5.rész

Egy újabb szokásos nap. Felkelek, elintézem az elintéznivalóim, felkapok egy világoskék koptatott farmert és hozzá egy hosszúujjú fekete pólót, majd egy farmerdzsekit, megreggelizem és elindulok a suliba. Közben kaptam egy sms-t. Van már egy pár olvasatlanom Christiantól, de ő most nem érdekel. Egyébként Ross írt, hogy várjam meg őket a jelzőlámpánál. Mire odaértem már láttam őket jönni az utcában, úgyhogy nem kellett sokat várnom.
-Huhh... Szia!-ölelt meg Ross.
-Sziasztok!-köszöntem mindenkinek.
-Szia!-köszöntek a többiek egyszerre.
-Amúgy őket még nem ismered! Rydel, Ellie!-mutatott be Ross gondolom a nővérének.
-Szia-ölelt meg azonnal. Hú de furi.... túl barátságos...
-Ööööö...-haboztam, majd visszaöleltem nagy nehezen... nem vagyok ilyen barátságos, hogy öt perc ismerettség után puszipajtások legyünk.-Szia.
-És ő Ellington, a dobosunk, a család legjobb haverja, már ő is a tesónk.
-Értem-nevettem.-Hát szia!-adtam neki egy öklöst. Na igen! Ez az Ellington, lehet így is csinálni, nem kell ide ölelgetés meg puszi...
-Júj, annyira örülok, hogy végre megismerhetlek! Sokat hallottam ám róald!-hiperaktív csajszi, Szuper!
-Ó, tényleg?-néztem Ross-ra.
-Nem, nem tőle.-Mondta Ellington, és közben a két jómadárra nézett, akik egy picit messzebb voltak tőlünk.
-Aha értem. -nevettem.- Amúgy szedni kéne a seggünket, mert jön ma valami új tanár, és nekik is el kéne menni a sulijukba.
-Ja nem. Mi ma fellépünk az előadónapon. Mindenki a ti sulitokba megy. Mi is oda jártunk régen.-Mondja a csajszi.
-Ja... régen.-horkant fel Riker.- Két éve végeztél Rydel?
-Mért, az elég sok idő már, főleg ha fősulis vagy!-Menti Ellington Rydelt.
-Jó, elég a veszekedésből, haladjunk.
Út közben sokat baromkodtunk, és sikerült 2 perccel az óra kezdete előtt beérni, de mivel ma nincsenek órák, az egész évfolyam egy nagy teremben van, szóval Ross és én mindketten oda mentünk. Beestünk és már csak pont két hely volt, drága barátnőim mellett. Leültünk és Hanna meg Kate azonnal elkezdtek ölelgetni. De jó, ma már több ölelést kaptam mint egész életemben.
-Huhh, még jó, hogy ideértünk.-Mondta Ross,mikor visszafordultam hozzá.
-Mondtam, hogy siessünk te barom.
-Mi?! Nem is... Nem vagyok barom! Te vagy a barom!
-Csakugyan?
-Igen.
-Na és miért?
-Nemtudom. De az vagy!
-Nemtudom ki tagadott le engem.-hoztam fel indoknak a tegnapi délután témáját. Hiszen megbeszéltük, hogy én nem érzek iránta semmit, de most, hogy ezt felhoztam, tuti rosszul esik neki, mintha nem is bocsájtottam volna meg...
Ross nem válaszolt, csak lesütötte a szemét. Basszus! A hátára tettem a kezem, és elezdtem simogatni.
-Ross...-kezdtem a mondandóm.
-Azt hittem ezt megbeszéltük...-nézett rám- Tudom hogy hülye voltam...
-Meg is beszéltük, én vagyok a hülye sajnálom!-öleltem át. Végre egy ölelés amire vágyok a mai napon, és még csak reggel nyolc óra. Ölelésünk közben bejött az új tanár. Elengedtük egymást, kezeim lecsúsztak az ő kezére, de nem zavarta, összekulcsolta ujjainkat, és én egyből megszorítottam a kezét, mikor megláttam, ki az új tanárunk...

Óra vége felé, még mindig összekulcsolt kézzel ülünk, és Ross a hüvelykujjával cirógatja az ujjperceim. Olyan jó érzés, melegség és törődés érzése fog el, annak ellenére, hogy még mindig nem tudom elhinni, hogy az új tanárom szinte egy házban él velem, és a nagynéném pasija. Csöngettek, felálltunk és én hátul maradtam, mivel muszály beszélnem Alaric-al.
-Na nem jössz?-Kérdezte Ross
-Nem, beszélek a tanárral.
-Hát okés.-Elengedte a kezem, és elment.
Mire mindenki kivonult a teremből Ric-hez siettem.
-Te meg mi a fészkes jó fenét csinálsz itt Ric?
-Ellie. Én vagyok az új töritanár.
-Vettem észre, de azért említhetted volna!
-Nem is tudtam, hogy ide jársz.
-Akkor jól figyelhettél amikor mondtam.
-Jó, na bocs. De mostmár a tanárod vagyok, szóval itt nem megengedett a jópofizással bevágódás, Ms Williams!
-Igenis Mr. Salzmann.
-Szia!-köszönt el.
-Szia Ric!-nevettem, majd egyenesen a szekrényem felé vettem az irányt. Útközben Hanna és Kate megtaláltak.
-Na, mi van köztetek a szöszivel?.
-Tuti együtt vagytok!
-Mióta tart?
-Miért nem mondtad el?
Bombáztak a kérdésekkel, majd a szememet forgatva, egy nagy sóhaj kiséretével letettem a táskám és a dzsekim a szekrényembe.
-Lányok, nincs köztünk semmi.
-Akkor mi volt az az ölelés meg az egész órás kézfogás? Valld be. Nekünk elmondhatod.
-Csak barátok vagyunk.
-Láttam hogy néztek egymásra. Tuti van valami köztetek. Szemmel látható köztetek a kémia, meg a szikra, meg a vonzalom.
-Ugyanmár Kate. Ross az egyik legjobb barátom lett, semmi több. Elég közel engedtem magamhoz, és magam körül kell tartanom. Szükségem van egy ilyen barátra, mint ő. Ha elengedném az elvesztése csak megint a földbe tiporna.
-De ahjjjjmár! Nem teheted ezt magaddal, hiszen szereted!
-Mi?! Azt nem. Csak barátilag. Kedvelem. Szeretetről, sőt szerelemről szó sincs. Ő sem érez irántam többet. Csak tetszettem neki, de megbeszéltűk. Szerelemtől jó messze állunk. Dehogy.
-Te tudod!-vonta meg a vállát Hanna.
-Most pedig, egy nagyszerű banda következik, szerintem mindannyian tudjátok kikről van szó! A színpadon tehát az R5!-haragozta be a műsorvezető.
Megszólalt a zene, és közben feljöttek a színpadra. A szívem hevesebben lezdett el verni, izgulni kezdtem, mintha egy Demi Lovato koncerten lettem volna. Izgalom. Ez az érzés sem tartozik a legtöbbször érzett érzelmeim közé... Az zongora szólt, majd Rocky és Riker elkezdtek játszani a gitárjukon. Először Riker kezdett énekelni.
"Oh no here we go..."
Aztán Ross is elkezdett gitározni, és énekelni. Ellington ütötte a dobot, igazán jól tudja mit csinál. Rydel nagyon jól zongorázik. Nagyon ütős ez az egész, nagyon jól nyomják.
Eljátszottak pár számot, és egy ismeretlen nő szaladt fel a színpadra nagy kamerákkal, és egy mikrofonnal, amire rá volt írva a csatorna neve. Clevver Tv.
-Műsor indul! 3...2...1!
-Jónapot mindenkinek, ez itt a Clevver Tv, és itt vagyunk L.A egyik középiskolájában, ahol fellépett az R5! Nagyon jók voltatok srácok! Hogy vagytok?
-Köszi, jól.-mondta Riker.
-Ennek örülök. Lehetett most hallani a legújabb számotokat, a Smile-t is. Nagyon ütős, egyből beleszerettem. De azért elég szerelmes szövege van! Mesélj Riker, tényleg rohangálnál valakiért meztelenül jelen pillanatban?
-Nem, most nincs senki. Szabad vagyok csajok!-intett a közönségnek.
-Haha-nevetett a nő.-De úgy hallottuk Ross-nak van! Felröppent a hír, hogy barátnőd van Ross!-lépett mellé a műsorvezető és az orra alá dugta a mikrofont. Ross feszülten nézett rám, én pedig elkerekedett szemekkel néztem vissza.
-Ööö... ez nem igazán igaz.
-Szóval nem csókolóztál azzal a lánnyal.
-De.
-Akkor? Miért nem vagytok együtt?
-Figyelj, Sarah, most be kell vallanom valami csúnya dolgot. Másnapos voltam. Igen Ross Lynch berúgott, de elmúltam már 18, kit érdekel? Én is ember vagyok! Szóval másnaposan hazakísértem, a buliban eltűnt a pólóm, és úgy éreztem meg kel csókolnom. Megbeszéltük, és a legjobb barátok vagyunk!-mosolygott elégedetten.
-Tehát érzel valamit iránta?
-Igen, barátságot, bizalmat.
-Értem. Pedig jó lett volna shippelni még egy párt az R5Family-nek, ugye? Ha már itt tartunk Rydellington! Meséljetek valami szaftosat a kapcsolatotokról.
-Hú, hát este elég szaftos részleteket hallunk a szobájukból!-tette hozzá Rocky.
-Na de Rock!-boxolta vállba a szöszi csajszi.
A műsorvezető nő még vagy 10 percig beszélgetett velük, majd végre leengedte őket a színpadról. Éppen a suli "menő csajával" beszélgettem, aki teljesen oda meg vissza van az R5-ért. Egyszer csak megérzem valaki kezét a vállamon, és átkarol lassan.
-Milyenek voltunk?-suttogja a fülembe. Megfogom a karját, és leemeltem magamról.
-Ross, nem vagyok a csajod! Ne viselkedj úgy velem!
-Bocsi. Csak az órai után azt hittem, szabad.
-Nem. Nem járunk és kész. Ezt már letárgyaltuk.
-Jó... tudom.... Bocsi.

2 órája itthon dekkolok. Az előadások négyig tartottak, utána a végzősök pakoltak. Hát persze! Este 7 óra van, éppen a Pretty Little Liars legújabb epizódját nézem a tv-ben, és közben posztolom Instagram-ra a ma készült fotóimat Ross-al. Szinte mindent lefotóztunk. Tényleg jó nap volt. A telefonom csörögni kezd. Christian hív. Eldöntöttem, hogy kizárom az életemből, csak még nem tudom, hogy mondjam el neki. Kinyomom a hívást de ő megismétli. Ez megy. Hív, én pedig kinyomom. Nem akarok beszélni vele most. Közben Jenna néni jön haza a munkából, Alaric pedig otthon marad, mivel tantervet készít. A telefonom újabb csörgése megrémít. Vajon mit akarhat? Csöngetnek.
-Szia Ellie!-Hallom Jenna nénikém hangját a konyhából, biztos a hátsó ajtón jött be.-Kinyitnád szivem?
-Persze!
Elindulok az ajtó felé, a szívem zakatol. Sejtem ki az, de nem merek belegondolni. Most nem. Most nem akarok vele se beszélni, se találkozni. Megfogom a kilincset, és habozok az ajtó kinyitásával de végre megteszem. Egy nagy darab kő esett le a szívemről, mikor megláttam, ki az. Ross. Hála az égnek.
-Szia.-üdvözöltem.
-Szia. Figyelj beszélnünk kell.
-Oké, hát akkor gyere be!
Becsuktam az ajtót mögötte.
-Na?
-Figyelj ,Ellie, én, ez az egész, te és én... -nem találta a szavakat.
-Pillanat!-Állítottam meg, mivel csörömpölést hallottam a konyha felől.-Minden oké, Jenna néni?
Nem hallottam választ.
-Jenna!-válasz megint nem jött.-Jenna néni!-kiabáltam hangosabban, de válasz ismét nem jött. Elindultam a konyhába, de a küszöbnél megtorpantam. Nem. Ezt nem hiszem el.
-JENNA! JENNA NÉNI! MOZDULJ MEG! JENNA!-kiabáltam, és ráztan az előttem mozdulatlanul, vértócsában fekvő nénikémet.
-Ellie! Minden o..... Jézusom.
-Ne! Ébredj fel! Jenna!-könnyek szöktek a szemembe, és zokogni kezdtem.-Jenna! Ébredj fel! Most! Nem lehetsz halott! Nem. Nem veszthetlek el téged is. Jenna! Ébredj már fel az isten szerelmére!
-Ellie! Nem fog megmozdulni!
-Hagyj már! Igen is meg fog! Muszály neki. Te meg rohanj már a szaros telefonhoz és hívd a 911-et.
-Jó.
-Oké.-szipogtam és erőt gyűjtöttem magamba. Lehajoltam Jenna fejéhez és suttogni kezdtem.-Most figyelj ide Jenna néni! Erős vagy, van erőd ahhoz, hogy megmozdulj! Szedd össze magad! Az hogy élsz, vagy halsz, az csak rajtad múlik! Tehát, ha van benned egy kis küzdőerő, most vedd ki, és használd fel arra, hogy élj! Érted Jenna? Mert nálad erősebb nőt nem ismerek Jenna Sommers.-újra sírni kezdtem.-Nincs nálad erősebb. Mozdulj meg már végre!
-A mentők itt lesznek 10 perc múlva!-Jött be Ross, majd leguggolt mellém és átkarolt, én pedig a vállába temettem arcom, és sírtam. Megnyugtató, hogy itt van velem, soha, senki nem állt mellettem a nehéz pillanatokban.

A mentők, és a rendőrök itt is voltak az ígért időn belül. Jennát egy fekete zsákban rakták be a kocsiba. Miért? Miért pont ő? Nem értem.
-Ms Williams?
-Igen rendőr úr?
-Találtunk egy levelet.
-Milyen levél?
-Biztosan látni akarja, hölgyem?
-Idefigyeljen biztos úr! Nem tudom magánál ez hogy megy, de én elvesztettem az utolsó családtagomat is, és rohadt dühös vagyok, amiért valaki pont őt ölte meg. És talán a halálának az okát tartja a kezében, vagy a gyilkos nevét, szóval adja szépen ide azt a kicseszett levelet, vagy magam verek szét itt mindent és mindenkit, aztán elveszem magamtól.
-Nyugalom. Itt van tessék.
-Nyugalom, mi?! Ezt könnyű mondani.
"Ha nem fogadsz szót, a többi szeretteddel is ez lesz!"
Mi?! Miért? Ki? Nem értem.

Röpke két óra, és a ház körül már senki sincs. Bemegyünk a házba, és én egyből a konyhába megyek. Megállok, és bámulom azt, ami megmaradt a nagynénémből. Egy vértócsa. Megint elkezdek sírni. Ross mögém lép és átkarol, majd száját a hajamhoz érinti, és belesuttog.
-Nyugodj meg Ellie.
-Hogy?!-löktem el magamtól.-Hogy a fészkes fenébe nyugodjak meg Ross? Az elhanyagoló testvérem, aki kitagadott, 3000 mérföldre van innen, és éli a boldog életét. Az egyetlen ember aki maradt nekem, az Jenna volt, de ő is meghalt. Mindenki meghalt. Az apám, az anyám, az öcsém Jeremy, Jenna, a keresztapám John. Jesszus még John is, pedig utáltan őt! Mindenki elhagyott, nincsenek mellettem, és most még azt mondod nyugodjak le? Te is mit akarsz tőlem? Miért vagy velem? Miért vagy még mindig itt? Nem látod, hogy csődtömeg vagyok? Neked erre nincs szükséged.
-Nem mondhatod meg, mire van szükségem.
-Miért? Miért Ross? Miért foglalkozol velem?-kiabáltam vele.
-Ellie, én...-elcsuklott a hangja.
-Na?
-Basszus, azért mert...

4.rész

Újabb reggel. Kinyomom az ébresztőt, és felülök, de mást se tudok csinálni, csak ülök, és nézek ki a fejemből. A telefonom megint csipogni kezd. Pedig egyszer már kinyomtam! De ez egy hívás. Miért hív állandóan? Nem érti meg, hogy szakítottunk. Chris sosem adja fel. Ezt szerettem benne. Kitartó. Egy kis habozás után felveszem a telefont, de nem tudok semmit beleszólni.
-Végre felvetted!!!-ordít bele a telefonba. Semmit nem tudok mondani... Mit kéne ilyenkor?-Elena, itt vagy? Elena...-a hangja sokkal nyugodtabb, olyan...törődő... Talán megváltozott a szakításunk óta?-Elena...Kérlek...Válaszolj!-mondta selymes hangon.
-Christian...-suttogtam, kissé rekedtes hangon.
-Végre! Minden rendben veled?-kérdezte nyugodt hangnemben, de mégis lehetett érezni rajta az érdeklődést.Hangjával teljesen elcsábít... Azt mondtam nem szerettem, de mégis teljesen rabul voltam ejtve...Lehetséges ez egyáltalán?Lehet ez a szerelem, csak még nem jöttem rá?-Elena, minden oké?
-Christian... mit akarsz tőlem megint?-mondtam nyugodt, de még mindig rekedtes hangon.
-Nem tőled... téged! Szeretném, ha újra az enyém lennél. De ezt nem mondhatom el telefonon... Átmehetek még suli előtt?
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.-mondtam kissé halkan.
-Kérlek! Csak... adj még egy esélyt... bebizonyítom, hogy méltó vagyok hozzád!
-Inkább én nem vagyok méltó hozzád!-suttogom.
-Ellie! Hagyjuk ezt! Nemsokára ott vagyok.
Összeszedtem magam, és Christian már itt is volt. Jenna néni már korán elment, mert állásinterjúkra jár ma egész nap. Beengedtem a srácot. Szaggatott farmerben, és egy fehér rövidujjú pólóban volt.

Becsuktam mögötte az ajtót, és megfordultam, ő pedig körübelül 20 centire lehetett tőlem.
-Figyelj, Ellie! Én Nem habozok! Mióta szakítottunk, nem érzem magam egésznek...sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, mivel nem nagyon mentek jól köztünk a dolgok,de úgy érzem, együtt többek lehetnénk, mert az életünk egy puzzle és az enyémből már csak te vagy a hiányzó darab, és együtt talán megtalálhatjuk a tieidet is. Szeretlek Elena! Nem tudom hányszor mondjam még el, hogy elhidd.
-Be kell bizonyítani, nem csak mondani kell.
-Kérlek!-fogta meg a kezem- Hát nem emlékszel, amikor csókolóztunk, milyen érzés volt amikor az ajkaink összeértek -lépett közelebb- vagy amikor először lefeküdtél velem, milyen érzés volt a másnap reggel, amikor a mellkasomon ébredtél, együtt csináltunk reggelit, együtt tanultunk... nem emlékszel a sok jó dologra, ami miatt az életedet is jobbnak érezted? Már mindent elfelejtettél röpke 4 hét alatt azzal a szöszivel?-Jézusom, Ross... Sikerült eddig nem gondolnom rá, de most eszembe jutott... ma már rágodhatok 2 dolgon is... Ami 2-vel több az átlagnál!-Mit mondasz? Újrakezdjük? Én nem akarlak semmibe belehajszolni, de a szakításunk óta a te fájdalmaidat is végignéztem, és az is fájt... Nem érted? Mi egymásnak lettünk teremtve, Elena! Még ha most nem is érzed, rá fogsz jönni, ígérem.-Egyszerűen csüngök minden szaván. Hogy lehet rám ilyen hatással? Az a szürke szempár egyszerűen elvarázsol. Lehet, hogy ez a szerelem, mivel ilyet még nem éreztem.
 -Figyelj, Christian, én nem hiszem...-be sem tudtam fejezni a mondatot, ajkai már is az én ajkaimra tapadtak, és csókolózni kezdtünk. De bevillant a fejemben, hogy nekem suliba kéne menni. Két kezemet a vállára tettem, és úgy toltam el.
-Még ez se vett rá?
 -Figyelj, nekem mennem kell. Meggondolom. Most kérlek menj el!
 -Ellie!
-Csak menj! Kiengedtem, majd felszaladtam a táskámért, beleraktam a tegnapi igazolást, meg a napi salátámat, és elindultam.

A suli tele. Elindultam a szekrényemhez, és közben egész végig Christianon agyaltam. Ha ennyire szeret, miért csalt meg? A szekrényhez érve sóhajtottam egyet, és lecsuktam a szemem, és bevillant egy kép. Ross és én amikor csókolózunk nálunk a verandán. Mi?! Hogy jön ő ide?  Most Christianra kéne gondolnom. De ez a kép bevillant. Nem tudok mársa gondolni. Jesszus. ő is csak egy barom... de amikor vele voltam, még az a kicsi idő is, felszabadultnak éreztem magam... valahogy anyuék halála óta először, úgy éreztem élek... és puff. De most koncentráljunk az exemre, aki vissza akar szerezni. Adjak neki még egy esélyt? Hisz annyira leköt, mikor vele vagyok. A szavai annyira érdekkeltőek, és ő maga is olyan... tekintélytparancsoló.
Kivettem a könyveim és elindultam órára. Egész nap csak Christianon sikerült agyalnom.
-Hé, Ellie, jól vagy?-kérdezte Kate.
-Mi? Ja, persze igen...
-Akkor jó, mert ma úgy festesz mint egy zombi.-tette hozzá a másik oldalamon lévő Hanna.-Mit csinált már megint Christian?
-Mi?! Honnan tudod, hogy róla van szó?
-Talán mert a füzetedbe egy csomószor felírtad a nevét és mellé kicsi eltört sziveket rajzoltál.
-Basszus. Ezt most nem akartam elmondani. Mert semmit nem beszéltünk meg... zavaros ez az egész... ha én is többet tudok, vagy jobban átgondoltam elmondom oké?
-Igaz, Miss Williams?-szólt a tanár rám.
-Ööööö...Igen persze.-válaszoltam. A tanár rosszallóan nézett, de folytatta az órát.
Csengetés után a szekrényekhez mentünk, és én bepakoltam a könyveim, meg az összes cuccom, mivel holnap valami előadás lesz egész nap, nem kell tanulni, hazacipelni meg nem fogom! Hívott a természet, úgyhogy elmentem a mosdóba. Persze, még pisilés közben is azon kell agyalnom, mik állnak amellett , hogy adjak még egy esélyt Chris-nek. Egyszerűen nem tudom . Amíg volt, jó volt, de nagyot csalódtam benne, és ezt nem akarom újra.Kezetmostam és kimentem az ajtón, de belebotlottam Ross-ba. Rohadt élet! Még ő is itt van. Felnézek rá, és a szívem egyre hevesebben kezd verni, érzem ahogy adrenalin kúszik a testemben. Még sosem éreztem ilyet.
-Szia.-köszönt.
-Szia-köszöntem vissza.
-Figyelj, éppen téged kerestelek... beszélhetnénk?
-Ez egy jó ötlet.
Kimentünk az udvarra, a padokhoz, ahol a többi iskolatársunk ebédelt és leültünk egy üres helyre.
-Figyelj.-kezdtünk bele mindketten.
-Előbb te.-mondtam neki.
-Oké...Szóval, igazából csak annyit, hogy nagyon, de nagyon, de nagyon nagyon sajnálom, amit tegnap este mondtam. Tudod a testvéreim állandóan cikiznek, ha van egy csajom, és ettől féltem. De nem is akarom másra kenni. Balfasz vagyok, és elcsesztem ezt az egészet veled, Ellie! Olyan jó volt amíg kettesben voltunk, olyan sok közös van bennünk, és amikor együtt vagyunk, mintha valami erő lenne közöttünk, ami egymás felé húz, mint most is. Érzed?
Eddig nem is figyeltem rá, csak annyit tudta, hogy különös érzésem van, amikor vele vagyok. Tényleg, mintha valami hozzákötne, mintha izzana köztünk a levegő.
-Én is érzem. És amikor kettesben voltunk tényleg nagyon jó volt. És lehet kicsit túlreagáltam. Csak tudod, eléggé felbosszantott, hogy amikor érzelem nélkül csináltunk mindent, még arra sem vagyok jó, ezzel szemben amikor érzelmekkel kellett volna csinálni nem éreztem semmit Chris...-akadtam meg. Már megint ez a név. Ell kell mondanom Ross-nak.
-Mi az?-kérdezi.
-Figyelj, Ross. Valamit tudnod kéne. Christian eljött hozzám ma reggel, és egy kisebb beszédet tartott nekem, hogy ő szerelmes belém, és vissza akar kapni, aztán megcsókolt.
-És ezt miért mondod el nekem?
-Hogy tudd, hogy nem kell nekem mégjobban megnehezítened a dolgokat. Ezt , ami köztünk volt, hagyjuk a fenébe, és legyünk barátok, Van nekem elég gondom így is.
-Éppen könnyiteni szeretném. De ha téged ez tényleg ennyire zavar, akkor hagyjuk. -mondta sértődötten.
-Barátok? Kérlek.
-Jó...-látom rajta , hogy csalódott.
-Akkor, kajálunk együtt?
-Ja.-Elővettem a táskámból a kajámat, és ő is az övét.
Megettük a kaját, közben kibeszéltük a bajainkat,Közben éreztem, hogy Ross is megbékélt a ténnyel, hogy csak barátok maradunk. Suli után hazakisért, majd elköszöntem tőle, és beestem otthon az ágyba. Elkezdtem nyomkodni e telefonom, és egy hírnél azonnal megálltam.

"Ross Lynch új barátnője! Klikk és nézd meg a szerencsés lányt!"

MI A JÓ FÉSZKES FENE?????!!! Azonnal felhívtam Ross-t.

-Sziiiiiiiaaaaaa.-köszönt.

-Szia....Ööööö. ugy te is láttad?

-Igen, és reméltem is , hogy nem akadsz ki.

-Hogy a fracba nem akadnék ki, amikor már több mint egy millióan látták a posztot, és full nem igaz belőle semmi?

-Hát, azért van benne egy pici...

-Mi? Ez a kép? Ez akkor volt amikor még nem mentem bele a hülye kis érzelemmentes faszságodba. Félmeztelen lesmárolni egy full ismeretlen csajt Los Ageles utcáin. Valahogy éreztem hogy ez lesz basszus.

-Attól hogy kiabálsz nem foglak jobban hallani.

-Tudom de marhára felbaszták ezzel az egésszel az agyam... 

-Tudom... Nyugodj le kérlek!

-Ellie mi a baj?-nyitott be Jenna néni, én pedig egy kattintással kivetítettem a tv-re a szöveget,hogy elolvashassa, és én pedig tovább oltsam ezt a nyomorultat.

-Hogy a picsába nyugodjak le, szöszi? Hivd fel a szerencsétlen menedzseredet, ha már akkora sztár vagy , hogy kiirják kivel smárolsz, és cáfold meg ezt az egészet, vagy esküszöm többet a közeledbe nem megyek, és még akkor barátok se lehetünk.

-Jó, jó oké nyugi... Riker már beszél vele... ennyire hülye még én se vagyok...

-De, úgylátszik mégis.... Jesszus amúgy is minek kellett megcsókolnod akkor? Mit akarsz tőlem ennyire?

-Hát...-elhallgatott.

-Jó, figyelj, most nem akarok még jobban kiabálni, szóval inkább leteszem.

-De...

-Szia Ross.-és lecsaptam a telefont, arcomat pedig a tenyerembe temettem, és sóhajtottam egy nagyot .

-Ez tényleg gázos.-hallottam egy férfi hangot az ajtómból.

-Jaj... Alaric, te is itt vagy? Ugye nem hallottad?

-Szerintem az egész város hallotta.-nevetett.

-Ahj, ez de gáz... Nem is járok azzal a szöszivel.

-Szakítottatok?-kérdezte meglepődve Jenna.

-Áh.... nem is volt igazi... Csak féltem, hogy ő is átver, így érzelemmentesen csináltunk mindent... De a tesói előtt letagadott, így dobtam, és újjabb pofára esés....még arra se vagyok jó, hogy valaki ne szeressen... Kész csőd vagyok.

-Jajj, dehogy vagy az.-próbált vígasztalni Jenna újdonsült barátja.

-Köszi Ric, de az vagyok. Még nem ismersz ahhoz eléggé, hogy tudd milyen vagyok. Szörnyű dolgokat műveltem régen. Inkább jobb ha nem is tudod.

-Jajj, bocs, nem akarok beleavatkozni vagy ilyesmi, csak meg akartalak vigasztalni!-emelte fel a kezét bocsánatkérően.

-Nem, dehogy, semmi, kedvellek, csak ebbe most tényleg jobb ha nem kavarodsz bele... Elég zűrös életem van.

-Jajj, miket nem hordasz össze? Még elijeszted.

-Akármi történjen, engem nem fogsz tudni lerázni, Jen.-csókolta meg a nenikémet.

-Jajj egyelek meg titeket. Na én elmegyek kiszellőztetem a fejemet.

-Mehetünk veled? Elmegyünk kávézni?

-Okés!

Elindultunk mind a 3-an, és elsétáltunk a kávézóig, majd körbejártuk fél Los Angeles-t, és közben eszméletlen sokat beszélgettünk. Christian 10x hívott, de nem vettem fel. Nem akarok most vele foglalkozni, eleget agyaétam ma már rajta. Végülis a délutáni elfoglaltság jól sikerült, nagyon megkedveltem Alaric-ot, rendes fickó. Hazaértünk, megfürödtem és az ágyamban egyből bealudtam.

3. rész

-Ébresztőőőőő!!!!!-ugrott valaki az ágyamba.
-Jézusom! Mi a fra....-mikor felnéztem, és felfogtam ki az, azonnal a nyakába ugrottam.-Jenna néni!
-Szia Ellie!
-Mi?! De hogy? Mit keresel itt?
-Ideköltöztem hozzád.
-Nem úgy volt, hogy még nem biztos?
-De, csak aztán gondolkoztam, és semmi nem kötött Miami-ba. Ígyhát idejöttem.
-Jézusom, de örülök!-tényleg nagyon örültem neki! 13 éves korom óta nem láttam!
-Én is neked!-ölelt meg mégegyszer.-És milyen gyönyörű vagy! Hogy telik az idő! Már le is érettségiztél!
-Pff... már ha átmegyek!
-Miért? Olyan rossz tanuló vagy?
-Tudod anyuék halála óta egy kicsit kisodródtam. De folyamatban van a helyrehozatal.
-Igen hallottam.-rakott egy hajtincset a fülem mögé.
-Mivan? Ja...
-Sophie.-mondtuk egyszerre.
-Na, attól még, hogy leérettségiztem, suliba kell járni.
-Jajj ne már! Most jöttem haza. Majd írok kikérőt! Berendezem a szobám, és elmegyünk vásárolni!
-Húú.... ezt élvezni fogom!
-Na! Aludj vissza!
-Ha ennyire akarod!
Visszaaludtam, és olyan mélyen, hogy semmivel nem lehetett felébreszteni. Na jó.. azért de. Jenna leöntött egy vödör vízzel.
-Áááááááááá- sikítottam fel.-Mi ez? Ice Bucket Challenge?
-Végre! Délután 2 van! A telefonod vagy 10x csörgött.
-Tényleg?
-Mióta nem aludtál ilyen jól?
-Huu.... nagyon régóta.
-Örülök neki. Na kész a szobám! Megnézed?
-Még jó!-Ugrottam fel, egy szál pólóban és seggvillantós gatyában.
Leszaladtunk a lépcsőn és megálltunk a szoba ajtaja előtt ami csukva volt.
-Készen állsz? Mert ez nagyon király lesz!
-Igen, csak mutasd már meg!
-Oké...1...2...3...Tadaaaaaa!
-Úristen! Ez eszméletlen jó! Nem is hittem, hogy ebből a szobából ki lehet ezt hozni!

-Ugye? Én is ezt mondtam mikor készen lettem!
-Jenna, te egy zseni vagy!
-Tudom! Na öltözz! Megyünk várostnézni!
-Oké!-Felszaladtam a szobámba, és felvettem egy farmert, egy sima pólóval, és egy famerdzsekivel, meg egy magassarkú cipőt.
-Húúú.... csini!-mondta Jenna mikor azt bejárati ajtóhoz értünk.
-Köszi! De te sem panaszkodhatsz!
-Húhaaa! Ez nem csak egy bók volt?
-Mi?! Dehogy... Honnan gondolod?-nevettünk mindketten.
-Na hova menjünk?
-Hmmmmm... Starbucks? Szerintem már kirakták a fagyit és a jégkását.
-Ókés!
Elsétáltunk a Starbucks-ba, és bementünk a pulthoz, hogy kikérjük amit akarunk. Egy óriás adag fagyit kértünk, hogy azt majd ketten megesszük, és mellé Vanilliás Lattét habbal.
-Hmmm.... de rég voltam Starbucks-ban!
-Ja én is!-válaszoltam.-Egyébként, ha te most itt vagy, akkor Steve is jön? Mert tudod az öccse, Paul meg én...
-Szakítottunk.-jelentette ki.
-Akkor jó. Mármint, sajnálom, azt, hogy szakítottatok, de az jó, hogy Paul nem fog a képemben lenni.
-Ja, hát az elég durva dolog volt, pedig még csak 13 évesek voltatok.
-Igen. De ő nem annak érezte magát.-Kanalaztam be egy kis fagyit.
-Na mivan, megtanultál fagyit enni?- lépett oda hozzánk, Ross?

-Haha! Vicces vagy! Neked is szia!
-Nem voltál ma suliban.
-Az én hibám!-emelte fel a kezeit Jenna.
-Igen az övé!
-Értem!-nevetett a szöszi.-Egyébként Ross Lynch vagyok.
-Jenna Sommers-fogtak kezet.-Egyébént tudom ki vagy!
-Igen?-nézett rám.
-Nem én voltam!-kortyoltam bele a Lattémba.
-Egyszer Miami-ban koncerteztetek és én voltam az eligazító. Hozzám rohantál megkérdezni, hol a WC.
-Tényleg! Emlékszem!
-Egyébként ő a nagynéném!-mutattam be.
-Ja, gondoltam.
-Egyébként ti?-mutatott ránk Jenna.
-Ő a csajom!-húzott oda magához Ross, és mosolygott mint egy idióta.
-Nemár, úgy nézel ki mint egy ötéves.
-Tényleg?
-Igen.
-És most is?-csókolt meg, vadul.
-Hmmmmm.....-mondtam csókunk végén.-Na jó, mostmár csak agyilag vagy ötéves.
-Abból sose növök ki!
-Tuti nem!-borzoltam meg a haját, majd visszaültem a székemre.
-Na hagylak titeket, aztán majd találkozunk este?
-Igen, majd megbeszéljük. Szia!
-Szia!-puszilt meg a számon.
-De cukik vagytok!
-Köszi!
-Hidd el, nagyon jól jársz ezzel a pasival! Azon a koncerten vagy 500 csaj akarta ráugrani, a többi meg a 10 sorban vagy hátrébb volt. És nagyon jók!
-Tudom, tegnap meghalgattam őket.És tényleg nagyon bírom, csak....
-Csak? Ennél a srácnál ne legyen kifogásod!
-Igen. Erről van szó. 3 napon keresztül nyaggatott, hogy jöjjünk össze, és nagynehezen belementem, de most meg félek, hogy ő is itthagy.
-Miért hagyna itt?
-Mert engem mindenki itthagy. Először a nagyi, meg a nagyapa, aztán anyu és apu, aztán Jeremy elköltözött, Amanda szintén meghalt, Sophie meg rám se hederít. Senki se szeret, és nem is érdemlem meg.
-Ez nem igaz!Én szeretlek! És ahogy látom a szőke herceged is. De te is szereted őt?
-Nem tudom... nagyon kedvelem, de egyáltalán nem vagyok biztos benne hogy szeretem is. Még sosem voltam szerelmes, így nehéz rájönni.
-Ó drágám, ha szerelmes vagy azonnal megtudod. Teljesen más, mint amikor mással vagy. Ha szerelmes vagy az felemészt, mindig rá gondolsz, és ha rágondolsz mosolyogsz, és olyan mintha rózsaszín köd venne körül, és pillangók lennének a gyomrodban.
-Te kibe voltál szerelmes?-kérdeztem , mivel nagy tapasztalattal beszél az említett férfiról.
-Egy főiskolás barátomba. Együtt tettük le a diplomát, de aztán nem jöttünk össze, és nem bírtam nézni, ahogy enyeleg a csajával. Ezért mentem el. Aztán mint kiderült, összeházasodtak a nővel, szóval most biztos boldogan élnek!
-Ouch. Sajnálom.
-Nem kell sajnálni, de nem akarom elvesztegetni a te idődet is, gyere menjünk vegyünk valami ruhát, hogy legyen mit felvenni a randimra. -Randi? Nem is meséltél. -A reptéren találkoztam vele össze. Nagyon dögös, és van humora is. -Na induljunk akkor! Elmentünk a plázába, és vettünk pár rucit, Jennának és nekem is, és én választottm ki a ruháját a randira, amit csak otthon mutatok meg. Hazaértünk, és segítettem elkészülni a neki. -Na, mutasd már a ruhát. -Jó, nyugi. Elmentem a ruháért, ami egy ujjnélküli ruha, aminek a háta ki van vágva, és a derekánál vam egy kis dísz. Egyszerű, de nagyszerű! -Na itt vagyok! -Úristen Ellie! Ez gyönyörű! Pont hozzám illik! -Tudom! Ezért választottam! Na vedd fel, és kapd el a csávót! -Okés! Bement a szobájába, átöltözött, a ruhához egy fekete magassarkút vett. -Jenna, egyszerűen gyönyörűen nézel ki! -Reméltem is! Na indulok, 5 perc múlva ott kell lennem! -De az étterem 10 percre van! -Nem hallottál még az elegáns késésről? -Na menj!-öleltem meg.-Hányra jössz? -Ne várj! -Jó!-nevettem-Érezd jól magad! Bepattant a kocsiba, és elhajtott. Eszembe jutott, hogy volt egy csomó nemfogadott hívásom, így elővettem a telefonomat, és felhívtam Kate-et, aki 3x hívott. 6x hívott Ross, és egyszer Hanna. Kicsörgött, majd a harmadik csörgés után felvette. -Szia!-köszöntem. -ELENA WILLIAMS! Halálra aggódtam magam. Hol a retkes franca voltál ma? -Jenna néni hazajött, és mostantól ott fog lakni, és azt mondta ne menjek suliba.
 -Hát szólhattál volna, azthittük meghaltál.
-Jobb is lenne.-nevettem.
-Ne már.
-Jó, nyugi, most végre boldognak érzem magam. Azthiszem. Imádom Jenna nénit, és nagyon jó, hogy itt van.
-Akkor nem aggódok. Ha te boldog vagy, én is.
 -Jó barátnő vagy Kate!
 -Tudom. Na szia!
 -Szia!-köszöntem el. Letettem, és láttam, hogy Ross írt egy sms-t.
 "Unatkozok. Nem jossz at?"
 "Ékezet luxus? Egyébként de. Indulok!" Felkaptam a dzsekimet, és elindultam Rossék házához. Mikor odaértem becsengettem, és Ross nyitott ajtót.
 -Na szia!-puszilt meg.
 -Szia. Na mit csináljunk, ha már ennyire unatkozol?
 -Nemtudom.-mosolygott kajánul, miközben a szobájába tartottunk.
-Mit akarsz?
 -X-box?-nevettem rajta, mivel az arckifejezéséből nem ezt vettem ki.
 -Jó, úgyis leverlek.-kérkedtem.
-Na azt megnézem Miss. Tizennyolcévesenleeszemmagmfagyival.
 -Na ezt most megbánod!-elkezdtem csikizni, ő meg rögögött mint egy őrült, és én is nagyon nevettem. Még csikiztem vagy 5 percig, mire röfögött egyet.
-Röff ,röff!-gúnyolódtam vele.
-Ne már! Ellie hagyd abba! De nem hagytam. Majd kezeit kiszabadította, megfogta a fejemet, magához húzott, és hosszasan megcsókolt. Nyelvünk összegabalyodott, és vad csókcsatába kezdtünk. Keze behatolt a pólóm alá, és lehúzta azt rólam. Én is így tettem. Aztán lefektetett az ágyra. Aztán bevillant.Mit csinálok? Erre még nem állok készen.
-Ross!-szóltam neki.-Ross! Várj!
 -Mi az?
 -Ezzel még várjunk! Nem igazán állok készen. Még csak 1 napja járunk.
-Jó, ahogy akarod. Egyébként a tesóim és anyuék mindjárt hazajönnek. És akkor végre megismerheted őket. De most gyere. Megragadta a csuklómat, és bevitt egy szobába, ami egy stúdiónak volt berendezve.
 -Ha az első kedvenc dolgomat nem csináljuk, akkor a második kedvenc dolgom jön.
 -Na lássuk!
 A kezébe vett egy gitárt, és elkezdte énekelni a The 1975-től a Grils-t. Nevetnem kellett, mert a szöveg eléggé a mostani helyzetre illik. Egy srác nem feküdhet le egy csajjal, és erre az a válasz, mert hogy ők csak lányok. Oké. Mikor a szám végére ért, elröhögtem magam.
-Mi van?
 -Semmi, csak a szöveg.
-Idevág, mi?
 -Aha.
-Na de mivel én olyan királyul éneklek, meg is szomjaztam. Iszunk valamit?
-Ja...menjünk-igazából elég hülyén éreztem magam, hogy leállítottam, majd ezt elénekelte egy dalban... Nekem kicsit kínos.
-Szóval, mit kérsz?
-Amit te. Ismét egy kis kínos csönd következett.
-Figyelj, Ross, én nem csinálom ezt. Sajnálom, amit fennt csináltam, de ez nekem nem megy. Még nem.
-Nem tényleg. Megértelek, nem is kellett volna, csak.... mindegy sajnálom.-ölelt át.
-Naaaaaa!-hallottam egy hangot a hátam mögül. Felnéztem és egy magas barna hajú srác állt ott.
-Öö....-megint zavarban vagyok.... hurrá!
-Nemár Ross!  Ahogy nem vagyunk itthon már csajozol?-rámnézett, majd elmosolyodott.-Bár, vele nem is csodálom. Hogy hívnak szépségem?
-Elena. Williams.-ráztam vele kezet, a másik kezemet meg Ross fogta.
-Riker, nagyon örülök.-mondta a szőke hajú.
-Én meg Rocky.-ráztam kezet az először bejövő sráccal.
-Várj! Williams? Nem az apukádé a Williams stúdió?
-Volt. Meghalt.
-Jézus, bocsi. Részvétem.
-Mindegy. Kösz.
-Hol vannak a többiek?-kérdezte Ross.
-Ryland benyal anyuéknak, mert új kocsit akar, így elmentek fagyizni, Rydel meg Ellington.....tudoood... amit ti is csináltatok bizonyára amíg nem voltunk itthon.
-Mi nem....-kezdtem el.
-Nem vagyunk együtt.-engedte el a kezem.-A legjobb barátom.
Mivan? 3 napig könyörgött, hogy járjak vele, és most csak úgy letagad a tesói előtt?
-Mi?!-csattantam fel.-Ja igen. Már azthittem mást mondtál, de én nem is zavarok. Sziasztok!-felkaptam a dzsekim, és kisiettem a házból. Mivel kb. 20 percnyi sétálásra lakok, eléggé siettem, mert elég hideg volt. Pár perc múlva hallom, hogy valaki a hátam mögött fut, aztán megfogja a felkaromat.
-Ellie. Én... nem is tudom miért mondtam....csak nem akartam, hogy basztassanak. De nem akarok szakítani.
-Hát pedig jó lenne. Úgysem ment volna. Túl hülye vagyok, és elcsesztem volna elkúrt érzelmekkel. Úgy is történik veled majd valami, ha a közeledben vagyok. Nem akarok összetörni újra. Jobb neked nélkülem. Felejts el. Szia!-rántottam ki a karom a szorításából.
-Nemár. Ellie! Állj meg. Ez így nem jó.
-Majd jobb lesz. Sajnálom szöszi. Ez van, én ilyen vagyok, el kell fogadni, nem foglak elcseszni. Találsz majd nálam jobbat, akit nem fogsz letagadni a tesóid előtt.
-De én.....
-Csá Ross.
Nem akartam elhinni, hogy ezt tettem. De jobb is így. Már kezdtem érezni iránta valamit. De úgy látszik nem jelentek neki semmit. A saját tesói előtt tagad le. Mekkora egy barom! Hogy nekem nem lehet egy normális fiút kifogni, aki az elcseszettségemmel együtt elfogad? Áh, olyan szerencsém nincs. Sétálásom közben elővettem a kabátzsebemből egy önygújtót, és egy szál cigit. Ezt most muszály. A számba vettem, és meggyújtottam. Érzem ahogy a nikotin szétárad a testemben egy kis enyhe mentol társaságában. Anyám de jó érzés! Végre hazaértem, beraktam a kulcsot a zárba, de ne fordult el... Valaki van itt.... Lassan lenyomtam a kilincset és bementem. Minden lámpa le volt oltva. Semmit se lehet hallani sehol... De... várjunk csak. Valami mocorgás jön a lépcső felől. Gyorsan a villanykapcsoló mellé megyek, és feloltom a villanyt. Egy ismeretlen férfi áll előttem, fekete nadrágban és sötétkék pulóverben. Világosbarna haj, kis borosta, meglepődött képet vág.
-Ellie.-hallom nagynéném hangját a fickó háta mögül.
-Jenna?-térek ki a férfi pillantásai elől.-Már azt hittem valami bajod van.
-Nem semmi, jól vagyok.
-Akkor oké. Egyébként Elena vagyok.-nyújtok kezet a titokzatos ismeretlennek.
-Ööööö.... Alaric.... Salzmann.-ledöbbentem a név hallatán. Nem ezt a nevet említette Jenna, amikor a szerelméről beszélt?
-Hát... nagyon örülök.
-Én is.-mosolygott.-Na de én megyek akkor, nem is zavarok.
-Nem, nyugodtan maradj.-mondtam neki.-Én felmegek a szobába és alszok. Elég kimerítő napom volt.
-Jajj kincsem mi a baj?-Kérdezte Jenna.
-Semmi. Jól vagyok.-erőltettem egy mosolyt.-Megyek aludni. Holnap suli.
-Okés. Jóéjt.
Felmentem az emeletre, letusoltam, felvettem a pizsim, és álomba merültem.

2.rész

 Vasárnap tudtuk meg a szörnyű hírt. Elvesztettünk egy nagyon kedves lányt a családunkból, az R5 Family-ből! Ezúton is szeretnék megemlékzni Fűrész Dóriról! Nyugodj békében, csajszi! Nagyon szerettünk!

Mit keresek én itt? Jézusom. Hol vagyok? Ja igen, Kate nappalijában. Úristen de fáj a fejem. Mindenhol fekszik valaki. Hanna itt fekszik mellettem, mellette a szöszi. Mi is a neve? Igen, Ross. Nincs rajta póló. Hmmmmm..... elég pöpec teste van.Jó én mostmár keresek egy gyógyszert.

Feltápázkodtam, és elindultam a konyha felé, de a természet hangosabban hívott. Elcsoszogtam a WC-re és elvégaztem a dolgom. Visszamentem a konyhába, kivettem a szekrényből egy Advil-t, majd becsuktam és a hűtőhöz mentem vízért. Kivettem a tejet, mivel víz nem volt. Becsuktam a hűtő ajtaját. Kerestem egy poharat, kiöntöttem a tejet, majd visszaraktam a hűtőbe a dobozt. Bevettem a gyógyszert a számba, és belekortyoltam a tejbe, amit azonnal ki is köptem.

-Basszameg.

-Ja én is ezt mondom.-Mondta Ross, mivel sikerült leköpnöm.

-Basszus, bocsi, csak ez a szar megsavanyodott. Várj letörlöm.-vettem a kezembe egy konyharuhát, és elkezdtem törölgetni a hasát. Jézusom, de jó a teste. Nem az a hú de izomagy, de nem is plöttyedt. Tökély.

-Ha most nem lennék másnapos, és a csajom lennél, tökre élvezném.

-Mi?!

-Szerintem hallottad.

-Ja, igen.

-Remélem élvezed a dolgot az alakuló dolgoddal.

-Mi?! Christian te meg mit keresel itt?

-Hozzád jöttem Elena, mert én még szeretlek, és nem tudtalak elfelejteni. De úgy látom te már tovább léptél.

-Ezt akkor kellett volna gondolnod, amikor keféltél azzal a kis ribivel. -Szólatm utána mikor elment.

-Ki ez a faszjancsi?

-Ő a volt pasim, Christian. Egy nagy tuskó. Megcsalt, ahelyett, hogy eljött volna a szülinapi bulimra.

-Ouch.

-Oké, figyi, ez így elég ciki, mert már szerintem tejmentes vagy, én meg csak tapizlak.

-Én nem kifogásoltam!

-De én igen. Figyi Ross. Tényleg nagyon jó pasi vagy, de nekem nem jössz be.

-Oké, akkor legyünk haverok.

-Én is erre gondoltam. Na megyek lecsekkolom a táskám, és hazamegyek.

-Segítek.-mondta, mikor elindultam a nappaliba.

-Érzem a szemeidet a hátsómon. Csak barátok.

-De attól még jó a segged.

10 perc keresés után megtaláltuk a táskám.

-Na szöszi, köszi.

-Haha, vicces.

-Jó, na szia.

-Én is megyek.

-Így? -mutattam a félmeztelen testére.

-Aha.

-Megfázol.

-Los Angelesben vagyunk, délelőtt 10 óra. Tuti nem fázok meg.

-Ja, és Február vége.

-Kit érdekel? Induljunk.
-Te tudod.
 Útközben tök sok mindenről elbeszélgettünk, és tök sok közös dolgunk van.
-Na hát itt is lennénk.
-Ja igen.-mondta miközben a földet bámulta.
-Na gyere ide szöszi!-karoltam át, majd ő is ezt tette, aztán a hátamról a keze lecsúszott a fenekemre.-Héé!-mondtam miközben felnéztem rá.
-Mi az?-kérdezte, miközben egyre közelebb hajolt, így már szinte csak milliméterek választottak el minket.

-Nem, ezt nem!-löktem el magamtól.
-Mi?! Ne már! Tudom, hogy te is akarod!
-Nem! Ross értsd meg, én nem akarok tőled semmit!-indultam az ajtó felé, de megfogta a csuklóm, és visszarátott....majd... ajkai az enyémre tapadtak, és szenvedélyesen megcsókolt. Nyelve utat tört a számba, majd én is ezt tettem. A körülmények is elég jók voltak, hiszen Ross még mindig félmeztelen volt, én pedig a kockáira tettem a kezem.
-Most mondd azt, hogy nem szeretnél tőlem semmit!-zihálta a csókunk végén.
-Nem, sajnálom, de ezt nem lehet. Én nem akarom.-ismételten ellöktem magamtól, majd kinyitottam az ajtót, és beviharzottam a házba. Becsuktam az ajtót és háttal nekidőltem.
-Nem hiszem el, hogy ekkora barom! Nem érti meg? Pedig a suliban még tök normális volt...
-Ki volt normális?
-Jajj, Soph, te itthon vagy?
-Ja, kikérettem magam az orvossal, és hazajöttem az érettségidre!
-Azt tegnap tettük le.
-Tudom, csak mesélj, milyen volt!
-Jajj ne játszd a jó nővért... Mióta anyuék meghaltak sose voltál velem kedves, sose voltál itthon, most hirtelen megjött az eszed?
-Nem, csak a nővéred vagyok és szeretlek! És belegondoltam, hogy 18 éves vagy, és nemsokára tédeg is elveszítelek.
-Szeress máskor is, ne csak ilyenkor, és nem kell a szereteted. Neked sem kell, hogy egy ilyen elcseszett emberrel élj, mint én!
-Fejezd be! Nem vagy elcseszett! Igen is megérdemled, hogy szeressenek, csodálatos ember vagy Elena!
-Akkor mi a francért hagy el mindenki?
-Nem hagy el senki. Itt vagyok én...-a szavába vágtam.
-Ja itt vagy... örülök ha kéthavonta hazatolod a segged. De nem akarok most vitatkozni.-felfutottam a lépcsőn, és bezártam magam a szobámba. Bekapcsoltam a hangfalamat, rákötöttem a telóm, és bömböltettem Demi Lovato zenéit, Ilyenkor ő erőt tud adni nekem. Olyan erős, olyan sok mindenen átesett, belül összetört, és még mindig erős, és ragyog! Példamutató.

Azt hiszem elaludtam. Már az elejéről kezdődött a lejátszási lista. Leállítottam a zenét, összekaptam magam. A hajamat felfogtam copfba, felvettem egy farmert, és egy meleg pulcsit, és bekapcsoltam a laptopomat. Mikor bejelentkezett a skype, Kate és Hanna azonnal hívott is.
-Sziasztok!
-Szia Ellie! Na hogy érezted magad a bulin?
-Nagyon jó volt, csak még egy picit fáj a fejem.
-Nem is csodálom, eléggé beindultál. És mi van a szöszivel?
-Ki.... Ja Ross... Egy nagy barom... reggel hazakisért és lesmárolt. És nem volt rajta póló.
-Este nem sokkolt le ennyire, hogy lesmárol.
-Mi?! Csókolóztunk? Jézus...
-Méghozzá elég szenvedélyesen. Ha nem taccsol ki, ott helyben megdug. De olyan jól néztetek ki együtt.
-Nem. Azt nem.
-Valld be, hogy bejön, na.
-Nem mondom, hogy nem, mert tényleg nagyon szexi, de nem gonolok rá úgy... És Christian..
-Jajj hagyd már azt a barmot, tegnap este amikor meglátta, hogy Ross-nak és neked összegabalyodott a nyelvetek , Marie Hudsont is lekapta.
-Mi?! Taknyos Marie-t?
-Igen...
-Hogy egy mekkora elcseszett barom!
 -Ja.. de legalább jó vagy!
 -Az túlzás. De az tuti, hogy miattam baszódott el.
-Ne mondd ezt! Már teljesen jólvagy.
-Jó most ezt hagyjuk! Sziasztok!
-Nemár!
-Sziasztok!-mondtam és letettem.
Lementem a nappaliba, és beraktam egy vicces filmet, Egy doboz fagyi és egy tál popcorn pont jó lesz. Úgy is híznom kéne. Épp, hogy leültem, csöngettek. Persze, hogy ő az!-gondoltam miközben ajtót nyitottam.
-Szia! Jöttelek felvidítani. Reggel elég szarul néztél ki.
-Menj innen szöszi! Úgysem fogunk járni, tegyél le rólam!
-Barátilag jöttem. Esküszöm.-magyarázkodott Ross.
Egy picit haboztam aztán beengedtem.
-Tuti, hogy csak barátilag jöttél?
-Igen.
-Akkor jó.
-Mit kezdtél el nézni?
-Jump Street.
-21 vagy 22?
-Először a 21 aztán a 22!
-Benne vagyok. Amúgy hoztam chipset, meg nyalókát!
-Nyalókát?
-Igen. Én nagyon is szeretem! Mi van vele?
-Semmi.-röhögtem.-Na nézzük.
Elindult a film, és közben csomót beszélgettünk, végigrágtuk a közös témákat, sokat röhögtünk. Már a másik film is beindult, mikor leettem magam a csokifagyival, és a fehér pulcsim tiszta olyan lett. Ross elkezdtett röhögni.
-Mit röhögsz?-kérdeztem.
-Azon, hogy leetted magad!
-Nem is vicces!
-De! Nagyon is!-röhögött még mindig.
-Igen? És még most is?-és megdobtam fagyival.
-Ez nem volt fair.-dobott vissza.
-Ez nem volt fair! Én már egyszer leettem magam!
-18 évesen-tette hozzá.
-Hééé! Nem lehet mindenki evőbajnok!-dobtam meg újra.
-Én Igen!-nevetett.
-Tényleg?-röhögtem.
-Tényleg!
-Na akkor próbáljuk ki!-belekanalaztam a fagyiba, úgy hogy annyi legyen rajta, hogy ne férjen be a szájába, majd úgy belenyomtam a szájába, és szinte az egész fejét összekentem.
-Hééé!-Röhögött, és én is. Mert hát valljuk be, ez nagyon vicces volt.-Olyan szép vagy ha nevetsz!-jegyezte meg.
-Azthittem barátként jöttél.
-De miért? Miért nem lehetünk együtt?
-Mert nem akarom, hogy elcsesszem a te életed is, és hogy az összes gondom így rád is háruljon. Félek a kötődéstől. Mert egyszer úgy is elveszítenélek, és azt nem élném túl. Már nincs senkim!
-És a nővéred?
-New Yorkban. A fősulin. Nem nagyon foglalkozik velem. Most állítólag a nagynéném ideköltözik, hogy ne legyek egyedül.
-Mesélj még magadról. Szeretnék többet tudni rólad.
-Nincs rólam több tudnivaló. Csak nézz rám. Csődtömeg vagyok.
-Jajj dehogy vagy az!-nyugtatott.-Te egy gyönyörű lány vagy, akit sokszor próbára tett az élet, és párszor megszívtad, de semmiképpen sem vagy csődtömeg!-ölelt meg, majd én felnéztem rá, és újra csókhatáron voltunk, de nem sokáig, mert megcsókolt. Én nem ellenkeztem. Szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, melyet telefonja csörgése zavart meg. Egy női hang szólt bele.
-Ross! Hol vagy már? Fél óra múlva kezdünk.
-Jézus ennyi az idő? Máris ottvagyok.
-Mi lenne veled nélkülem!-szolalt meg a női hang.
-Jaja, igen Rydel... Mindjárt ott vagyok.
-Siess!-mondta Rydel, majd letette.
-Figyu, most nekem mennem kell, fellépésünk lesz. Tök elfelejtettem. Még jó hogy van egy nővérem.
-Ja tiszta szerencse.
-Nem akarsz jönni?
-Nem, köszi. Megleszek. talán elmegyek sétálni a barátokkal.
-Hát te tudod! Na szia!-nyújtotta a kezét egy ölelésre, de ha most megölelem, tuti megcsókolom, ígyhát inkább csak a kezemet nyújtottam, de ő belehúzott az ölelésbe. Olyan jó volt ott lenni. Biztonságban éreztem magam, ahogy hallottam, hogyan gyorsul a szívverése.
-Szia!-köszöntem neki az ajtóban, kicsit csalódottan , hogy elmegy.
Becsuktam az ajtót, és csak arra a csókra tudtam gondolni. Olyan.... varázslatos volt. Lehet tetszik Ross? Igen, kifejezetten tetszik. Lehet szeretem is? Nem. Azt nem lehet. Ő is csak elhagyna. Felmentem az emeletre, lezuhanoztam, belebújtam a pizsimbe, aztán tovább laptopoztam a nappaliban. Rákerestem a YouTube-on az R5-re. Hmmm... Nézzük, melyik tűnik érdekesnek. I (Can't) Forget About You. Ez jó lesz. Hú basszus! Ezek nagyon jól nyomják. Meghalgattam egy csomó számukat, még a feldolgozásaikat is. Tényleg nagyon jók! De elég későre jár már, inkább lefekszek, holnap suli! Felmentem a szobámba és bebújtam az ágyba. Már félálomba voltam, mikor kaptam egy sms-t.
"Szerintem megpróbálhatnánk. Én nagyon kedvellek Ellie!"
Gondolkoztam egy picit. Vágjak bele? Válaszoltam.
"Nem tudom. Én is nagyon kedvellek, de félek. P.S.: Honnan van meg a számom?"
Azonnal jött a válasz.
"Ne félj! Vágjunk bele! Csináljuk az egészet kötődés nélkül! Járunk, de érzelmek nélkül.Tudom, hogy te is akarod! ;) P.S.: Vannak kapcsolataim. :D"
Érzelmek nélkül? Ez tetszik! Igen, azt hiszem, erre van szükségem!
"Hülye vagy! :D Jó, csináljuk! DE NINCSENEK ÉRZELMEK!"
"Ezt HARSOGÓ NAGYBETŰK nélkül is megértettem volna! Egyébként tudod mennyire lecseszett anya a fagyis pólóm miatt? De akkor most járunk?"
"Kellett neked kiröhögni! És igen, járunk. De én mindjárt bealszok, úgyhogy Szia! Holnap suliban tali! :D"
"Jóéjt"
Letettem a telefont, és álomba merültem.