2. évad 1. rész

Mikor beléptem a tanterembe, minden megrémített. A hatalmas terem, és a diákok rám irányuló szempárjai. Izgultam, mi lesz az első napomon az Eastern főiskolán, legszívesebben hazarohantam volna, akkora nyomás nehezedett rám. Viszont minden, ami itt van, olyan..... helyénvalónak tűnik. Végre eljutottam az életem következő szakaszáig. Itt senki sem tudja ki vagyok, vagy hogy mi történt velem, nem súgnak össze a hátam mögött, és ez felemelő érzés.
Körülnéztem a teremben, hogy hova ülhetnék le. Nem volt nehéz kiszúrnom az egyik fentebb lévő sor egyik széke körül burjánzó lányokat, akik tették magukat egy srácnak.
-Ő Logan.-hallottam egy hangot a hátam mögül, melyre azonnal megfordultam.-A suli ügyeletes szívtiprója. Minden lány az Eastern-en azt akarja, hogy bejusson a bugyijukba, amit általában meg is tesz. Komolyan, egyes mai lányokba nem szorult önbecsülés?-nevetett az ismeretlen lány. Alacsonyabb alkatú volt, szőke copfba kötött hajjal és szemüveggel.
-Nem is értem. Mire jó ez a versengés?
-Pontosan ezt kérdezem én is. Ó, egyébként April vagyok. April Harper. Örülök, hogy megismerhetlek.
-Elena Williams. Én is örülök.
-Gyere üljünk le! Azt javaslom, az ötödik sor körül ülj, mert Chaney professzor mindig azokat cseszteti, akik legelöl ülnek, vagy leghátul. Középen biztonságban vagy.
-Hát, köszi a tanácsot!-mondtam, majd be is ültem újdonsült ismerősöm mögé, mivel az ő sorában már nem volt hely.
Elővettem a laptopomat, és az egész előadás alatt jegyzeteltem. Nem állítom, hogy én vagyok a legjobb történelemből, sőt, sokszor azt sem tudom melyik évben járunk az anyaggal, de ha odafigyelek képes vagyok jól megtanulni, és egy ötöst szerezni.

Délben a menzára siettem, ahol Drew kapott el.
-Szia csajszi! Ebédelsz velem? Odaülünk a bátyám asztalához.
-Oké, menjünk.
Egy hosszú asztalhoz ültünk le, aminek a másik végében felgyülemlettek a focisták, és az összes arra elmenő csajt végignézték, némelyik után fütyültek is. A mellettem lévő hely üres maradt. A tálcámon lévő moslékot birizgáltam, mikor valaki leült mellém, három csinos lánnyal a mögötte.
-Oké lányok, úgy láto már nincs hely ennél az asztalnál. Menjetek szépen és egyetek, vagy mit tudom én.-mondta csábítóan mély hangján.
-Hú, ez aztán az egó.-jegyeztem meg mellette.
-Hát, ha van mire!
-Chhh...-nevettem.
-Hé, én ismerlek téged.
-Tudom.....
-Hudson buijáról ugye? Egész éjjel együtt billiárdoztunk.
-És dartsoztunk.
-Nemár Holland, ő az a bige?- vetette oda az egyik focista.
-Már bocsi, rólam beszélsz?-fordultam az újabb nagyképű jómadárhoz.
-Kiről mársól? Belőled csak egy van? Te vagy az egyetlen.
-Milyen egyetlen?-vontam fel a szemöldököm, de a srác csak röhögött. A mellettem ülőhöz fordultam.
-Miről beszélnek? Miért én vagyok az egyelten? Mondd el.
-Te vagy az egyetlen akit nem vittem ágyba az első találkozás után.
-Ó, szóval az egész csak a szexről szólt?
-Édike, minden a szexről szól.... és hát ennek a testnek nem igen lehet ellenállni.-mutatott végig magán, ágyékához érve fel le táncoltatta csipőjét.
-Felfuvalkodott barom.-jelentettem ki, majd még tisztességemet megőrizve felálltam az asztaltól, majd kisiettem a menzáról.
-Várj, Ellie hová mész?-sietett utánam Lily.
-El innen. Ez a suli tele van egoista faszfejekkel.
-Nem. Nem ez a bajod. Annyira vártad, hogy végre elérkezzen ez a nap. Valami más bajod van. Ismerlek. Egész nyáron veled voltam.
-Lily, erről nem most és főleg nem itt fogunk beszélni.
-Jó, hova akarsz menni?
-El innen.
-Veled megyek.
-Dehogy jössz.-mondtam neki, és elsiettem onnan, egyenesen a kocsimba ugrottam, és hajtottam a fejem után. Csak egy helyre mehetek.


Sóhajtottam egyet, és letöröltem a szemem sarkában csillogó könnyeket. Egész nyáron ide jártam ki, ha szar kedvem volt. Tehát az egész nyarat itt töltöttem. Ez volt a mi helyünk. Itt ültünk, és néztük a naplementét. Itt ültünk, mielőtt elcsattant az első csók. Hiányzik, a szívem helyén pedig egy tátongó lyuk hever, amit csak Ő képes betölteni. Semmit sem érzek, csak ürességet, hiányt. Nem vagyok olyan, mint azelőtt. Mint vele.
Néztem az embereket, a szerelmespárokat, akik boldogak. Nekem ez nem adatik meg. Nem érdemlem meg a boldogságot. Ha egy percre is átadom magam az örömöknek, történik velem valami.
De túlélem. Valahogy mindig megcsinálom.
Egy izmos alak kocog el előttem, de aztán megáll, és közelebb jön.
-Ömm... minden oké?
-Mit érdekel az téged? Csak kihasználtál.
-Hát, lehet nem arról vagyok híres, hogy tapintatos vagyok a nőkkel, de attól még nem vagyok egy teljes barom.-monda, közben leült mellém.
-Akkor mit akarsz Logan?
-Sajnálom.
-Mit?-kérdeztem felháborodva.
-Hogy bunkó voltam. De az a helyzet, hogy nagyon szép vagy, és csinos. Így hát megpróbáltalak felszedni.
-Legalább ne jelentenéd ki. Oké megértettem! De, most kérlek hagyj békén.
-Nem szeretnélek itt hagyni. Nem próbálkozok többször.-monda a fölembe súgva.
Oldalra fordultam, ő pedig még mindig nem húzódott visszább. Ajka kaján mosolyra húzódott, amiből azonnal megértettem mire készül.
-Csak egy csók.-miután kimondta egy aprót nevetett.
-Egoista paraszt.-jelentettem ki, és sértődötten felállva elmentem onnan.
-Markolásznám a segged!-kiabálta utánam nevetve.