?

You opened up my eyes

You opened up my eyes

Hold fast hope

All your love is all I've ever known

Hold fast hope

All your love is all I've ever known

How could a heart like yours

Ever love a heart like mine?

How I could I live before?

How could I have been so blind?

You opened up my eyes

You opened up my eyes

You opened up my eyes

You opened up my eyes"

Már nagyon sokan kimentek, körülbelül kétszáz ember maradt a színpad előtt.
-Be tudunk menni a backstage-be?
-Kérdezem Riker-t.
-Persze, de miért? Nem is akartál eljönni.
-Beszélnem kell vele.
-Kivel? Adam Wilde-al?-kérdezte meglepetten Delly.
-De minek?
-Az utosló dal.-mondtam, csak ennyit, mivel annyira le vagyok döbbenve, hogy nekem írta, hogy többet nem tudok kinyögni. Elindultam előre.
-Várj, megyek veled! Szeretném látni mi lesz ebből.-közölte Rydel, majd jött tovább mellettem.
Nem egészen jutottunk el a színpad oldaláig, máris belefutottam Adam-be. Szó szerint nekimentem.
-Ellie!-tolt el magától, majd tenyerébe vette az arcom.-Most álmodom?
-Adam,te...
-Csönd! Itt vagy. Hogy? Miért?
-Velük jöttem.-mutattam a hátam mögé.
-Sziasztok.-biccentett feléjük.
-Miért jöttél?
-Igazából, most téged kerestelek.
-Engem?
-Igen.-vettem le a kezeit az arcomról.
-Na, akkor mondd.-mondta megihletődve,és kezeit zsebre tette.
-Miért?-kérdeztem, mostmár egy picit hangosabban az átlagnál.
-Mit miért?
-Adam, ne legyél hülye!
-Nem értem.
-Francba is Wilde, írtál rólam egy rohadt dalt. Miért?-kiabáltam.
-Még kérdezed?-mondta felháborodva.-Majdnem meghalsz. Fogalmad sincs mi mindent megtettem, hogy beengedjenek hozzád arra a kurva intenzívre Ellie! Sok dolgot, és úgy viselkedtem, ahogy te esetleg csak részegen egy koncert után láthattál. Miattad. Látni akartalak, mert azt hittem, az lesz az utolsó alkalom. Aztán felépülsz, és többet nem beszélünk. Még egy normális szakítást sem érdemeltem meg, tudod, még legalább fél évig azt hittem, valamikor jelentkezni fogsz, de nem. Szóval számomra legalább olyan volt, mintha meghaltál volna abban a kibaszott balesetben, de nem, még élsz, csak éppen én nem érdekellek. Tudod, hogy csak azokról tudok írni, amik szórórúvá tesznek. Nos, te éppen nem szomorúvá tettél, hanem kurvára elveszetté, elkezdtem jobban inni, meg más dolgokat.
-Ne szórakozz velem! Narkózol?-fogom meg a csuklóját.
-Áú. Nem, dehogy is, azt sosem tenném, bár szedek nyugtatókat, meg cigizek is.
-Mi fájt ebben ennyire?-vontam fel a szemöldököm.
-Muszály?
-Igen!
Feltűrte mindkét ujját a felsőjének, és megláttam a sebeket.
-Francba Adam, te vágod magad?
-Igen.-suttogta.
-Oké, ezt nem bírom. Most szerintem mennünk kell, de itt a számom.-vettem ki a filcet a kezéből, amivel gondolom aláírásokat akart osztani.-Hívj fel, és mindent elmondasz, érted?

12. rész

-Mi? Nem, Riker, az nem lehet, még alig ismerem csak egy napja. Semmit se tud rólam.
-Én viszont tudok már pár dolgot, és én se ismerlek, csak kb. fél órával több ideje.
-Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy elmondál neki mindent rólam?
-Talán...
-Mi? Miért? Kérdezze meg ha ennyire tudni akarja.
-Rendben, akkor ezt megmondom neki. De lehet még egy kérdésem?
-Persze.
-Honnan tudtál olyan sok mindent róla? Meg rólunk?
-Öhmmmm... nem baj, ha ezt most nem mondom el?
-Miért, olyan gáz? Magánnyomozót fogadtál hogy kutasson utánunk?
-Basszus, most lebuktam.-nevettem.-de nem. Teljesen másról van szó, csak nem most szeretném elmondani. Addig menj vissza a házatokba, és beszélj az öcséddel, hogy mi is van, jó?
-Rendben. Te addig mit csinálsz? Csak hogy tuti ne unatkozz.
-Olyan nagy gond lenne? Egyébként, mint mondtam, gyakorlok a csellómon.
-Ja tényleg, akkor hagylak.

-Ellie, már három órája csak játszol.-súgja a fülembe nagyi.-Lemaradtál az ebédről is.
-Mi? Ja, bocsi. Belemerültem.
-Tudom drágám, de enned is kéne valamit.
-Jó, rendben, megyek már.
Amint leértem a konyhába, már ki is volt készítve a kajám, így csak meg kellett ennem.
-Köszi nagyi!-mondtam mikor befejeztem.
-Nincs mit. Ellie édesem elvinnéd sétálni Rex-et?-kérdezte, és most ahogy belegondoltam, jó lenne egy kis sétálás.
-Ja, persze, csak adj valami zacsit, ha tudod a dolgát végezné.
-Tessék.
-Oké, indulok.
-Ne sokáig, csak vidd le a partra lubickolni kicsit, aztán gyertek vissza.
-Oké.
Kimentem a kertbe, és összeszedtem a pórázt, majd odahívtam magamhoz a kutyát, aki amint odaért hozzám a világ legédesebb nézésével nézett vissza rám.

-Gyere ide, elmegyünk sétálni, oké?-mondam neki, miközben felerősítettem a nyakörvére a pórázt.

Elindultam vele az utca felé, majd a tengerpart felé vettem az irányt.

Kb. 20 perc séta után itt is vagyunk a parton. Levettem Rex-ről a pórázt, és szabadon engedtem, hadd szaladgálja ki magát, úgy sem bánt senkit. Levettem a cipőmet, meg a zoknimat, és sétálgattam, néha pegid a víz ellepte a lábfejemet. Néztem ahogy pár ember-annak ellenére, hogy február van-fürdik a vízben, önfeledten szórakoznak a gyerekeikkel. A kutyám pedig odamegy hozzájuk, és elkezdik simogatni. Odamegyek én is hozzájuk, hogy ne higgyék azt, egy kóborkutya, de valaki belémjön, és mindketten elesünk.

-Basszus, jól vagy?-kérdezte mikor felállt, és nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.

-Kösz, igen persze, de odafigyelhetnél.

-Ellie?

-Igen?-néztem fel rá, és csak ekkor szembesültem vele, hogy aki nekem jött az nem más, mint Ross.

-Szia.

-Szia.-néztem rá furcsán, de mikor pillantásunk összegabalyodott, alig tudtam megszólalni. Egyszerűen elvarázsolt az a szempár.

-Mit keresel errefelé?

-Öhm.. Éppen kutyátsétáltattam. Basszus tényleg!-kaptam a fejemhez.- Rex!-kiabáltam, majd eszembe jutott, hogy odament ahhoz a családhoz a vízben.

-Van kutyátok?

-Igen.-indultam el.

-Nem baj, hogy ha veled tartok?

-Nem, gyere.

Elindultunk a vízben lubickoló emberek felé.

-Jó napot!-köszöntünk egyszerre a mellettem álló szöszivel.

-Sziasztok!-köszönt az anyuka.- A ti kutyátok ez a tünemény?

-Csak az enyém.-mondtam.

-Nem baj ha játszunk vele még egy kicsit?-Jaj, nem dehogy, örülök neki, csak azért jöttem ide, hogy tudják velem van.

-Köszi!-ölelte meg a lábamat a kb. 3 éves kislány.-És mi a neve?

-Rex.-mondam, és most nézem meg igazából ezt a családot. Boldognak látszanak. A nagyobbik lányuk hátul maradt, és láthatóan izgatott. Az apa éppen most jött rá valamire, és megböki a feleségét, aztán a mellettem ácsorgó Ross felé biccent.

-Hé, nem te vagy az a gyerek abból a bandából,amiért a lányunk úgy odavan?-kérdezi a férfi.

-Nem tudom, hogy melyik bandáért van oda, de ha az R5, akkor én vagyok az.-válaszolta a szöszi először összezavarodottan, de a végén már teli önbizalommal.

-Úristen!-kiabálta a lány, és kisietett a vízből, aztán egyből Ross nyakába ugrott,aki barátságosan visszaölelte.-csinálhatunk egy képet?

-Természetesen.

-Oké, mindjárt jövök, el ne menj innen.

-Hát igen, ilyen ha az ember híres.-sóhajtott.

-Ilyen ha ez ember nagyképű, inkább.

-Héj, nem vagyok olyan vészes.

-Hogy lehet az, hogy ezt alig két nap alatt már két Lynch is mondta nekem?

-Nem tudom, de gondolom Riker volt az.

-Itt vagyok! Lefényképeznél minket?-nyomta a kezembe a telefonját.

-Persze!- beléptem a kamerába, és lefotóztam őket, megnyomtam jó párszor a gombot, legyen sok kép.

-Kész?

-igen, csináltam párat. 

-Nagyon szépen köszönöm. Egyébként Nicki vagyok.

-Nagyon örültem! Az előbbiek alapján gondolom nekem nem kell bemutatkozni.-nevetett Ross.

-Szerintem többet tudok rólad mint te magad.-nevetett Nicki is.-És te ki vagy? A barátnője?-kérdezte elképedve.

-Nem.-vágtam rá, majd eszembe jutott a beszélgetésünk Rikerrel.

-Nem, csak egy barát.-oldalra nézett, majd rámkacsintott.-És ezzel a baráttal most megyünk, hagyunk titeket. Sziasztok!-megfogta a csuklók, és egy magasabb homokból álló részhez vezetett, majd leültünk az árnyékba egy fa alá.

-Most miért is jöttünk ide?

-Beszélgetni.

-Oookéééé.

-Szóval...

-Szóval mi?

-Hogy csinálod?

-Mit?

-Ezt az egészet. Olyan boldognak tűnsz, kedves vagy mindenkivel, pedig mennyi mindenen keresztülmentél. Hogy csinálod?

-Mit érdekel most ez?

-Igazából csak ez jutott eszembe először, a kínos csendet pedig el akartam kerülni. 

-Aha, értem.

-Jó hagyjuk. Tudod, láttalak ma csellózni. Az én szobámból is pont belátni.

-Aha,, szóval most gyakorlatilag beismerted, hogy leskelődtél utánam.

-Basszus, ez kulisszatitok volt.

Mindketten felnevettünk.

-Lehet egy kérdésem? Talán egy picit kínos lesz, de kíváncsi vagyok.-mondom.

-Persze.

-Miért bámultál tegnap este annyira?

-Hát.... oké erre tényleg nem számítottam.-pár másodpercig csöndben maradt.-Tudod, kb. két éve volt egy álmom. Szerelmes voltam, és az a lány gyönyörű volt, okos, bár nem volt tisztában az érzéseivel, és félt az elkötelezettségtől. Pontosan úgyanúgy nézett ki mint te. Ezért volt az, hogy amikor először megláttalak annyira ledermedtem.-mélyen a szemeimbe nézett-Meg akarlak ismerni jobban, hogy tényleg te vagy-e ő, de eddig csak pont az ellentéte vagy.

-Mert így nem vagyok jó neked?-suttogom, mikor közelebb hajol, és arcunkat már csak pár centi választja el.

Csak az ő lihegését hallom,a külvilág számomra nem is létezik. Meg akarom csókolni. 18 évem alatt most először akarom valaki ajkát a sajátomon érezni, és ez a valaki Ross. Megfogja a kezem, összekulcsolja ujjainkat, és azt a pár centit közöttünk is lerövidíti pár milliméterre. 

-Gyere.

Le vagyok dermedve. Azt hittem megcsókol, de nem. Csak játszik velem. Basszameg valahogyan éreztem hogy ilyen. Hogy lehetek ekkora balfasz, hogy bedőlök neki? Csak sétálok utána, picit összeszedem magam.

-Már megint hova viszel.

-Pont ide.-Hirtelen megállunk a parton, éppen csak a víz kisodrása érinti néha a lábunkat, a nap pedig, amit eddig nem is figyeltem, lemenőben van, így az ég csodszép sárga és kék színekben pompázik.

-Miért?

-Azért-fogja meg a másik kezem is, és ujjainkat ismét összekulcsolja-Mert nem szeretnék bunkó lenni.-Hajol közelebb ismét, és megint azon a vágyakoztató csókhatáron vagyunk, de vajon most végre meg is teszi, vagy tovább játszadozik velem?-Azt akarom-folytatja-, hogy az első csókunk tökéletes legyen.-Amint ezt kimondja, ajka máris az enyémre tapad. Soha nem vágytam még ennyire semmire, és most, hogy megkaptam, eszméletlen jó érzés fut végig a testemen. Utat tör a számba, majd nyelveinkkel vadul csatázni kezdünk. Karomat átkulcsolom a tarkója felett, ő pedig egyik kezével a fejemet fogja, másikkal a derekamon talált megnyugvást.

Egyszer csak lábaink között érzek valamit, ami széjjelválaszt minket.

-Rex!-mondtuk egyszerre.

-Jobb lenne mennünk.

-Ja igen.-mondta, és látszott rajta, hogy zavarban van, amit nem is csodálok. Én is zavarban vagyok, csak jól tudom álcázni.

-Nos itt vagyunk. Jó sokáig voltunk, már este 10.-mondta mikor a házaink közé értünk.

-Ja igen.Nos....

-Szóvaaaaal.....

-Akkor szia.

-Szia.

-Hát jó...-megfordultam, és az ajtónk felé vettem az irányt.

-Ellie!-szólt utánam.

-Igen?-fordultam meg azonnal.

-Nem kéne tisztáznunk ezt az egész dolgot?

-De, az nagyon jó lenne, mert ez így kínos.

-Ja, tudom.

-Szóvaaaal.... Akkor ez most mi is volt?

-Egy csók.

-Ajjj azért ennyire nem vagyok hülye. Neked mit jelentett?

-Hát, határozottan jelentett valamit, mivel eszméletlen volt.

-Igen, az. De te érzel valamit?

11.rész

Reggel csörgött az ébresztőm, ami azt jelenti, hogy indulás futni. Muszály edzenem a lábamat, mert mióta kiszedték belőle a vasakat, elég nehezen járok. De edzésben kell maradjak, ha nem szeretném, hogy idő előtt elpunnyadjak, és csak Mrs. Kandúrt simogassam egész nap. Felöltöztem, felkaptam a futócipőm, és lementem a lépcsőn, megkerestem az iPod-om, mivel tegnap este lent hagytam.
-Nagyi, elmentem futni!-kiabáltam vissza a házba, majd elindultam.
Elfutottam az új szomszédok háza előtt, és beugrottak a tegnapi vacsi emlékei. Egy szóval, kínos volt. Rohadtul kínos. Először is, úgy éreztem mintha mindenkit ismernék már, és álmomban is előjöttek olyan képek velük, amiket már csináltam volna életemben, és az egész olyan Deja Vu érzés volt, persze reggelre minden elmúlt. Másodszor, nagyinak be nem állt a szája, állandóan csak dicsért engem, meg ócska sztorikkal ámuldoztatta el a többieket. Én személy szerint csak Rikerrel beszélgettem, vagy éppen párszor elnevettem magam, amikor Stormie is besélt néhány elég cikis dolgot a gyerekei kiskorából. Harmadrészt pedig, Ross egyfolytában engem bámult, nekem pedig furcsamód dobogni kezdett a szívem, meg amikor bemutatkozott, már mindent tudtam róla. Teljes név, születési dátum, milyen hangszeren játszik, mi a kedvenc színe, kajája. Fogalmam sincs honnan tudom, de tudtam, MINDENT! De az, hogy Riker elhívott a koncertre, jelentett valamit, azt hiszem. Mármint, nem akartam elmenni rá, de aztán Riker is elhívott, és lehet ez valami jel. Vagy csak szimplán rámragadt nagyi spirituális angyalkás asztro cucca.

-Megjöttem!-kiabáltam be, és felmentem a lépcsőn, mire nagyapi utánam szaladt.
-Kicsim, nagyi kérdezi, hogy kérsz-e teát még ebéd előtt.
-Ebéd? Ennyit odavoltam?
-Vagy három órán keresztül.
-Jó, mindegy. Lefürdök, aztán megyek enni, jó? Nem kell most tea.
-Rendben.-mondta, majd el is ment.
Utam egyenesen a fürdőbe tartott, amelyben egyből lerugtam a cipőmet, majd levettem a ruháim, és beálltam a zuhanyfülkébe.
Egyszerűen annyira jól esik, ahogyan a meleg víz a bőrömet éri, és tusfürdő illata száll mindenhol. Annyira jól ki lehet így kapcsolódni. Mikor kiléptem a fülkéből, és elzártam a vizet, nagyjából szárazra töröltem magam, és körbetekertem a testem a törölközővel. Elindultam a szobámba, de amint beléptem, megtorpantam.
-Öööö... szabad tudnom mit csinálsz itt?-kérdeztem az ágyamon fekvő szöszit.
-Szia Ellie! Öhmmm, bújócskázunk, és annyira csábító volt a szobád, itt az ágyadon pedig úgyse vesznek észre.
-Aha, értem. De, Riker, remélem tudod, hogy ezért feljelenthetnélek, de mivel annyira rohadt jófej vagyok nem teszem.
-Tudom, hogy jófej vagy!
-Rendben, akkor tisztában vagy a dolgokkal. De én gyakorolni szeretnék, szóval örülnék, hogyha kimennél innen. Ja meg valami ruha se ártana.
-Engem nem zavar.-mosolygott kajánul.
-Istenem, de perverz vagy.
-Igen, tudom.
-Jó, ha maradni szándékozol, maradj, de én átöltözök.-fogtam meg az idő közben kiválasztott ruháimat, majd visszamentem a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magam. Mikor kész lettem mindennel, a szobámban furcsa dolgot láttam. Riker éppen az ágyam alatt kutatott.
-Te meg már megint mit csinálsz?
-Ööö.... semmit.-válaszolt zavartan.
-Nincs vége már a bújócskának?
-Elmondhatok valamit? De nehogy elmondd, hogy elmondtam, mert nem szabadna, és az öcsém levenné a fejem.
-Oké, biztos akarom hallani?
-Nem tudom, de szerintem tudnod kell, mert úgy érzem az egyik legjobb barátom leszel, és azok mindent elmondanak egymásnak, nem?
-De, na mondd. Felcsigáztál.
-Szóval, egyáltalán nem is volt semmilyen bújócska.
-Akkor?
-Szívességet teszek.
-Azzal, hogy az ágyam alatt kutatsz?
-Csak.... ahj. Tudod, elég kínos volt a tegnapi vacsi.
-Az nem kifejezés.
-És ennek az oka mi volt?
-Én nem tudom, de személy szerint az zavart a legjobban, hogy Ross állandóan engem nézett.
-Pontosan. Felvázolom a helyzetet.-pattant fel az ágyamról és nyomozósdit játszott.
-Figyellek.
-A lányok miért szokták általában a fiúkat bámulni?
-Most ez egy csajozási tipp, vagy komoly?
-Komoly, ne viccelj már.
-Jó... Hát azért mert tetszik nekünk egy srác?
-Pontosan. És mi nem különbözünk annyira a nőktől, mint gondolod. És Ross egész álló este téged bámult, mindig a közeledben akart lenni. Vágod?
-Arra gondolsz, amire én?
-Nem tudom, te mire gondolsz?
-Ajj. Tetszem Ross-nak?
-Te lány.-ült le mellém sóhajtva az ágyra.-Ross egész éjszaka rólad beszélt, mindig látni akar, írt egy új undorítóan nyálas dalt, nem tudott aludni, egész nap eddig még nem evett semmit. Szerintem teljesen beléd esett.


Sziasztok! Nem nagyon szoktam írni így külön, de most muszály. Egy nappal hamarabb érkezett a rész, mint megszokhattátok, és nyilván felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért, hiszen annyira nagyon ragaszkodtam mindig a keddhez. Nos, az oka a következő: Az otthoni gépem teljesen tönkrement, és a telefonomra sem tudtam letölteni az alkalmazást. Ezért lett rövidebb is a rész, mivel gyorsan kellett írnom, és próbáltam a legtöbbet, de egyszerűen alig tudtam megoldani, hogy eljöjjek ide apuhoz, és megírjam a részt. Ezért bocsánat, hogy rövid lett, és nem lett olyan jó, de most csak ennyit voltam képes kihozni magamból. Nem tudom mikor lesz újra gépem, de ha minden jól megy, hétvégén megint itt leszek, és tudok írni. Mégegyszer bocsi, hogy rövid. Puszillak titeket!