4.rész

Újabb reggel. Kinyomom az ébresztőt, és felülök, de mást se tudok csinálni, csak ülök, és nézek ki a fejemből. A telefonom megint csipogni kezd. Pedig egyszer már kinyomtam! De ez egy hívás. Miért hív állandóan? Nem érti meg, hogy szakítottunk. Chris sosem adja fel. Ezt szerettem benne. Kitartó. Egy kis habozás után felveszem a telefont, de nem tudok semmit beleszólni.
-Végre felvetted!!!-ordít bele a telefonba. Semmit nem tudok mondani... Mit kéne ilyenkor?-Elena, itt vagy? Elena...-a hangja sokkal nyugodtabb, olyan...törődő... Talán megváltozott a szakításunk óta?-Elena...Kérlek...Válaszolj!-mondta selymes hangon.
-Christian...-suttogtam, kissé rekedtes hangon.
-Végre! Minden rendben veled?-kérdezte nyugodt hangnemben, de mégis lehetett érezni rajta az érdeklődést.Hangjával teljesen elcsábít... Azt mondtam nem szerettem, de mégis teljesen rabul voltam ejtve...Lehetséges ez egyáltalán?Lehet ez a szerelem, csak még nem jöttem rá?-Elena, minden oké?
-Christian... mit akarsz tőlem megint?-mondtam nyugodt, de még mindig rekedtes hangon.
-Nem tőled... téged! Szeretném, ha újra az enyém lennél. De ezt nem mondhatom el telefonon... Átmehetek még suli előtt?
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.-mondtam kissé halkan.
-Kérlek! Csak... adj még egy esélyt... bebizonyítom, hogy méltó vagyok hozzád!
-Inkább én nem vagyok méltó hozzád!-suttogom.
-Ellie! Hagyjuk ezt! Nemsokára ott vagyok.
Összeszedtem magam, és Christian már itt is volt. Jenna néni már korán elment, mert állásinterjúkra jár ma egész nap. Beengedtem a srácot. Szaggatott farmerben, és egy fehér rövidujjú pólóban volt.

Becsuktam mögötte az ajtót, és megfordultam, ő pedig körübelül 20 centire lehetett tőlem.
-Figyelj, Ellie! Én Nem habozok! Mióta szakítottunk, nem érzem magam egésznek...sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, mivel nem nagyon mentek jól köztünk a dolgok,de úgy érzem, együtt többek lehetnénk, mert az életünk egy puzzle és az enyémből már csak te vagy a hiányzó darab, és együtt talán megtalálhatjuk a tieidet is. Szeretlek Elena! Nem tudom hányszor mondjam még el, hogy elhidd.
-Be kell bizonyítani, nem csak mondani kell.
-Kérlek!-fogta meg a kezem- Hát nem emlékszel, amikor csókolóztunk, milyen érzés volt amikor az ajkaink összeértek -lépett közelebb- vagy amikor először lefeküdtél velem, milyen érzés volt a másnap reggel, amikor a mellkasomon ébredtél, együtt csináltunk reggelit, együtt tanultunk... nem emlékszel a sok jó dologra, ami miatt az életedet is jobbnak érezted? Már mindent elfelejtettél röpke 4 hét alatt azzal a szöszivel?-Jézusom, Ross... Sikerült eddig nem gondolnom rá, de most eszembe jutott... ma már rágodhatok 2 dolgon is... Ami 2-vel több az átlagnál!-Mit mondasz? Újrakezdjük? Én nem akarlak semmibe belehajszolni, de a szakításunk óta a te fájdalmaidat is végignéztem, és az is fájt... Nem érted? Mi egymásnak lettünk teremtve, Elena! Még ha most nem is érzed, rá fogsz jönni, ígérem.-Egyszerűen csüngök minden szaván. Hogy lehet rám ilyen hatással? Az a szürke szempár egyszerűen elvarázsol. Lehet, hogy ez a szerelem, mivel ilyet még nem éreztem.
 -Figyelj, Christian, én nem hiszem...-be sem tudtam fejezni a mondatot, ajkai már is az én ajkaimra tapadtak, és csókolózni kezdtünk. De bevillant a fejemben, hogy nekem suliba kéne menni. Két kezemet a vállára tettem, és úgy toltam el.
-Még ez se vett rá?
 -Figyelj, nekem mennem kell. Meggondolom. Most kérlek menj el!
 -Ellie!
-Csak menj! Kiengedtem, majd felszaladtam a táskámért, beleraktam a tegnapi igazolást, meg a napi salátámat, és elindultam.

A suli tele. Elindultam a szekrényemhez, és közben egész végig Christianon agyaltam. Ha ennyire szeret, miért csalt meg? A szekrényhez érve sóhajtottam egyet, és lecsuktam a szemem, és bevillant egy kép. Ross és én amikor csókolózunk nálunk a verandán. Mi?! Hogy jön ő ide?  Most Christianra kéne gondolnom. De ez a kép bevillant. Nem tudok mársa gondolni. Jesszus. ő is csak egy barom... de amikor vele voltam, még az a kicsi idő is, felszabadultnak éreztem magam... valahogy anyuék halála óta először, úgy éreztem élek... és puff. De most koncentráljunk az exemre, aki vissza akar szerezni. Adjak neki még egy esélyt? Hisz annyira leköt, mikor vele vagyok. A szavai annyira érdekkeltőek, és ő maga is olyan... tekintélytparancsoló.
Kivettem a könyveim és elindultam órára. Egész nap csak Christianon sikerült agyalnom.
-Hé, Ellie, jól vagy?-kérdezte Kate.
-Mi? Ja, persze igen...
-Akkor jó, mert ma úgy festesz mint egy zombi.-tette hozzá a másik oldalamon lévő Hanna.-Mit csinált már megint Christian?
-Mi?! Honnan tudod, hogy róla van szó?
-Talán mert a füzetedbe egy csomószor felírtad a nevét és mellé kicsi eltört sziveket rajzoltál.
-Basszus. Ezt most nem akartam elmondani. Mert semmit nem beszéltünk meg... zavaros ez az egész... ha én is többet tudok, vagy jobban átgondoltam elmondom oké?
-Igaz, Miss Williams?-szólt a tanár rám.
-Ööööö...Igen persze.-válaszoltam. A tanár rosszallóan nézett, de folytatta az órát.
Csengetés után a szekrényekhez mentünk, és én bepakoltam a könyveim, meg az összes cuccom, mivel holnap valami előadás lesz egész nap, nem kell tanulni, hazacipelni meg nem fogom! Hívott a természet, úgyhogy elmentem a mosdóba. Persze, még pisilés közben is azon kell agyalnom, mik állnak amellett , hogy adjak még egy esélyt Chris-nek. Egyszerűen nem tudom . Amíg volt, jó volt, de nagyot csalódtam benne, és ezt nem akarom újra.Kezetmostam és kimentem az ajtón, de belebotlottam Ross-ba. Rohadt élet! Még ő is itt van. Felnézek rá, és a szívem egyre hevesebben kezd verni, érzem ahogy adrenalin kúszik a testemben. Még sosem éreztem ilyet.
-Szia.-köszönt.
-Szia-köszöntem vissza.
-Figyelj, éppen téged kerestelek... beszélhetnénk?
-Ez egy jó ötlet.
Kimentünk az udvarra, a padokhoz, ahol a többi iskolatársunk ebédelt és leültünk egy üres helyre.
-Figyelj.-kezdtünk bele mindketten.
-Előbb te.-mondtam neki.
-Oké...Szóval, igazából csak annyit, hogy nagyon, de nagyon, de nagyon nagyon sajnálom, amit tegnap este mondtam. Tudod a testvéreim állandóan cikiznek, ha van egy csajom, és ettől féltem. De nem is akarom másra kenni. Balfasz vagyok, és elcsesztem ezt az egészet veled, Ellie! Olyan jó volt amíg kettesben voltunk, olyan sok közös van bennünk, és amikor együtt vagyunk, mintha valami erő lenne közöttünk, ami egymás felé húz, mint most is. Érzed?
Eddig nem is figyeltem rá, csak annyit tudta, hogy különös érzésem van, amikor vele vagyok. Tényleg, mintha valami hozzákötne, mintha izzana köztünk a levegő.
-Én is érzem. És amikor kettesben voltunk tényleg nagyon jó volt. És lehet kicsit túlreagáltam. Csak tudod, eléggé felbosszantott, hogy amikor érzelem nélkül csináltunk mindent, még arra sem vagyok jó, ezzel szemben amikor érzelmekkel kellett volna csinálni nem éreztem semmit Chris...-akadtam meg. Már megint ez a név. Ell kell mondanom Ross-nak.
-Mi az?-kérdezi.
-Figyelj, Ross. Valamit tudnod kéne. Christian eljött hozzám ma reggel, és egy kisebb beszédet tartott nekem, hogy ő szerelmes belém, és vissza akar kapni, aztán megcsókolt.
-És ezt miért mondod el nekem?
-Hogy tudd, hogy nem kell nekem mégjobban megnehezítened a dolgokat. Ezt , ami köztünk volt, hagyjuk a fenébe, és legyünk barátok, Van nekem elég gondom így is.
-Éppen könnyiteni szeretném. De ha téged ez tényleg ennyire zavar, akkor hagyjuk. -mondta sértődötten.
-Barátok? Kérlek.
-Jó...-látom rajta , hogy csalódott.
-Akkor, kajálunk együtt?
-Ja.-Elővettem a táskámból a kajámat, és ő is az övét.
Megettük a kaját, közben kibeszéltük a bajainkat,Közben éreztem, hogy Ross is megbékélt a ténnyel, hogy csak barátok maradunk. Suli után hazakisért, majd elköszöntem tőle, és beestem otthon az ágyba. Elkezdtem nyomkodni e telefonom, és egy hírnél azonnal megálltam.

"Ross Lynch új barátnője! Klikk és nézd meg a szerencsés lányt!"

MI A JÓ FÉSZKES FENE?????!!! Azonnal felhívtam Ross-t.

-Sziiiiiiiaaaaaa.-köszönt.

-Szia....Ööööö. ugy te is láttad?

-Igen, és reméltem is , hogy nem akadsz ki.

-Hogy a fracba nem akadnék ki, amikor már több mint egy millióan látták a posztot, és full nem igaz belőle semmi?

-Hát, azért van benne egy pici...

-Mi? Ez a kép? Ez akkor volt amikor még nem mentem bele a hülye kis érzelemmentes faszságodba. Félmeztelen lesmárolni egy full ismeretlen csajt Los Ageles utcáin. Valahogy éreztem hogy ez lesz basszus.

-Attól hogy kiabálsz nem foglak jobban hallani.

-Tudom de marhára felbaszták ezzel az egésszel az agyam... 

-Tudom... Nyugodj le kérlek!

-Ellie mi a baj?-nyitott be Jenna néni, én pedig egy kattintással kivetítettem a tv-re a szöveget,hogy elolvashassa, és én pedig tovább oltsam ezt a nyomorultat.

-Hogy a picsába nyugodjak le, szöszi? Hivd fel a szerencsétlen menedzseredet, ha már akkora sztár vagy , hogy kiirják kivel smárolsz, és cáfold meg ezt az egészet, vagy esküszöm többet a közeledbe nem megyek, és még akkor barátok se lehetünk.

-Jó, jó oké nyugi... Riker már beszél vele... ennyire hülye még én se vagyok...

-De, úgylátszik mégis.... Jesszus amúgy is minek kellett megcsókolnod akkor? Mit akarsz tőlem ennyire?

-Hát...-elhallgatott.

-Jó, figyelj, most nem akarok még jobban kiabálni, szóval inkább leteszem.

-De...

-Szia Ross.-és lecsaptam a telefont, arcomat pedig a tenyerembe temettem, és sóhajtottam egy nagyot .

-Ez tényleg gázos.-hallottam egy férfi hangot az ajtómból.

-Jaj... Alaric, te is itt vagy? Ugye nem hallottad?

-Szerintem az egész város hallotta.-nevetett.

-Ahj, ez de gáz... Nem is járok azzal a szöszivel.

-Szakítottatok?-kérdezte meglepődve Jenna.

-Áh.... nem is volt igazi... Csak féltem, hogy ő is átver, így érzelemmentesen csináltunk mindent... De a tesói előtt letagadott, így dobtam, és újjabb pofára esés....még arra se vagyok jó, hogy valaki ne szeressen... Kész csőd vagyok.

-Jajj, dehogy vagy az.-próbált vígasztalni Jenna újdonsült barátja.

-Köszi Ric, de az vagyok. Még nem ismersz ahhoz eléggé, hogy tudd milyen vagyok. Szörnyű dolgokat műveltem régen. Inkább jobb ha nem is tudod.

-Jajj, bocs, nem akarok beleavatkozni vagy ilyesmi, csak meg akartalak vigasztalni!-emelte fel a kezét bocsánatkérően.

-Nem, dehogy, semmi, kedvellek, csak ebbe most tényleg jobb ha nem kavarodsz bele... Elég zűrös életem van.

-Jajj, miket nem hordasz össze? Még elijeszted.

-Akármi történjen, engem nem fogsz tudni lerázni, Jen.-csókolta meg a nenikémet.

-Jajj egyelek meg titeket. Na én elmegyek kiszellőztetem a fejemet.

-Mehetünk veled? Elmegyünk kávézni?

-Okés!

Elindultunk mind a 3-an, és elsétáltunk a kávézóig, majd körbejártuk fél Los Angeles-t, és közben eszméletlen sokat beszélgettünk. Christian 10x hívott, de nem vettem fel. Nem akarok most vele foglalkozni, eleget agyaétam ma már rajta. Végülis a délutáni elfoglaltság jól sikerült, nagyon megkedveltem Alaric-ot, rendes fickó. Hazaértünk, megfürödtem és az ágyamban egyből bealudtam.