Könnyekkel küzködve ültem fel az ágyban, a felkelő map sugarai még aligha világították be a szobát.
Minden álmom Róla szól. Mindig ugyan az a séma: visszajön, és amint megérinteném, szétfoszlik, eltűnik, majd felkelek.
Mikor légzésem visszaállt a normális kerékvágásba, a fürdőhöz siettem, felkaptam egy trikót és egy sortot, majd az edzőcipőmet, a szokásos reggeli futásomra készülve.
Vigyáztam, nehogy zajt csapjak, hiszen most már Lily és Amy is nálam lakik, ők pedig ilyenkor még a legszebb álmaikat alusszák.
Mikor légzésem visszaállt a normális kerékvágásba, a fürdőhöz siettem, felkaptam egy trikót és egy sortot, majd az edzőcipőmet, a szokásos reggeli futásomra készülve.
Vigyáztam, nehogy zajt csapjak, hiszen most már Lily és Amy is nálam lakik, ők pedig ilyenkor még a legszebb álmaikat alusszák.
Mire visszaértem, Amy már teljes felszerelésében indulásra készen állt a konyha közepén, Lily pedig az előszobában lévő nagy tükör elé hajolva igazította szempilláját.
-Ellie! Te hol voltál? Fél óra múlva kezdődik az előadás!
- Amy, nekem csak 10-kor keződik az első órám, még bőven van időm.-mondtam, miközben elővettem az iPodomat, hogy leállítsam a zenét.
-Igaz, mindig elfelejtem, hogy más szakod van. Akkor ebédnél találkozunk!
-Ebédnél!-kiáltottam utána, miután kecsesen kiviharzott a házból. Lily még bennt maradt.
-Ellie, minden rendben veled? -Kérdezte halkan.
-Persze. Miért ne lenne?
-Ismerlek. Nagyrészt én voltam veled egész nyáron. Csak akkor mész több órákat futni, mikor nem vagy rendben. És a tegnapi elviharzásod megerősíti a sejtéseimet.
-Semmi sem történt tegnap. Csak csalódottan néztem szembe a ténnyel, hogy Logan egy igazi barom. Futni pedig minden nap megyek.
-Ezt mindenki tudja szivi.-mondta, majd gyorsan megölelt és Amy után eredt.
A bioszelőadásról fáradtan léptem ki, lassú léptekkel haladtam az ebédlő felé. Szerencsére ez volt az utolsó órám ma, de April, a lány akivel tegnap megismerkedtem, elhívott sétálni, hogy jobban megismerjük egymást.
Ebédnél ismét ahhoz az asztalhoz ültünk, én pedig próbáltam a lehető legmesszebb ülni az egyetlen üres széktől, mivel számítottam rá, hogy oda ki fog leülni.
-Na és Ellie, te milyen szakra jársz?-kérdezte egy porcelánfehér bőrű, fekete hajú lány. Azt hiszem Serena a neve.
-Egyenlőre még semleges szakon vagyok, de erősen hajlom az orvosi tanulmányok felé.
-Az jó. Egy barátom most fog végezni az orvosi szakon, beszélhetsz majd vele, ha gondolod.
-Ez kedves tőled, köszi.-mondtam, miután lenyeltem az utolsó falatot is az ebédemből. Vagyis a negyedik falatot. Nem bírok enni.
Oldalra pillantottam, és megláttam, ahogy Logan engem bámul. Éreztem hogy elvörösödöm, de nem értettem mi váltja ki ezt a reakciót belőlem. Hiszen nem vonzódom hozzá. Ez az egyetlen dolog, amit ebben a pillanatban biztosra tudok. Utálom őt.
Undorral néztem rá, ő pedig érzelemmentes képpel bámult.
Felálltam az asztaltól, kivittem a tálcámat, s elindultam megkeresni Aprilt.
-Ó, Ellie! Hát itt vagy! Indulhatunk?-kérdezte az alacsony szőkeség. Úgy látszik ő talált meg engem előbb
-Persze!
Pár óra fárasztó vásárlás, és az összes üzlet összes ruhája felpróbálása után, frissen manikűrözött körmökkel léptünk ki a plázából.
-Hú, én igazán jól éreztem magam! Van kedved elmenni még a Starbucksba?
-Miért ne?-válaszoltam.
A karamellás lattémat ittam, miközben értelmetlen témákról beszèlgettünk, aztán meghallottam egy nevet a kávézó falán lévő tv-ből.
"Lynchék éppen egy turné közepén vannak, de Riker-t és Ross-t barátnőikkel kézenfogva látták előző este Los Angelesben."
Ennyit hallottam, mielőtt agyamat elöntötték volna az érzelmek.
Nem voltam csalódott.
Nem voltam összetörve.
Nem voltam elveszve.
Az egyetlen valós érzelem, ami bennem van: düh.
Átkozottul dühös vagyok.
Új barátnője van... Hát jó. Így is játszhatjuk.
Nem elég az, hogy hónapokon keresztül szenvedek miatta, nem válaszol a hívásaimra.
-Bocsi, April, de most nem maradhatok itt.-mondtam neki, és kimentem a kávézóból.
Otthon egyenesen a szobámba siettem, és magamra zártam az ajtót. Ledőltem az ágyamra, és sírni akartam, kiadni magamból mindent, de nem éreztem semmit. A plafont bámultam, és semmire sem tudtam gondolni.
-Ellie, minden rendben?-hallom az ajtón kívülről Amy hangját.
Felállok, és kinyitom neki az ajtót.
-Persze.-mondom monoton hangon. Lesimítom a ruhámat, és kilépek mellette.
A hűtőből kiveszem a pezsgőt, öntök magamnak pohárba, majd lassan elkezdem inni.
-Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. Mondd el!
-Rossnak barátnője van. Ennyi.
-Mi? Az a szemét! Hogy tehetett ilyet? És hogy érzed magad?
-Én? Most már-emelem fel a poharam- Teljesen jól!
-Csak érzel valahogy az egész iránt!
-Nem, Amy, tévedsz! Ez a baj! Rohadtul nem érzek semmit!
-Bocsi, April, de most nem maradhatok itt.-mondtam neki, és kimentem a kávézóból.
Otthon egyenesen a szobámba siettem, és magamra zártam az ajtót. Ledőltem az ágyamra, és sírni akartam, kiadni magamból mindent, de nem éreztem semmit. A plafont bámultam, és semmire sem tudtam gondolni.
-Ellie, minden rendben?-hallom az ajtón kívülről Amy hangját.
Felállok, és kinyitom neki az ajtót.
-Persze.-mondom monoton hangon. Lesimítom a ruhámat, és kilépek mellette.
A hűtőből kiveszem a pezsgőt, öntök magamnak pohárba, majd lassan elkezdem inni.
-Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. Mondd el!
-Rossnak barátnője van. Ennyi.
-Mi? Az a szemét! Hogy tehetett ilyet? És hogy érzed magad?
-Én? Most már-emelem fel a poharam- Teljesen jól!
-Csak érzel valahogy az egész iránt!
-Nem, Amy, tévedsz! Ez a baj! Rohadtul nem érzek semmit!
-És mit akarsz tenni?
-Háát... ma van az elsőévesek bulija...
-Ellie, nem.
-Miért? Gyerünk, érezzük jól magunkat!-mondtam, majd otthagytam, és újonnan bezárkóztam a szobámba készülődni. Mindenképpen ott leszek azon a bulin. A telefonom képernyője felvillant, és jelezte hogy kaptam egy üzenetet.
"Ugye ott leszel ma a partin? ;)
-Háát... ma van az elsőévesek bulija...
-Ellie, nem.
-Miért? Gyerünk, érezzük jól magunkat!-mondtam, majd otthagytam, és újonnan bezárkóztam a szobámba készülődni. Mindenképpen ott leszek azon a bulin. A telefonom képernyője felvillant, és jelezte hogy kaptam egy üzenetet.
"Ugye ott leszel ma a partin? ;)
Logan."
"Persze, hogy elmegyek. Ott találkozunk! :*"
Nem is tudom, miért ilyen stílusban írtam neki, de ez érdekes lesz, és kíváncsi vagyok a végkifejletre.
Egy óra múlva kész sminkkel és hajjal álltam, felöltözve, éppen a cipőmet véve az ajtóban. Amy végül rászánta magát, hogy eljön velem. Taxit hívtunk, ami egész pontosan érkezett, beszálltunk, és megkezdtük az utunkat a buli helyszínére.
A feljáró tele volt kocsikkal, mindenhol csinosan öltözött elsőéves lányok és fiúk siettek a ház bejárata felé. Amy-t előreküldtem, hogy nézzen szét, amíg én előhalásztam a táskámat a taxiból, mivel becsúszott az ülés alá. Tevékenységem közben igyekeztem ügyelni arra, hogy a fekete mini ruhámból ne látszódjon ki minden aminek nem kell.
-Segítsek?-hallottam egy csábítóan mély hangot a hátam mögül. Megfordultam és Logan kék szemeivel és sötétbarna hajával, és kisfiús szfinxmosolyával találtam szembe magam.
-Ömm, igen, jó lenne, ha megtennéd.
-Miért ne tenném?-vonta meg a vállát, majd bemászott a kocsiba.
-Ott van valahol az ülés alatt.
-Asszem megvan, mindjárt elérem.-nyöszörögte.-És megvan.-jelentette ki, mikor már előttem állt.-Gyere, menjünk.
-Köszi.-mondtam.
-Igazán nincs mit.
-Tudod, elég viccesen néztél ki.
-Még mindig jobb, mint hogy mindeni látja a bugyidat.
-Mi?-fordultam felé meglepetten.
-Igen, jól hallottad. Rózsaszín.
-Te..-álltam meg az ajtó előtt ledermedve.
-Most jössz vagy ott fogsz állni egész este?- A szemeimet forgattam és beléptem az ajtón.
Bent táncolt a tömeg, egy DJ keverte a zenét, a bárnál hosszú sor állt, halvány fények voltak, volt amelyik vörös volt.
-Hozzak egy italt?-Kérdezte Logan.
-Persze, köszi.
Mikor elment, beljebb indultam a tömegbe, átadtam magam a zenének, táncolni kezdtem.
Valaki hozzám simult hátulról, és azonnal megfordultam.
-Szia cica, elég jól nézel ki. Elmehetnénk kettesben, nem gondolod?
-Ö..
-Szerintem hagyd békén, ő velem van. Tessék itt az italod.-lépett elő a hátam mögül Logan, majd a kezembe nyomta a Martinimet.
-Ó, Holland, bocsi, nem tudtam, hogy ő a ma éjszakásod, bocs.-Felemelt kezekkel hátrálni kezdett.
-Ezt hogy értette? A mai éjszakásod?
-Ne hidd el. Te más vagy.
-Ja persze.
-Komolyan. Dave egy barom.
-Az biztos.-mondtam, majd egy nagyot kortyoltam az italomból.-Nem iszunk mégegyet?-kérdezem.
-De, gyere.-megfogta a kezemet, és bizsergés futott végig rajtam. A pulthoz érve a legütősebb italt kértem, majd pár másodperc alatt felhajtottam. Éreztem már a fejemben azt az édes szédülést, de kértem még egy tequilát, majd gyorsan felhajtottam, és elindultam táncolni. Jókedvem van, a zene átjárja a testem, a ritmusára mozgok, valaki hozzámsímul, de már nem is érdekel ki az, csak becsukom a szemem, és tácolok. Felszabadultnak érzem magam.
Kinyitom a szemem, és Logant látom, kicsivel messzebb tőlem. Felém indul, csábító nézéssel, a szívem pedig megmagyarázhatatlan módon hevesebben ver. Ez csak az alkohol hatása.
Egy óra múlva kész sminkkel és hajjal álltam, felöltözve, éppen a cipőmet véve az ajtóban. Amy végül rászánta magát, hogy eljön velem. Taxit hívtunk, ami egész pontosan érkezett, beszálltunk, és megkezdtük az utunkat a buli helyszínére.
A feljáró tele volt kocsikkal, mindenhol csinosan öltözött elsőéves lányok és fiúk siettek a ház bejárata felé. Amy-t előreküldtem, hogy nézzen szét, amíg én előhalásztam a táskámat a taxiból, mivel becsúszott az ülés alá. Tevékenységem közben igyekeztem ügyelni arra, hogy a fekete mini ruhámból ne látszódjon ki minden aminek nem kell.
-Segítsek?-hallottam egy csábítóan mély hangot a hátam mögül. Megfordultam és Logan kék szemeivel és sötétbarna hajával, és kisfiús szfinxmosolyával találtam szembe magam.
-Ömm, igen, jó lenne, ha megtennéd.
-Miért ne tenném?-vonta meg a vállát, majd bemászott a kocsiba.
-Ott van valahol az ülés alatt.
-Asszem megvan, mindjárt elérem.-nyöszörögte.-És megvan.-jelentette ki, mikor már előttem állt.-Gyere, menjünk.
-Köszi.-mondtam.
-Igazán nincs mit.
-Tudod, elég viccesen néztél ki.
-Még mindig jobb, mint hogy mindeni látja a bugyidat.
-Mi?-fordultam felé meglepetten.
-Igen, jól hallottad. Rózsaszín.
-Te..-álltam meg az ajtó előtt ledermedve.
-Most jössz vagy ott fogsz állni egész este?- A szemeimet forgattam és beléptem az ajtón.
Bent táncolt a tömeg, egy DJ keverte a zenét, a bárnál hosszú sor állt, halvány fények voltak, volt amelyik vörös volt.
-Hozzak egy italt?-Kérdezte Logan.
-Persze, köszi.
Mikor elment, beljebb indultam a tömegbe, átadtam magam a zenének, táncolni kezdtem.
Valaki hozzám simult hátulról, és azonnal megfordultam.
-Szia cica, elég jól nézel ki. Elmehetnénk kettesben, nem gondolod?
-Ö..
-Szerintem hagyd békén, ő velem van. Tessék itt az italod.-lépett elő a hátam mögül Logan, majd a kezembe nyomta a Martinimet.
-Ó, Holland, bocsi, nem tudtam, hogy ő a ma éjszakásod, bocs.-Felemelt kezekkel hátrálni kezdett.
-Ezt hogy értette? A mai éjszakásod?
-Ne hidd el. Te más vagy.
-Ja persze.
-Komolyan. Dave egy barom.
-Az biztos.-mondtam, majd egy nagyot kortyoltam az italomból.-Nem iszunk mégegyet?-kérdezem.
-De, gyere.-megfogta a kezemet, és bizsergés futott végig rajtam. A pulthoz érve a legütősebb italt kértem, majd pár másodperc alatt felhajtottam. Éreztem már a fejemben azt az édes szédülést, de kértem még egy tequilát, majd gyorsan felhajtottam, és elindultam táncolni. Jókedvem van, a zene átjárja a testem, a ritmusára mozgok, valaki hozzámsímul, de már nem is érdekel ki az, csak becsukom a szemem, és tácolok. Felszabadultnak érzem magam.
Kinyitom a szemem, és Logant látom, kicsivel messzebb tőlem. Felém indul, csábító nézéssel, a szívem pedig megmagyarázhatatlan módon hevesebben ver. Ez csak az alkohol hatása.
Előrébb lépek, már csak pár centi van közöttünk. Mélyen egymás szemeibe nézünk, a csípőmre tette a kezét, közelebb húzott, tánc közben arcát a nyakamhoz tette, bőrömön meleg leheletét éreztem.
Nem tudom mikor fordult így minden a feje tetejére, de azt akarom, hogy megcsókoljon. Délelőtt még utáltam őt!
Kezeimet átkulcsoltam a tarkója felett, az arcomhoz húztam a fejét, már azon az izgató csókhatáron vagyunk. Mint egy dobpergés. Minden egyes másodperccel jobban izgulok, de nem tudom miért. Nem tudhatom mi fog történni.
Táncolunk a zene ritmusára, Logan megfordít, a fenekem az ágyékánál van, kezei a csípőmön pihennek, én pedig az egyik kezemmel végig simítom őt a tarkójától végig a karján keresztül, majd a kézfején áll meg a kezem. Hozzá dörgölöm magam, fenekemmel érzem, hogy lent keményedik már a férfiassága, tehát ő is ugyan azt érzi mint én. Ebből elegem van! Megfordulok, két kezem közé fogom az arcát, és közelebb húzom, hogy ismét azon a sokat kívánó csókhatáron vagyunk, a következő lépés csak rajta múlik.
-Gyere velem!-suttogta a fülembe izgatóan.
A tornácra vitt engem, ahol csak pár ember volt, köztük Amy is, de ő jóval messzebb tőlünk.
-Miért jöttünk ide?-érdeklődtem kíváncsian.
-Hogy lehűljünk.-a kezembe nyomott egy sört, amit gondolom út közben szedett valahonnan.-Ha bent maradunk megcsókollak.
-És miért lenne az olyan rossz?-léptem közelebb hozzá. Magamhoz akartam húzni, hogy megcsókoljam, de megszólalt.
-Megmondtam. Te más vagy.-mondta, majd visszament a házba.
Normális esetben, jól esne, ha valaki ezt mondaná, de ebben a helyzetben csalódott voltam. Mire megittam a sört, már elég részegnek éreztem magam ahhoz, hogy azt mondjam, most kell hazamennem. Visszaindultam a házba, hogy megkeressem a táskám, a hangos zene viszont már fájt a fejemnek. Miután megtaláltam a táskámat, Loganbe ütköztem bele.
-Már mész haza?
-Igen. Sokat ittam, és már kedvem sincs itt lenni.
-Oké, hazaviszlek.
-Mi? Nem, hisz te is ittál.
-Gyere.-mondta, és magával húzott, ki a házból.
A feljárón haladva fázni kezdtem, ezért megdörzsöltem a karjaimat.
-Fázol?-Kérdezte.
-Igen, egy kicsit.
-Tessék.-a hátamra rakta a bőrdzsekijét. Ez édes dolog volt tőle.
Beültünk a kocsijába, és azt hiszem elaludtam, mert minden elsötétült.
Nem tudom mikor fordult így minden a feje tetejére, de azt akarom, hogy megcsókoljon. Délelőtt még utáltam őt!
Kezeimet átkulcsoltam a tarkója felett, az arcomhoz húztam a fejét, már azon az izgató csókhatáron vagyunk. Mint egy dobpergés. Minden egyes másodperccel jobban izgulok, de nem tudom miért. Nem tudhatom mi fog történni.
Táncolunk a zene ritmusára, Logan megfordít, a fenekem az ágyékánál van, kezei a csípőmön pihennek, én pedig az egyik kezemmel végig simítom őt a tarkójától végig a karján keresztül, majd a kézfején áll meg a kezem. Hozzá dörgölöm magam, fenekemmel érzem, hogy lent keményedik már a férfiassága, tehát ő is ugyan azt érzi mint én. Ebből elegem van! Megfordulok, két kezem közé fogom az arcát, és közelebb húzom, hogy ismét azon a sokat kívánó csókhatáron vagyunk, a következő lépés csak rajta múlik.
-Gyere velem!-suttogta a fülembe izgatóan.
A tornácra vitt engem, ahol csak pár ember volt, köztük Amy is, de ő jóval messzebb tőlünk.
-Miért jöttünk ide?-érdeklődtem kíváncsian.
-Hogy lehűljünk.-a kezembe nyomott egy sört, amit gondolom út közben szedett valahonnan.-Ha bent maradunk megcsókollak.
-És miért lenne az olyan rossz?-léptem közelebb hozzá. Magamhoz akartam húzni, hogy megcsókoljam, de megszólalt.
-Megmondtam. Te más vagy.-mondta, majd visszament a házba.
Normális esetben, jól esne, ha valaki ezt mondaná, de ebben a helyzetben csalódott voltam. Mire megittam a sört, már elég részegnek éreztem magam ahhoz, hogy azt mondjam, most kell hazamennem. Visszaindultam a házba, hogy megkeressem a táskám, a hangos zene viszont már fájt a fejemnek. Miután megtaláltam a táskámat, Loganbe ütköztem bele.
-Már mész haza?
-Igen. Sokat ittam, és már kedvem sincs itt lenni.
-Oké, hazaviszlek.
-Mi? Nem, hisz te is ittál.
-Gyere.-mondta, és magával húzott, ki a házból.
A feljárón haladva fázni kezdtem, ezért megdörzsöltem a karjaimat.
-Fázol?-Kérdezte.
-Igen, egy kicsit.
-Tessék.-a hátamra rakta a bőrdzsekijét. Ez édes dolog volt tőle.
Beültünk a kocsijába, és azt hiszem elaludtam, mert minden elsötétült.
