3. rész

-Ébresztőőőőő!!!!!-ugrott valaki az ágyamba.
-Jézusom! Mi a fra....-mikor felnéztem, és felfogtam ki az, azonnal a nyakába ugrottam.-Jenna néni!
-Szia Ellie!
-Mi?! De hogy? Mit keresel itt?
-Ideköltöztem hozzád.
-Nem úgy volt, hogy még nem biztos?
-De, csak aztán gondolkoztam, és semmi nem kötött Miami-ba. Ígyhát idejöttem.
-Jézusom, de örülök!-tényleg nagyon örültem neki! 13 éves korom óta nem láttam!
-Én is neked!-ölelt meg mégegyszer.-És milyen gyönyörű vagy! Hogy telik az idő! Már le is érettségiztél!
-Pff... már ha átmegyek!
-Miért? Olyan rossz tanuló vagy?
-Tudod anyuék halála óta egy kicsit kisodródtam. De folyamatban van a helyrehozatal.
-Igen hallottam.-rakott egy hajtincset a fülem mögé.
-Mivan? Ja...
-Sophie.-mondtuk egyszerre.
-Na, attól még, hogy leérettségiztem, suliba kell járni.
-Jajj ne már! Most jöttem haza. Majd írok kikérőt! Berendezem a szobám, és elmegyünk vásárolni!
-Húú.... ezt élvezni fogom!
-Na! Aludj vissza!
-Ha ennyire akarod!
Visszaaludtam, és olyan mélyen, hogy semmivel nem lehetett felébreszteni. Na jó.. azért de. Jenna leöntött egy vödör vízzel.
-Áááááááááá- sikítottam fel.-Mi ez? Ice Bucket Challenge?
-Végre! Délután 2 van! A telefonod vagy 10x csörgött.
-Tényleg?
-Mióta nem aludtál ilyen jól?
-Huu.... nagyon régóta.
-Örülök neki. Na kész a szobám! Megnézed?
-Még jó!-Ugrottam fel, egy szál pólóban és seggvillantós gatyában.
Leszaladtunk a lépcsőn és megálltunk a szoba ajtaja előtt ami csukva volt.
-Készen állsz? Mert ez nagyon király lesz!
-Igen, csak mutasd már meg!
-Oké...1...2...3...Tadaaaaaa!
-Úristen! Ez eszméletlen jó! Nem is hittem, hogy ebből a szobából ki lehet ezt hozni!

-Ugye? Én is ezt mondtam mikor készen lettem!
-Jenna, te egy zseni vagy!
-Tudom! Na öltözz! Megyünk várostnézni!
-Oké!-Felszaladtam a szobámba, és felvettem egy farmert, egy sima pólóval, és egy famerdzsekivel, meg egy magassarkú cipőt.
-Húúú.... csini!-mondta Jenna mikor azt bejárati ajtóhoz értünk.
-Köszi! De te sem panaszkodhatsz!
-Húhaaa! Ez nem csak egy bók volt?
-Mi?! Dehogy... Honnan gondolod?-nevettünk mindketten.
-Na hova menjünk?
-Hmmmmm... Starbucks? Szerintem már kirakták a fagyit és a jégkását.
-Ókés!
Elsétáltunk a Starbucks-ba, és bementünk a pulthoz, hogy kikérjük amit akarunk. Egy óriás adag fagyit kértünk, hogy azt majd ketten megesszük, és mellé Vanilliás Lattét habbal.
-Hmmm.... de rég voltam Starbucks-ban!
-Ja én is!-válaszoltam.-Egyébként, ha te most itt vagy, akkor Steve is jön? Mert tudod az öccse, Paul meg én...
-Szakítottunk.-jelentette ki.
-Akkor jó. Mármint, sajnálom, azt, hogy szakítottatok, de az jó, hogy Paul nem fog a képemben lenni.
-Ja, hát az elég durva dolog volt, pedig még csak 13 évesek voltatok.
-Igen. De ő nem annak érezte magát.-Kanalaztam be egy kis fagyit.
-Na mivan, megtanultál fagyit enni?- lépett oda hozzánk, Ross?

-Haha! Vicces vagy! Neked is szia!
-Nem voltál ma suliban.
-Az én hibám!-emelte fel a kezeit Jenna.
-Igen az övé!
-Értem!-nevetett a szöszi.-Egyébként Ross Lynch vagyok.
-Jenna Sommers-fogtak kezet.-Egyébént tudom ki vagy!
-Igen?-nézett rám.
-Nem én voltam!-kortyoltam bele a Lattémba.
-Egyszer Miami-ban koncerteztetek és én voltam az eligazító. Hozzám rohantál megkérdezni, hol a WC.
-Tényleg! Emlékszem!
-Egyébként ő a nagynéném!-mutattam be.
-Ja, gondoltam.
-Egyébként ti?-mutatott ránk Jenna.
-Ő a csajom!-húzott oda magához Ross, és mosolygott mint egy idióta.
-Nemár, úgy nézel ki mint egy ötéves.
-Tényleg?
-Igen.
-És most is?-csókolt meg, vadul.
-Hmmmmm.....-mondtam csókunk végén.-Na jó, mostmár csak agyilag vagy ötéves.
-Abból sose növök ki!
-Tuti nem!-borzoltam meg a haját, majd visszaültem a székemre.
-Na hagylak titeket, aztán majd találkozunk este?
-Igen, majd megbeszéljük. Szia!
-Szia!-puszilt meg a számon.
-De cukik vagytok!
-Köszi!
-Hidd el, nagyon jól jársz ezzel a pasival! Azon a koncerten vagy 500 csaj akarta ráugrani, a többi meg a 10 sorban vagy hátrébb volt. És nagyon jók!
-Tudom, tegnap meghalgattam őket.És tényleg nagyon bírom, csak....
-Csak? Ennél a srácnál ne legyen kifogásod!
-Igen. Erről van szó. 3 napon keresztül nyaggatott, hogy jöjjünk össze, és nagynehezen belementem, de most meg félek, hogy ő is itthagy.
-Miért hagyna itt?
-Mert engem mindenki itthagy. Először a nagyi, meg a nagyapa, aztán anyu és apu, aztán Jeremy elköltözött, Amanda szintén meghalt, Sophie meg rám se hederít. Senki se szeret, és nem is érdemlem meg.
-Ez nem igaz!Én szeretlek! És ahogy látom a szőke herceged is. De te is szereted őt?
-Nem tudom... nagyon kedvelem, de egyáltalán nem vagyok biztos benne hogy szeretem is. Még sosem voltam szerelmes, így nehéz rájönni.
-Ó drágám, ha szerelmes vagy azonnal megtudod. Teljesen más, mint amikor mással vagy. Ha szerelmes vagy az felemészt, mindig rá gondolsz, és ha rágondolsz mosolyogsz, és olyan mintha rózsaszín köd venne körül, és pillangók lennének a gyomrodban.
-Te kibe voltál szerelmes?-kérdeztem , mivel nagy tapasztalattal beszél az említett férfiról.
-Egy főiskolás barátomba. Együtt tettük le a diplomát, de aztán nem jöttünk össze, és nem bírtam nézni, ahogy enyeleg a csajával. Ezért mentem el. Aztán mint kiderült, összeházasodtak a nővel, szóval most biztos boldogan élnek!
-Ouch. Sajnálom.
-Nem kell sajnálni, de nem akarom elvesztegetni a te idődet is, gyere menjünk vegyünk valami ruhát, hogy legyen mit felvenni a randimra. -Randi? Nem is meséltél. -A reptéren találkoztam vele össze. Nagyon dögös, és van humora is. -Na induljunk akkor! Elmentünk a plázába, és vettünk pár rucit, Jennának és nekem is, és én választottm ki a ruháját a randira, amit csak otthon mutatok meg. Hazaértünk, és segítettem elkészülni a neki. -Na, mutasd már a ruhát. -Jó, nyugi. Elmentem a ruháért, ami egy ujjnélküli ruha, aminek a háta ki van vágva, és a derekánál vam egy kis dísz. Egyszerű, de nagyszerű! -Na itt vagyok! -Úristen Ellie! Ez gyönyörű! Pont hozzám illik! -Tudom! Ezért választottam! Na vedd fel, és kapd el a csávót! -Okés! Bement a szobájába, átöltözött, a ruhához egy fekete magassarkút vett. -Jenna, egyszerűen gyönyörűen nézel ki! -Reméltem is! Na indulok, 5 perc múlva ott kell lennem! -De az étterem 10 percre van! -Nem hallottál még az elegáns késésről? -Na menj!-öleltem meg.-Hányra jössz? -Ne várj! -Jó!-nevettem-Érezd jól magad! Bepattant a kocsiba, és elhajtott. Eszembe jutott, hogy volt egy csomó nemfogadott hívásom, így elővettem a telefonomat, és felhívtam Kate-et, aki 3x hívott. 6x hívott Ross, és egyszer Hanna. Kicsörgött, majd a harmadik csörgés után felvette. -Szia!-köszöntem. -ELENA WILLIAMS! Halálra aggódtam magam. Hol a retkes franca voltál ma? -Jenna néni hazajött, és mostantól ott fog lakni, és azt mondta ne menjek suliba.
 -Hát szólhattál volna, azthittük meghaltál.
-Jobb is lenne.-nevettem.
-Ne már.
-Jó, nyugi, most végre boldognak érzem magam. Azthiszem. Imádom Jenna nénit, és nagyon jó, hogy itt van.
-Akkor nem aggódok. Ha te boldog vagy, én is.
 -Jó barátnő vagy Kate!
 -Tudom. Na szia!
 -Szia!-köszöntem el. Letettem, és láttam, hogy Ross írt egy sms-t.
 "Unatkozok. Nem jossz at?"
 "Ékezet luxus? Egyébként de. Indulok!" Felkaptam a dzsekimet, és elindultam Rossék házához. Mikor odaértem becsengettem, és Ross nyitott ajtót.
 -Na szia!-puszilt meg.
 -Szia. Na mit csináljunk, ha már ennyire unatkozol?
 -Nemtudom.-mosolygott kajánul, miközben a szobájába tartottunk.
-Mit akarsz?
 -X-box?-nevettem rajta, mivel az arckifejezéséből nem ezt vettem ki.
 -Jó, úgyis leverlek.-kérkedtem.
-Na azt megnézem Miss. Tizennyolcévesenleeszemmagmfagyival.
 -Na ezt most megbánod!-elkezdtem csikizni, ő meg rögögött mint egy őrült, és én is nagyon nevettem. Még csikiztem vagy 5 percig, mire röfögött egyet.
-Röff ,röff!-gúnyolódtam vele.
-Ne már! Ellie hagyd abba! De nem hagytam. Majd kezeit kiszabadította, megfogta a fejemet, magához húzott, és hosszasan megcsókolt. Nyelvünk összegabalyodott, és vad csókcsatába kezdtünk. Keze behatolt a pólóm alá, és lehúzta azt rólam. Én is így tettem. Aztán lefektetett az ágyra. Aztán bevillant.Mit csinálok? Erre még nem állok készen.
-Ross!-szóltam neki.-Ross! Várj!
 -Mi az?
 -Ezzel még várjunk! Nem igazán állok készen. Még csak 1 napja járunk.
-Jó, ahogy akarod. Egyébként a tesóim és anyuék mindjárt hazajönnek. És akkor végre megismerheted őket. De most gyere. Megragadta a csuklómat, és bevitt egy szobába, ami egy stúdiónak volt berendezve.
 -Ha az első kedvenc dolgomat nem csináljuk, akkor a második kedvenc dolgom jön.
 -Na lássuk!
 A kezébe vett egy gitárt, és elkezdte énekelni a The 1975-től a Grils-t. Nevetnem kellett, mert a szöveg eléggé a mostani helyzetre illik. Egy srác nem feküdhet le egy csajjal, és erre az a válasz, mert hogy ők csak lányok. Oké. Mikor a szám végére ért, elröhögtem magam.
-Mi van?
 -Semmi, csak a szöveg.
-Idevág, mi?
 -Aha.
-Na de mivel én olyan királyul éneklek, meg is szomjaztam. Iszunk valamit?
-Ja...menjünk-igazából elég hülyén éreztem magam, hogy leállítottam, majd ezt elénekelte egy dalban... Nekem kicsit kínos.
-Szóval, mit kérsz?
-Amit te. Ismét egy kis kínos csönd következett.
-Figyelj, Ross, én nem csinálom ezt. Sajnálom, amit fennt csináltam, de ez nekem nem megy. Még nem.
-Nem tényleg. Megértelek, nem is kellett volna, csak.... mindegy sajnálom.-ölelt át.
-Naaaaaa!-hallottam egy hangot a hátam mögül. Felnéztem és egy magas barna hajú srác állt ott.
-Öö....-megint zavarban vagyok.... hurrá!
-Nemár Ross!  Ahogy nem vagyunk itthon már csajozol?-rámnézett, majd elmosolyodott.-Bár, vele nem is csodálom. Hogy hívnak szépségem?
-Elena. Williams.-ráztam vele kezet, a másik kezemet meg Ross fogta.
-Riker, nagyon örülök.-mondta a szőke hajú.
-Én meg Rocky.-ráztam kezet az először bejövő sráccal.
-Várj! Williams? Nem az apukádé a Williams stúdió?
-Volt. Meghalt.
-Jézus, bocsi. Részvétem.
-Mindegy. Kösz.
-Hol vannak a többiek?-kérdezte Ross.
-Ryland benyal anyuéknak, mert új kocsit akar, így elmentek fagyizni, Rydel meg Ellington.....tudoood... amit ti is csináltatok bizonyára amíg nem voltunk itthon.
-Mi nem....-kezdtem el.
-Nem vagyunk együtt.-engedte el a kezem.-A legjobb barátom.
Mivan? 3 napig könyörgött, hogy járjak vele, és most csak úgy letagad a tesói előtt?
-Mi?!-csattantam fel.-Ja igen. Már azthittem mást mondtál, de én nem is zavarok. Sziasztok!-felkaptam a dzsekim, és kisiettem a házból. Mivel kb. 20 percnyi sétálásra lakok, eléggé siettem, mert elég hideg volt. Pár perc múlva hallom, hogy valaki a hátam mögött fut, aztán megfogja a felkaromat.
-Ellie. Én... nem is tudom miért mondtam....csak nem akartam, hogy basztassanak. De nem akarok szakítani.
-Hát pedig jó lenne. Úgysem ment volna. Túl hülye vagyok, és elcsesztem volna elkúrt érzelmekkel. Úgy is történik veled majd valami, ha a közeledben vagyok. Nem akarok összetörni újra. Jobb neked nélkülem. Felejts el. Szia!-rántottam ki a karom a szorításából.
-Nemár. Ellie! Állj meg. Ez így nem jó.
-Majd jobb lesz. Sajnálom szöszi. Ez van, én ilyen vagyok, el kell fogadni, nem foglak elcseszni. Találsz majd nálam jobbat, akit nem fogsz letagadni a tesóid előtt.
-De én.....
-Csá Ross.
Nem akartam elhinni, hogy ezt tettem. De jobb is így. Már kezdtem érezni iránta valamit. De úgy látszik nem jelentek neki semmit. A saját tesói előtt tagad le. Mekkora egy barom! Hogy nekem nem lehet egy normális fiút kifogni, aki az elcseszettségemmel együtt elfogad? Áh, olyan szerencsém nincs. Sétálásom közben elővettem a kabátzsebemből egy önygújtót, és egy szál cigit. Ezt most muszály. A számba vettem, és meggyújtottam. Érzem ahogy a nikotin szétárad a testemben egy kis enyhe mentol társaságában. Anyám de jó érzés! Végre hazaértem, beraktam a kulcsot a zárba, de ne fordult el... Valaki van itt.... Lassan lenyomtam a kilincset és bementem. Minden lámpa le volt oltva. Semmit se lehet hallani sehol... De... várjunk csak. Valami mocorgás jön a lépcső felől. Gyorsan a villanykapcsoló mellé megyek, és feloltom a villanyt. Egy ismeretlen férfi áll előttem, fekete nadrágban és sötétkék pulóverben. Világosbarna haj, kis borosta, meglepődött képet vág.
-Ellie.-hallom nagynéném hangját a fickó háta mögül.
-Jenna?-térek ki a férfi pillantásai elől.-Már azt hittem valami bajod van.
-Nem semmi, jól vagyok.
-Akkor oké. Egyébként Elena vagyok.-nyújtok kezet a titokzatos ismeretlennek.
-Ööööö.... Alaric.... Salzmann.-ledöbbentem a név hallatán. Nem ezt a nevet említette Jenna, amikor a szerelméről beszélt?
-Hát... nagyon örülök.
-Én is.-mosolygott.-Na de én megyek akkor, nem is zavarok.
-Nem, nyugodtan maradj.-mondtam neki.-Én felmegek a szobába és alszok. Elég kimerítő napom volt.
-Jajj kincsem mi a baj?-Kérdezte Jenna.
-Semmi. Jól vagyok.-erőltettem egy mosolyt.-Megyek aludni. Holnap suli.
-Okés. Jóéjt.
Felmentem az emeletre, letusoltam, felvettem a pizsim, és álomba merültem.